Alacsony és kövér

Fábián András
>Nagyban megy a rugózás liberális és PC körökben Karácsony Gergely poénos kiszólásán. Hamar bekapcsolódott a békakórusba a Fidesz-KDNP szolgahada is. Mint emlékezetes – hiszen mára már oly sokan gondoskodtak arról, hogy emlékezetessé váljék – az Economist című lapnak mondta ezt Karácsony Gergely, akit úgy említ a riporter, hogy Orbán egyik fő kihívója lehet a 2022-es választásokon. Gyorsan tegyük hozzá, hogy ez a legnagyobb bűne Karácsonynak a kormánypárt szemében, meg az, hogy a hatpárti ellenzéki együttműködés jelöltjeként őt választották meg a magyar főváros első emberének a cinikus, nyafogós és impotens (máris bocsánatot kérek, bár szerintem most sincs miért) Tarlós Istvánnal szemben.

Megy tehát a politikai adok kapok. Magát liberális politikusnak mondó polgártársaink élenjárnak a fanyalgásban – nem tudni miért. Gondolom, politikai tőkét kívánnak faragni, népszerűséget óhajtanak szerezni Karácsony ellenében valakinek, aki nem Karácsony. Úgy érzik, ez itt a magas labda, amit lecsapni nem is haboznak.

Mindeközben csupán azt felejtik el, hogy Karácsony abban a beszélgetésben ennél lényegesen fajsúlyosabb és fontosabb dolgokat állított. Az Újnépszabadságból idézem: „A The Economist szerint Karácsony nem venné át Orbán módszereit, ha szembeszállna vele, mert nem olyan konfrontatív figura, mint Jobbikos Jakab Péter. Kérdés, ez mennyire eladható Budapesten kívül, ahol az emberek többsége kormánypárti médiumokból tájékozódik. Karácsony azt nyilatkozta, akik külföldről segítenének, inkább maradjanak távol, mert a jószándékú beavatkozásokat sem látják szívesen Magyarországon.  A cikk szerint az ellenzék számára akkor jön csak a neheze, ha sikerül megnyerni a jövő évi választásokat. Karácsony ehhez kapcsolódóan Ralf Dahrendorf mondását idézte, miszerint az alkotmányozáshoz hat hónapra, egy piacgazdaság kiépítéséhez hat évre, egy társadalom megváltoztatásához pedig 60 évre van szükség.” Ez az utóbbi sajnos Magyarországon nem vált be, mert a Fidesznek 3 ciklus is elég volt hozzá. Reméljük nem is lesz rá több idejük, mert akkor ez a 60 év eléggé sanszos.

Nos, ezekre a kijelentésekre sem a fanyalgók, sem a bírálat tárgyai, Orbán és a Fidesz-maffia, a magyar társadalom rákfenéje sem reagál, hiszen akkor valami értelmes dologról is kellene beszélni. Vagyis a lényegről. Ehelyett ez a politikailag már régóta vállaltan inkorrekt népség és velük együtt a finnyás úri közönség is azon fanyalog, hogy ki lehet, ki szabad-e mondani Orbánról, hogy alacsony és kövér. Holott alacsony és kövér. Tállai András nagy poénja szerint Karácsony meg magasabb, mint egy zsiráf. Pfff! Fürjes Balázs még egy lapáttal rátett: a főpolgármester nem tud angolul. Valamennyit azért csak tud, ha megkapta rá a középfokú nyelvvizsgáját bár, ami azt illeti, elég jól ismerem a magyar nyelvoktatás színvonalát. Fürjes meg nem tud kínaiul. Ez is egy pont annyire releváns megállapítás.

