Gyilkosság

Posted by

Gergely Tamás
Mälar-parti séták
>Alighogy belépünk a Rétre, elénk tárulnak a nyomok. Amiket szándékosan otthagytak. Minek elvinni a tollakat, ha már a húst bepakolták.
Egy sirályról van szó, a fehér, helyenként enyhén szürke tollak elárulják. Látványnak, ha csak a grafikát nézzük, nem is csúnya, kerek tollsátor, de hát a tartalom, a jelentés: gyilkosság történt.
Hogy ki fogta meg a valószínűleg fiatal, vagyis tapasztalatlan sirályt, amelyik még nem tanult meg félni, nem tudjuk, lehet ember, lehet kutya, amit rászabadítottak, vagy amelyiket egyszerűen csak elengedtek, s az rárontott, elkapta, s biztosan diadalittasan vitte a gazdájához. Az elvette tőle, lehet, a szárnyas már akkor nem élt, megkopasztotta, s eltette, biztosan készített belőle egy ízletes pecsenyét.
Pedig a sirályok óvatosak. Ha valaki eteti a szárnyasokat, a kacsák az elsők, nagyritkán vegyülnek el közöttük a sirályok, s akkor a rucák legkisebb ellenséges mozdulatára felröppennek. Inkább a végén szemelgetik a rucák lapos csőre miatt fel nem szedett morzsát.
Gyilkosság történt a Mälar-parton, mondjuk, nem arra való az a part, gyilkolni. Ha máshol lelövik vadászok, akkor az vadászat, de ez itt egy csendes sétány volt idáig, lelkünk tiltakozik az erőszak ellen.
Már idehaza jut eszembe, hogy Gyilkosság Stockholmban címmel magam is írtam egy szöveget, novellafüzért, mi volt?, az Ungparty irodalmi online folyóirat szerkesztőjének, Balla D. Károlynak a felkérésére. Élvezettel fogalmaztam, talán az volt az első svédországi dokumentum-szövegem. Ott változott a színhely: már nem a régi világom írtam meg benne, hanem az újat, nem Predeal és nem Bukarest volt a színhely, hanem a skandináv főváros. Bár a lényeg, a kiszolgáltatottság, a félelem, közös téma.
A novellafüzér végére… amit én nem tudtam, amikor írni kezdtem, a véletlen bejátszott egy fájdalmas halállal: Stockholm belvárosában egy őrült fiatal több késszúrással leterítette a svéd külügyminisztert, Anna Lindh-et. Hogy mi volt a motivációja, most mellékes, nem tudták megmenteni az életét, bár a kórházban próbálkoztak vele, egy nemzet siratta, igencsak népszerű volt. Ha nem történik meg vele, ami megtörtént, talán miniszterelnök válik belőle.
“Hát neked ez nagyon bejött” – írta a szerkesztő, bárcsak ne kellett volna ezt írnia.
Bárcsak Palmét, a korábbi miniszterelnököt se gyilkolták volna meg, bárcsak a libanoni miniszterelnököt se – hogy külföldre vigyük a gyászt, bárcsak az Amerikában lelőtt  színesbőrüeket se – hogy aktuálisak legyünk.
Stockholmban három hét alatt öt bevándorló nőt gyilkolt meg volt vagy éppen aktuális élettársa.
A Mälar-parton megöltek egy fiatal sirályt, az is fáj.
Megkopasztották helyben, akkor már remélhetőleg nem élt.
Tollából ítélve ezüstsirály volt, bár a vörös foltot a csőrén nem láthattam, a testtel együtt tűnt el.