Posted by Iván Gizella
>Hogyan keressünk könnyen, gyorsan ötszázmillió forintot? Megsúgom, mi sem egyszerűbb, hallgassunk a szívünkre. Szánjuk meg szegény Szíriában katonáskodó embertársunkat, aki szívhez szóló levelet írt. S mint kiderült, ismeretlenül is száz százalékban megbízik bennünk. Hát mi miért ne tennék ugyanezt?
ENSZ katona vagyok, mondja, aki a nemzetközi biztonsági kézbesítő vállalatnál letétbe helyezett egy 8,2 millió dolláros csomagot. Nem tévedés, s hihető is, hiszen a háborús hősöket biztos jól megfizetik. Főleg, aki Líbiában is harcolt Kadhafi ellen. Mert ezt írja a kedves ismeretlen, segítségre szoruló úriember. Én meg elhiszem.
Azért megsúgom, nem csak a szánalom vezetett a levél elolvasásra, a pénz is izgalmas téma. Nem mondom, ez, ha jól számolom, úgy két és félmilliárd forint lehet.
De mit tesz Isten, a katonát az ág is húzza, nem kaphatja meg a jussát, mert Szíriában harcol és ugye a harctérre csak nem küldhetik. Pedig a cég, amelyik őrzi a vagyonkáját, már fel is szólította, ugyan vegye már át, ők nem tartanák tovább, mert az állam rájuk parancsolt. Nagyon megértem. Ilyenek ezek az államok. Én már csak tudom. Parancsolgatnak, semmit nem őriznek, mindenen túl akarnak adni, a fene a jó dolgukat.
Különösen akkor értettem meg és sajnáltam meg ezt a szegény katonát, amikor megtudtam, a vagyonkája nem is dollárban, vagy bitcoinban van, hanem aranyrudakban. Ó, Istenkém, 15 kiló aranyrúd, vagy még több. Hát persze megértem, mit kezdene a harctéren azzal a sok arannyal?
Szóval arra kért, hogy vegyem már át a nevében ezt a csekélyke szállítmányt, adjam meg a címem, hogy tudják hová kell szállítani.
Na itt kicsit elgondolkoztam, hová is fogok én tenni tizenöt kiló, vagy több aranyrudat. Gondoltam megbeszélem a férjemmel, a felét az ő könyvespolcára, a felét meg az én szobámba tennénk, hiszen az aranynak nagyon jó ám a rezgése, biztos nem fog tiltakozni.
De ahogy tovább olvastam a levelet, az is kiderült, hogy ez a katonaember bizony jótét lélek, hiszen a hazánkban akarja befektetni a pénzét. Gondoltam, ő az én emberem! Általa kivételezett helyzetbe kerülök majd, mert ilyen gazdag, jólelkű befektető jön a segítségemmel kis hazánkba. Remélem ezt az uralkodó osztály is díjazza majd. Máris azon töröm a fejem, milyen területet javasoljak neki, mikor bevillant, az egészségügybe kell befektetni a pénzt. Mégpedig a most dúló járvány elleni vakcinát fogunk vásárolni az államnak, persze előbb megkérdezzük, hogy honnan is érdemes venni, mert ők már nagyon jól tudják. Aztán a hasznon osztozhatunk, kéz, kezet mos.
Azt hiszem, itt az ideje, hogy most beszéljünk a lényegről, mint nő a nővel. Vagy mint férfi a férfival. A kamuprofilos amerikai katonákat és a nigériai meg ki tudja milyen hercegeket vegyük nagyon komolyan. S azonnal tiltsuk le őket, ha visszajelöltük, töröljük ki, soha ne zaklathassanak. Mert higgyétek el lányok, asszonyok, nem a fészbuk profilotokba szeretettek bele, s nem segítségre szorulnak, csak a pénztárcátok érdekli őket. Ezek a modern netes Casanovák sok embert becsaptak már, katonák, tábornokok képében, vagy éppen, ha férfire vadásznak, egy mély dekoltázzsal loboncos szőke hajjal csábítva a gyanútlan áldozatot.
Jaj, majdnem elfeledtem a lényeget. A katona bácsi azt is írta nekem, hogy a közreműködésért a jutalmam húsz százalék. Hú azannya! Ötszáz milla. Nekem már bejön az élet. Igaz, ami igaz, eddig csak Mr. Húsz százalékot ismertem, azt is csak Debrecenben, kedves városomban mesélték. No akkor lesz Mrs. Húsz százalék is.
De csakis a nemek esélyegyenlősége miatt.