Posted by S. Balogh Éva
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az utolsó tiszta választás 2010-ben volt, még a szocialista kormány felügyelete alatt. Azóta a Fidesz bevezetett bizonyos választási szabályokat és előírásokat, amelyek gyakorlatilag garantálják a meghamisított eredményeket.
A kettős állampolgárság bevezetése a vele járó szavazati joggal, amelynek eredményét független szerv nem ellenőrzi, tökéletes eszköze volt a választási csalásnak. Nem véletlen, hogy 2014-ben és 2018-ban is a kétharmados többséget a külföldről érkező szavazatok ellenőrizetlen összeszámlálása után csodával határos módon előkerült egyetlen mandátummal érték el.
A másik trükk, amely kevésbé bizonyult hatékonynak, a Fidesz-kormány döntése volt, hogy a nagyobb demokrácia nevében csökkentette a vadonatúj pártok országos választásokon való indulásának követelményeit. Hogy megkönnyítse ezeknek a kamupártoknak a dolgát, a kormány több milliárd forintot különített el, amelynek nagy része olyan bűnöző elemek kezében maradt, akiknek kezdettől fogva az volt a tervük, hogy minden olyan jelölt után, akinek sikerül 500 támogató aláírást összegyűjtenie, több millió forintot zsebre tesznek.
Az ajánlat rendkívül vonzó volt. Olyan sokan döntöttek úgy, hogy a pártalapítás kifizetődő, hogy a kormány 2014-ben mintegy 3,5 milliárd forintot fizetett ki azoknak, akik hajlandóak voltak erre a csúnya játékra. De bárki is találta ki az ötletet, túlbecsülte a magyar választók hiszékenységét, mert csak nagyon kevés ilyen kamupárt kapott annyi szavazatot, hogy érdemben változtatni tudott volna. Másrészt, ezeknek a pártoknak a puszta száma a szavazólapon megzavarhatta a polgárokat, különösen, ha ezek a csalók olyan nevet választottak, amely könnyen összetéveszthető egy másik törvényes párttal. 2014-ben például az Együtt 2014 Párt próbálta megtéveszteni azokat az embereket, akik az MSZP, a DK, a Párbeszéd, a Magyar Liberális Párt és az Együtt-A korszakváltók Pártja koalíciójára akartak voksolni. Bár már 2014-ben nyilvánvaló volt, hogy az új választási törvény lehetővé teszi, sőt, ösztönzi a választási csalást, a Fidesz-kormány nem volt hajlandó felhagyni azzal a gyakorlattal, hogy az ellenzéki pártoktól eltéríthető néhány ezer szavazatért az adófizetők milliárdjait költsék el.
Az egyik kamupárt, amely viszonylag jól szerepelt 2014-ben, és több mint 20 000 szavazatot gyűjtött, az SMS volt. A “Seres Mária Szövetségesei” (Seres Mária Szövetségesei) ötletgazdája egy házaspár volt, akik az 1990-es évek óta választási csalásból élnek. Becslések szerint a házaspár csak a 2014-es és a 2018-as kampány során mintegy 2 milliárd forintot halmozott fel.
A rendkívül meggyőző és vonzó Seres Mária mára már feledésbe merült volna, ha Gulyás Márton, az ismert civil aktivista nem készít az ügyről egy nagy visszhangot kiváltó dokumentumfilmet. A filmet két évvel ezelőtt a Bálint Házban, a budapesti zsidó kulturális központban mutatták be. Ami a napokban ismét reflektorfénybe hozta az ügyet, az az volt, hogy Gulyás úgy döntött, két részletben felteszi a YouTube-ra az átdolgozott dokumentumfilmjét, amely a Rablópártok címet viseli. Ebből kiderül, hogy a 2018-ban indult 13 kamupárt mintegy felét a Seres-csoport találta ki. Eddig egyikük ellen sem indult vizsgálat vagy vád alá helyezés, kivéve egy kamupártot, amely 149 millió forintot (505 ezer dollárt) kapott. A bíróság azonban csak 20 milliót talált “indokolatlannak”, amit 300 ezer forintos (kb. 1000 dollár) bírsággal leírhattak.
