Posted by Fábián András
>Többen meglepődtek, amikor azt olvasták a napi hírekben, hogy a Reuters értesülése szerint Magyarország és Lengyelország követelésére törölték a „nemek közötti egyenlőség” kifejezést egy, a társadalmi kohézió előmozdításáról szóló EU-s nyilatkozat tervezetéből. Mindjárt nem lesz annyira érthetetlen a probléma, különösen a mi számunkra, ha a pontos angol megfogalmazását adjuk a hírnek: magyar és lengyel nyomásra törölték a “gender equality” megfogalmazást satöbbi.
Most nekifutnék ennek a kérdésnek egy kicsit más irányból is. A tegnapi Újnépszabadságban Serény Péter szíves közlése alapján bepillantást nyerhettünk Orbán Viktor pszichéjébe. (https://ujnepszabadsag.com/2021/05/07/milyen-srofra-jar-orban-agya/) Az írás érdekessége, hogy a láthatóan a szokásosnál is ápolatlanabb, borostás és gyűrött magyar miniszterelnök (aki mellesleg kicsi és kövér, de ezért mindjárt bocsánatot is kérek, mert ez nem PC, bár a miniszterelnök szerint a politikai korrektség ideje már régen lejárt) interjút adott a postoj.sk szlovák internetes portálnak. Ráadásul ez a beszélgetés megjelent a kormányzati portálon is, gondolom nem szerkesztve. Hamar híre ment a dolognak, mert több hírügynökség idézte például azt a szellemesnek szánt orbáni kiszólást, hogy „Ma nem létezik liberális demokrácia, csak liberális nem-demokrácia. Van benne liberalizmus, de nincs benne demokrácia. A liberálisok véleményhegemóniára törekednek.” Mondta ezt egy saját maga szerint „öreg harcos”, aki tudja, „hogy a harcosok kölcsönösen tisztelik egymást.” Mint mondtam, ez az interjú érdekes. Főképp azért, mert a kérdések nem egy mikrofonállványtól jöttek, hanem hús-vér újságíróktól. Ilyen beszélgetést magyar zsurnalisztának nem sikerült tető alá hoznia az elmúlt tízegynéhány évben, mióta Gyurcsány Ferenc feltakarította Orbánnal az MTV stúdióját.
No, ne gondoljunk túl nagy durranásra. A miniszterelnök ismét és folyamatosan csupán a saját rögeszméit hozta, a saját géniuszát propagálta, lényegében minden mondata királyi többesben fogalmazódott meg. Magyarázkodott, de nem magyarázott meg semmit, ideologizált és terelt, miközben minden kényesebb kérdést rutinosan hárított.
A gender egyenlőség, pontosabban ennek elutasítása – és itt most visszakanyarodnék a kiindulási pontra – fontos eleme ennek az ideológiának. Emlékszünk még, hogy januárban lépett életbe a lengyel abortusztörvény szigorítása, amelyet Európa egyik legszigorúbb, ha nem legradikálisabb abortusztörvényeként tartunk számon. Januárig a lengyel nők számára a nemi erőszak, vérfertőzés, az anya életére veszélyt jelentő ok, vagy a magzat komoly károsodása esetén engedélyezték a terhesség megszakítását. A szigorítást követően az utolsó körülmény esetében tilos az abortusz. Vagyis hiába lehet tudni, hogy a magzat az anyaméhben súlyosan károsodott, vagy életképtelen, a nőt a törvény arra kényszeríti, hogy szüljön. Hogy aztán meghal, vagy megmarad a csecsemő, az az államot már nem érdekli. Arra az esetre, ha megmaradna ne adj’ Isten, az egyház úgynevezett prenatális hospice házat állított fel, ahol súlyos fizikai és idegrendszeri fogyatékossággal született gyermekeket nevelnek. A nőnek, az anyának sem a szülés előtt, sem a szülés után lényegében semmi köze ahhoz, hogy mi történik a születendő magzattal. Nincs joga dönteni a saját teste felett, sem a magzatot megóvni egy emberhez méltatlan, jövő nélküli jövőtől.
