Posted by Gergely Tamás
Mälar-parti séták
Éppen csak leérünk a Mälar felé vezető sétányra, amikor förtelmes zaj érkezik – fentről. A helikopter zaját már megszoktuk, általában rendőrhelikopterről van szó, a bűnözés sajnos fokozódik a skandináv államban. Az viszont akármilyen alacsonyan repül, fel sem veszi a jelenlegi fülsüketítő égzengéssel a versenyt.
Még egy pár lépés, és megpillantjuk a zaj forrását: repülő, nagytestű, komor szürke, nem is egy. Katonai repülőgépek, állapítjuk meg, ráadásul Vé alakban szállnak. Hatan vannak egy bogban, Éva egy hetediket is megfigyel, az tőlük oldalt száll, kisebb és más színű.
Mit akarnak? Miért szállnak a főváros felett?
”Veszély van”, ez az első, amit magamnak megállapítok, illetve Évának mondok. ”Az oroszok…”
Megnőtt az orosz veszély az utóbbi években. Sorozatos határincidensek a Balti-tenger felett, amikor az orosz gépek különböző módon provokálnak. Az oroszok ráadásul fenyegetik a balti köztársaságokat, és Svédország politikai elkötelezettséget vállalt a balti államokkal szemben. Moszkvának a svéd Gotland is kellene, mert az a sziget a kapuőre a Balti-tengernek. A sokat emlegetett gázvezeték is azt szolgálná: a tenger kontrollját.
Szóval elhúz a fejünk felett hat gép Vé alakban, amitől második világháborús dokumentumfilmek peregnek a belső filmvásznon, vagyis a tudatomban. Úgy magyarázom a dolgot, hogy ez válasz esetleges orosz próbálkozásra, és jelzés a svéd lakosság felé, hogy ”mi itt vagyunk, mi megvédünk benneteket”.
Vagy kitört volna máris a háború? Azt megtanultam, hogy nem kérik ki az állampolgárok véleményét, a véleményem; alkalmi incidensként egyszer csak elkezdődik.
“Jönnek az oroszok”, ez járta, generációktól függően komolyan vagy szinte már viccelődve, otthon, Erdélyben, Romániában. “Ryssen kommer”, ez itatódott be a svédek tudatába. Ugyanazt jelenti, csak az emlékek régebbiek – nem a világháborúk idejéből valók, hanem párszáz évvel korábbiak. Jöttek, kirabolták a partvidéket, gyújtogattak.
Ha a két nép nem is rokon, a félelmük, bármennyire távol is élnek egymástól, azonos.
És Putyin egyelőre fékezi az indulatait, de mi lesz, ha egyszer már nem fogja? Ha elérkezettnek ítéli meg az időt? A nemzetközi helyzetet…
Kiszámoltam már korábban, hogy ha bombáznák Stockholmot, akkor a bombák a városközpontra hullnának, a vasútra, s nem Hässelbyre, ahol lakunk. Ami a város pereme ugye: a Mälar elzárta – idáig legalábbis – a további terjeszkedést. Bár metróállomásunk van, itt ér véget az ablakunk alatt…
No de megvilágosodásom támad. Még el sem érjük a Kerek erdőt, kombinálok: születésnapja van a svéd királynak, XVI. Károly Gusztávnak. A 75., vagyis kerek, a többinél fontosabb. Biztosan őt ünnepli a Vé alakban elhúzó raj, és egyelőre gyakorlatoznak, a hetedikből instruálják őket.
És így is lett, mutatták az esti tévéhíradóban. Szép látvány volt, a király is hosszasan elnézte.
Szóval jó vége lett a háborús riadalomnak. Egyelőre nem bombáznak bennünket.