Míg ezek a szélhámos pártok a parlamenti helyek számát illetően ritkán jelentenek különbséget, ugyanez nem mondható el a kormány azon döntéséről, hogy a szomszédos országokban élő magyaroknak állampolgárságot és szavazati jogot adjon. A választási törvény kidolgozása gyakorlatilag biztosítja a külföldről érkező szavazatok “rugalmas” kezelését. Mindazok, akik állampolgárságért folyamodtak, automatikusan felkerülnek a szavazólistára, amely mostanra már nyolc éves. A magyar hatóságoknak fogalmuk sincs arról, hogy a szavazólistán szereplők még élnek-e, vagy esetleg elmentek Romániából, Szerbiából, Ukrajnából Nyugatra. Ezeknek a szavazóknak több mint 90 százaléka a szomszédos országokban a Fideszre szavaz. Mégis, a legtöbb ellenzéki párt úgy döntött, hogy ezeknek a szavazati jogoknak a megszüntetése politikai öngyilkosság lenne. Kivételt képezett a DK, amely elvileg ellenzi a magyarországi lakhellyel nem rendelkezők szavazati jogának megadását.
Gulyás Márton következő két dokumentumfilmje arról a komoly garázdaságról szól, amely az ukrán-magyar határ menti régiókban folyik, ahol a rendkívül szegény falvakban a helyi fideszes polgármesterek fiktív lakcímeket szereznek több ezer ukránnak, akik önkormányzati és országos választások idején a határ túloldaláról érkeznek Magyarországra, hogy “rendesen” szavazzanak. Ezek közül az emberek közül jó néhányan egy szót sem tudnak magyarul.. Ezekben a kis falvakban a polgármestert és más helyi tisztségviselőket gyakran egyszámjegyű többséggel választják meg. Az egyik informátor becslése szerint azon a vidéken “a polgármesterek felét olyanok választják, akik nem is itt élnek”. A számok nem elhanyagolhatóak Záhonyban és környékén az elmúlt években 40 ezer új lakost regisztráltak. Pedig ez az ország egyik legszegényebb régiója, ahol normális körülmények között a lakosságszám csökkenésére számítanánk. Az ottani viszonyokat ismerők meg vannak győződve arról, hogy a Fidesz kéz a kézben dolgozik a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel , amely nélkül az egész terv nem valósulhatna meg.
További komoly probléma a meglehetősen nagyszámú “ukrán nyugdíjas”, akiknek egyetlen kötődése Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ezen részéhez az, hogy havonta Ukrajnából ide utaznak a nyugdíjukért. Ők egy régi szovjet megállapodás szerint jogosultak magyar nyugdíjra, amely lényegesen magasabb az ukránnál. Különösen igaz ez akkor, amikor egy bűnözői csoport új személyazonosságot hamisít ezeknek az embereknek. Egy egyszerű munkásból igazgató lesz, és ennek megfelelően nagyon magas nyugdíjat kap. A boldog kedvezményezettek gyakran még arra sem veszik a fáradságot, hogy elutazzanak a magyarországi igazolványuk bemutatására. Ehelyett kijelölnek egy személyt, aki 10-15 kártyával érkezik, és “gyakorlatilag kiüríti az ATM-et”. A helyiek ugyanúgy neheztelnek ezekre a nyugdíjasokra, mint a választókra, akik meghatározzák a választások kimenetelét a körzetben. A falu gyűlölt polgármesterét újra és újra megválasztják egy maroknyi szavazat alapján, amit olyan idegenek adnak le, akik alig tudják kiismerni magukat a szavazólapon.
Örülök, hogy Gulyás Márton úgy döntött, hogy megosztja dokumentumfilmjeit, mert közeleg az országos választás, és az ellenzéki pártoknak érdemes lesz odafigyelniük a helyzetre. Még ha most nem is tudnak tenni ellene, de ha az ellenzék újra hatalomra kerül, akkor is foglalkozni kellene ezzel a kérdéssel.