Nem mondhatom el senkinek

Posted by

Fábián András
>Tegnapi írásomban reagáltam egy cikkre és egy nyílt levélre (https://ujnepszabadsag.com/2021/05/03/mit-ne-nezzunk-mit-hallgassunk/) ami többekből egyetértést váltott ki, míg másoknál kiverte a biztosítékot. Az élet már csak ilyen, mindenki mondja el a véleményét. Pont erről szólt az a dolgozat is. Miközben bizton állíthatjuk, hogy sem TGM-nek, sem Bartus Lászlónak nem ez volt a célja, ezzel a Klubrádió kontra ATV dologgal mégis sikerült megosztania a demokratikusan gondolkodó embereket. Bojkottálókra és a bojkottal egyet nem értőkre. Igaz, hogy annyi minden megosztja már ezt a társadalmat, hogy eggyel több vagy kevesebb nem számít. Másrészt hiszem és vallom azt, amit S. G. Tallentyre Voltaire-ről szóló esszéjében megfogalmazott: “Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.”

Éppen ezért gondolom, hogy muszáj ebben az ügyben még egyszer megszólalnom. Mint tegnap kifejtettem, a szűkülő tömegkommunikációs térben az ellenzéknek minden lehetőségét ki kell használnia arra, hogy megszólaljon, eljusson a tömegekhez. A magam részéről nagyon fontosnak tartottam és tartom a Klubrádió szerepét ebben a fasizálódó diktatúrában. A kormányellenes, demokratikus társadalomért küzdő pártok, gondolkodók és támogatóik valamikori zászlóshajója, a Klubrádió, azonban mára az ellenzéki média partizánjává vált. Tetszik vagy nem, a rendszer lényegéből fakad, hogy ez a helyzet nem fog megváltozni a jövő évi választásokig. Már persze, ha lesznek választások. Azt követően is csak akkor kaphat újra frekvenciát a rádió, ha – mint ezt oly sokan várjuk és reméljük – a mai kormányt és a mai fasisztoid diktatúrát az utcai harcos diktátorával együtt elküldjük oda ahová való: előbb a tömlöcbe, majd a történelem süllyesztőjébe.

Ahhoz azonban, hogy az ellenzék választást nyerjen az is nagyon fontos, hogy az üzenetei eljussanak azokhoz, akikkel a rendszernek a tömegkommunikációs túlhatalom révén sikerült elhitetnie, hogy ez a létező világok legjobbika.

Megjegyzem, különös, hogy TGM bojkottra felhívó nyílt levelét éppen azok éljenzik, akik szerint az ellenzék impotens, nem azt teszi, ami a dolga, lefekszik a kormánynak, hagyja, hogy lábtörlőnek használják stb. A „kritikai” megjegyzések száma és formája bővíthető, a nem kívánt pedig törlendő. Ugyanők nagy hangon hirdetik, hogy az ellenzék „nem megy a nép közé”, nem hallatja a hangját. Egy-egy gyenge sóhaj is felhangzik itt-ott, amiért lényegében megszűnt a Klubrádió. Körülbelül 280 ezer (!) embernek azonban nem fáj, nem hiányzik olyan nagyon, hogy haragjának nyomatékosan hangot adjon. Ezt azok a mérések igazolják, amelyek szerint 300 ezerről 15-20 ezerre csökkent a hallgatók száma, mióta csak az interneten szól. Ráadásul már csak adományokból tartja fenn magát, mert reklám-megrendeléseket nem kap.

Tegnap délben az „Ezitta Fórumban” is TGM volt a téma. Neuman Gábor előbb a filozófust, majd a hallgatókat kérdezte a Sajtószabadság napja alkalmából. Ha jól figyeltem, Neuman egyszer sem ejtette ki azt a száján, hogy ő ezzel a bojkott kezdeményezéssel egyetértene. Lehet, persze, hogy csak nem akarta a hallgatóságát befolyásolni. Tőle tudom, hogy a legnagyobb hirdetőnek, az Orbán-Mészáros Zrt-ként fungáló állami és magáncégeknek – érthető módon – eszük ágában sincs a Klubrádiót finanszírozni. Az ellenzékkel szimpatizáló vállalkozások (mert ilyenek is vannak) viszont nem mernek náluk hirdetni. Félnek a kormányzati megtorlástól. Alappal, vagy alaptalanul nem tudom, de a hallgatói számok alapján túl nagy veszteség nem éri őket. A Klubrádió igy kizárólag a hallgatók támogatásából kényszerül működni.