Orbán Viktor kormánya többek között ezzel a politikai döntéssel is közösséget vállal. A bigott katolikus egyháznak tetsző, ám a modern kornak és a humánus emberi gondolkodásnak mindenben ellentmondó döntés mindmáig felháborodást kelt nem csupán a lengyel nők, de a világ józanul gondolkodó tömegei körében is. Erről Orbán egy kérdésre így nyilatkozott: „Egyértelműen az élet oldalán vagyunk, 2011-ben egy új alkotmányt fogadtunk el, ahol világosan lefektettük, mit tartunk fontosnak az élet értelméről. A teljes tilalom politikája, amely egyébként legitim erkölcsi szempontból is, valójában az ellenkező hatást váltaná ki. A politikában az eredmény számít, fontos a szándék is, de a szándék eredmény nélkül katasztrófával végződhet. 11 év alatt sikerült radikálisan csökkenteni az abortuszok számát – teljes tilalom nélkül is.”
A nők véleménye, érdekei, megfontolásai nem számítanak. A gesztus számít, amit a bigott katolikus egyháznak tesznek ezáltal. Nem túl nagy teher ez egyébként olyan politikusoknak, akik szeszközi állapotban, vidáman éneklik, hogy jöttek láttak győztek, sok kislányt megb… főztek. Akik a kocsmában elégedetten röhögve napjában legalább tízszer elmondják, hogy pénz olvasva, asszony verve… Akik elvárják, hogy jó vacsorát főzzön neki és úgy várja haza az urát. Akik szerint a medve nem játék, az asszony nem ember. Akinek a tudomány csúcsaira hágó tudós „valami magyar asszonyság”. Akik a velük egy ívásúakkal ki-kijárnak a Pride-ra, hogy kővel dobálják és elpusztítással fenyegessék a gender tudomány szerint másképpen érintett honfitársaikat. Nem mellesleg eközben saját gyermekének férfiasságát brit hadi iskolában edzi keményre – államköltségen persze.
A magyar miniszterelnök nőügyekkel nem foglalkozik. Nőnek nem való a politika, mert nem bírják a nők a nagy nyomást. Az a kilenc hónap és a szülés most éppen nem ide tartozik. Gondolom harsányan röhögve tárgyalja ki elvbarátaival Ursula van der Leyen megszégyenítését is az ő kiváló török kollégája által. Biztosak lehetünk benne, hogy nem hagyja ki a madame Rekamiéra tett pajzán utalásokat sem. Viszont a török basával együtt utasítja el az Isztanbuli egyezményt, ami nem is csoda, hiszen már régen hírlik róla, hogy ő is veréssel tartja kordában az asszonyt. Erről azonban nem szabad beszélni, mert ez hivatali titok. Még jónevű humoristánk is bocsánatkérésre kényszerült a meggondolatlan fecsegése miatt. Az is igaz, hogy a bocsánatkérés ellenére sem szólalhat meg azóta egyetlen honi rendezvényen sem. Ezért én is most előre bocsánatot kérek a kicsi és kövér emberkétől, és javaslom, hogy továbbra is fogjuk ezeket a dolgokat a vak komondorra.
És akkor most szögezzük le, kedves miniszterelnök úr, hogy mindez a magatartás, ami önből és a magyar néplélek mélysötét bugyraiból tör elő, ugyancsak genderpolitika. Negatív ugyan, gusztustalan és undorkeltő ugyan, de kétségtelen, hogy van, akinek ez tetszik. Nem is keveseknek. Ez részben az elmúlt három kormányzati ciklusnak, részben a lakosság egy része kritikán aluli kulturális állapotának tudható be. Vagyis az önök felelőssége ebben is óriási.
Ugyanakkor az a rossz hírem van, hogy a 133 bátor elmulasztott egy fontos jogszabályt megalkotni, holott a Fidesz-KDNP diktatúra kapuja – ismerős sporthasonlattal élve – már a hegycsúcson van, miközben az ellenzék a völgyből igyekszik odajuttatni a labdát az amúgyis eléggé szegdelt terepen. Ki méltóztattak hagyni a gránitszilárdságú alaptörvényből, hogy nők Magyarországon politikai tevékenységet nem folytathatnak. Ez bizony öreg hiba és remélhetőleg meg is fogja bosszulni magát 2022-ben, amikor az európai gondolkodású Dobrev Klára emberi méretűre cseréli ki az Orbán Viktor formátumára alakított kicsiny, de már nagyon elhasznált miniszterelnöki bársonyszéket.
Címkép: Pápai Gábor