A fő kifogás azonban mégiscsak az, hogy nem illik mások testi adottságain élcelődni. Mások női mivoltán, nemi identitásán, társadalmi és politikai nézetein igen. Soroson, Junckeren, Gyurcsányon és Dobrev Klárán igen. Nota bene a zsiráf és Karácsony egybevetése is hasonló aspektusból való visszavágási kísérlet. A kis méretű és hordóhasú miniszterelnökről azt mondani, hogy alacsony és kövér égbekiáltó sértés. Nem tudni miért, de az. Talán szégyelli. Lehetséges, mert nekem például volt egy főnököm, aki kiutálta maga mellől az egyik igen tehetséges kollégáját, lévén az egy teljes fejjel magasabb nála. Úgy érezte, hülyén néznek ki egymás mellett. Megjegyzem, addig észre sem vettem, hogy mekkora. Karácsony – ismét mondom, hogy szerintem feleslegesen – bocsánatot kért. Orbán és bandája azonban sohasem kér bocsánatot a legnagyobb bunkóságokért, a legdurvább sértésekért és gyalázkodásokért sem. Holott nekik, mint vidéki embereknek tudniuk kell, hogy amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.

Ennek ellenére azt mondják, jól nevelt ember nem poénkodik efféle dolgokon. Mert ez sem emberileg, sem politikailag nem korrekt. Erről már fentebb szót ejtettünk. Nos, úgy vélem, hogy a briteknél (angoloknál), ha már ők is szóba kerültek, bár csupán a nyelvtudás szintjén, kevés disztingváltabb népség él a földön. A hercegi családból származó Churchillre sem mondhatta senki, hogy nem volt gyerekszobája. Ennek ellenére két remek történetet is feljegyeztek róla, amikor nagyon is éles nyelven szólt vissza az őt kritizálóknak. Ráadásul hölgyeknek. (Tekintsünk el most attól, hogy egyesek szerint ezek nem igaz történetek, Churchill ugyanis soha nem cáfolta őket, és nagyon is belefér az őróla a köztudatban élő képbe!)

Ismert adoma Churchill és Lady Astor állítólagos szóváltása:

Lady Astor: „Uram, ha ön a férjem volna, mérget kevernék a kávéjába.”
Churchill: „Hölgyem, ha maga lenne a feleségem, én azt a kávét meg is innám.” Egyes állítások szerint mindketten jót nevettek a parázs riposzton. Mármint a lady és a kicsi (168 centi!) és kövér brit miniszterelnök.

Egy másik történet szerint egy hölgy a szeszkazán Churchillt pécézte ki magának. Bessie Braddock képviselőnő egy alkalommal odafordul Churchillhez és azt mondta neki: „Winston, ön részeg, mi több, undorítóan részeg.”
Mire Churchill derűsen csak annyit válaszolt: „Bessie, drágám, ön ronda, mi több, undorítóan ronda. De holnapra én kijózanodom, míg ön továbbra is undorítóan ronda marad.”

Érdekes módon nem dőlt össze a brit birodalom. A nap továbbra is felkelt keleti és lenyugodott nyugati határain. Sőt! Még a II. Világháborút is megnyerték a szövetségesek a gonosz és alkoholista Churchill hathatós közreműködésével. Vagyis nem az maradt fenn róla, amit említett vitapartnerei kritizáltak benne.

Még egy apróság így a végére. Ezt a Fidesz-KDNP lélegzet után kapkodó, felháborodott szolgahadának idézném emlékezetébe. Én még óvodában hallottam és máig tudom Hans Christian Andersen meséjét a császár új ruhájáról. Miközben a szolganép ájultan csodálta az uralkodó pucér fenekét, nem létező palástjának csodás esését és a sok nem létező sújtást a mesés, vadonatúj ruháján akadt egy gyermek, aki elkiáltotta magát: „De hiszen nincs is rajta semmi!”

Ez eleinte megütközést keltett, majd a valóságra rácsodálkozó emberek egymás után kezdték kiabálni: „Valóban! Nézzétek! A király meztelen.”

A császár hallva ezt a kiabálást igyekezett megőrizni a tekintélyét, és tőle telhetően peckesen szaporázta lépteit a palota jótékony, mindent elfedő falai mögé. A kamarás urak pedig még buzgón vitték mögötte palástja uszályát – a levegőt.

Mostantól pedig beszéljünk inkább azokról a lényegi, mindannyiunkat érintő, mindannyiunk életét befolyásoló kérdésekről, amelyekről Karácsony is beszélt az említett Economist interjúban. Több hasznunk lesz belőle.