Most akkor itt ez a javaslat, hogy miután az ATV és a Hit Gyülekezet megkapta „ideiglenes jelleggel” a Klubrádió 92,9-es frekvenciáját, bojkottáljuk az ATV-t, mert visszaélt a helyzettel és kiszolgálja a kormány diszkriminatív politikáját. Első hallásra tetszetősnek tűnő kezdeményezés, csak van egy bajom vele. Ez egy olyan bojkott, aminek látszatja ugyan nincsen, de legalább haszna se sok. Tegnap már elmondtam, hogy az ellenzék a távolmaradásával lényegében az utolsó olyan megszólalási lehetőségéről mond le, ahol még viszonylag széles körben hallathatta a hangját. Mindegy hogyan, de szólhat(ott). Ezzel a „bojkottal” viszont az ellenzék elfogadja azt a helyzetet, amit a kormány kifundált ellene. Önként tudomásul veszi, hogy nincs joga szólni, sőt tovább korlátozza önmagát és ezzel a hőn vágyott sajtószabadságot. Na ez az, amit én nem tudok elfogadni.

Talán tetszenek még emlékezni, hogy néhány ellenzéki képviselő (finoman fogalmazva) mennyire fel tudta borzolni a kedélyeket, amikor betörtek a közszolgálati (!) MTVA épületébe és megszólalási lehetőséget követelt az ellenzéknek. Varjú László koholt vádak alapján jelenleg is eljárás alatt áll. A „tettestársak”, az utcára lökött Szél Bernadett és Hadházy Ákos most tölti a büntetését, amiért a szólásszabadság jogán dudálni merészelt a kórházi ágyak kiürítése miatt. Kunhalmi Ágnesről időnként felvillannak „vicces” képek, amint lepattan egy ajtóról, amellyel orrba vágták. Hadházy most azt mondja, nem megy többé az ATV-be. Gábor György professzor is lemond annak lehetőségéről, hogy világos és bölcs szavai eljussanak szélesebb tömegekhez.

Ez ma Magyarországon a sajtószabadság, amellyel kapcsolatban a fentebb említett műsorban Neuman Gábor kétszer is felhívta a figyelmünket arra a tényre, hogy a Köztársasági Alkotmányhoz képest a Fidesz Alaptörvényéből „kimaradt” a szabad sajtóhoz és tömegtájékoztatáshoz való jog. Az elmúlt tizenegy éves diktatúra módszeresen és alattomosan lopakodva felszámolta az emberek szabadságvágyát. Ehhez éppen az volt a fő eszköze, hogy ebben az úgynevezett információ-központú világban megfosztotta őket a legfontosabbtól, a saját életükről, a saját problémáikról szóló hiteles információktól. Számára így kényelmes és hasznos volt, hiszen a jogait ismerő ember küzd a jogaiért. Kampányüzemmódban pedig minden „fals” információ zavaró és elbizonytalaníthatja a szavazókat. Ne adj’ Isten egy független tömegtájékoztatás még hírt adhatna államilag végrehajtott, intézményesített lopásról, a választók és a közvagyon módszeres kifosztásáról, törvénysértésekről vagy éppen a tervezett vagy megvalósult választási csalásokról.

Dehogy érdekel engem az ATV moralitása, pláne a Hitgyülekezeté. Ez a bojkott azonban totálisan improduktív, hiszen a Klubrádió hullámhosszát nem adja vissza, de még csak meg sem érinti a sajtószabadság lábbal tipróit, akik ezt a disznóságot kitalálták és végig vitték. Értelmetlen gesztus. Ki állna be önként az akasztófa alá és tenné saját nyakába a kötelet?! Az önkorlátozás elégedett mosolyt fakaszt a Karasok, Hollikok, Németh Sándorok zsíros arcára. Orbán meg elégedetten bólogat és megsimogatja a buksi fejeket.

„A csörgőt eldobtam és nincs harangom, Itt lenn a porban rossz a hangom, egy láb mellemre lépett eltaposta, emeljetek fel a magosba.” – írta Karinthy az Előszóban. Nem hagyhatjuk, hogy elhallgattassanak. Különösen a sajtószabadságra hivatkozva nem!