Posted by 
Előbb-utóbb mégis csak fölfedezi a várost Győr polgármestere, aki az utóbbi időben (persze, lehet, hogy az újságíró sem tudhat mindenről) nem egyedi attrakcióival (lásd: a Churchilltől kölcsönzött V(ictory)-jelet!) igyekszik növelni a népszerűségét, hanem a köz szolgálatát is láthatóvá tenni. (Hja, kérem, nem egészen egy év, és nyakunkon a választások!)
Nos, a hétvégén a polgármester és Győr egyik országgyűlési képviselője „a terepen járt”. És persze erről a házi videósok hangos, szöveg-aláírásos videótudósításban számoltak be. A terepjárás persze tüstént megjelent a polgármester Facebook-oldalán, mert ott aztán nézi ám a nép. Miközben elégedetten megállapíttatik, hogy a polgármester törődik a reá bízott várossal, aközben bárki kellőképpen elszörnyülködhet a látottakon: pl. az éjjelente (csak éjjelente?) eldobált szemét- és hulladéksokaságon… A még mindig csak haldokló-rogyadozó Radó-szigeti műemlék csónakházon, a lepel mögé bújtatott, ám sok év óta omladozó Schäffer-házon, ami az ország egyik legszebb barokk terének fekélyes sebeként hökkenti meg a város vendégeit… (A győriek már észre sem veszik, a tulajdonosa pedig – bár anyagi gondjai aligha vannak – fittyet hány rá…)
Újvárosba (Győr, II. kerületébe) is átgurult a polgármesteri meseautó, hogy az országgyűlési képviselő és a jármű vezetője elámulhasson. Meg-megállt a Merci, ki-kiszálltak belőle a kettők, és mintha még nem láttak volna (persze, lehet, hogy valóban nem láttak) nyomort, lelakottságot, emberi tartózkodásra réges-rég alkalmatlan hajlékokat, megállapították: ezen, bizony, változtatni kell.
Szép jó reggelt, tisztelt polgármester és országgyűlési képviselő úr! Mélységes meghatottsággal köszönti a plebs nevében a Győr városát is gyalog (időnként kerékpárral, autóbusszal) járó közember, annak a városrésznek a szülötte, amelyről fontosságuk tudatában kinyilatkoztatták: a sok helyütt a közép-afrikai és latin-amerikai nyomornegyedeket idéző Győr-Újváros sürgősen szanálandó. Mert: a lendületesen fejlődő történelmi, ipar- és iskolaváros, Északnyugat-Dunántúl barokk kincsének értékéből elképesztően sokat levon az újvárosi valóság (is).
Az a valóság, amelyet évek óta rendszeresen bemutat (képek sokaságával dokumentál) az Infovilág. Szerkesztőségünk a cikkeket természetesen jó ideig elküldte a magasságos városháza sajtóhivatalnokainak, akik viszont (bár az utóbbi időben a hivatal két vezetőjét is menesztették) nem voltak hajlandók még válaszra sem méltatni sem a szerzőt, sem a fotoriportert. („Amit nem veszünk észre, az nem is létezik” – látszólag bevált módszer Győrött.)
Ezek után bármennyire igyekszik is szívügyének tekinteni a reá bízott csodálatos várost a polgármester és a vele együtt felfedezőúton járt országgyűlési képviselő, a minap a Facebookon megjelent „spontán” látogatókörútról (csak úgy, mellékesen) készült udvari videóbeszámoló mindaddig nem válik hitelessé, amíg a látottakon csodálkozók nem intézkednek.
Már csak azért is, mert Győr (nem a terep ám!) többet érdemel(ne), különös tekintettel a szabad királyi várossá nyilvánításának 750. évfordulóján.
Címkép: Győr-Újváros egyik sikátora