Gondolatok Gábor György írásának kapcsán

Posted by

Orosz Bernát
>Gábor György „A kínai helytartó és a Szabad Nép-mutáns” című, minapi cikkében felvázolt sakktáblaszerű (fekete-fehér) képet szeretném néhány vonással satírozni, utólagos engedelmével felhasználva írásának egy részét.
Teszem mindezt azért, hogy világossá váljon, (maradva a sakk hasonlatnál), az Ön által sugallt fehér bábuk (USA és az atlanti világ) valamint fekete bábuk (Kína, Oroszország, keleti csatlósaik) ugyanannak a készletnek (világkapitalizmus) eltérő érdekű tagjai, ezért a játszmáikban alkalmazott módszerekkel kapcsolatban egyik oldal sem finnyás. Utóbbi tény a publikációból nem világlik ki, mivel a fehér bábuk fénye mindent elborít, jelzem, én a fekete bábukat nem preferálom, de az arányosításnak mindenképp a szükségét látom.
A lényegre térve, Kínával ellentétben az USA érdekelt a nagyhatalmak közötti konfliktusmentes együttműködés elősegítésében (az amerikai katonai bázisok egész glóbuszra kiterjedő hálózata, az  óceánokon és tengereken való folyamatos USA flotta- tüntetések erre irányulnak, az Egyesült Államok és a hegemóniája  alatt álló NATO nem tehet mást mint, hogy Oroszországot karanténba zárja, elszigetelje, a szervezet és ezzel együtt az USA befolyási övezetét kiterjessze  az Oroszországgal  szomszédos országokban való katonai megtelepülés és gazdasági kolonializálás révén, lényeges szempont a sikeres orosz energiaexport  európai visszaszorítása, a sokkal drágább amerikai palagáz ráerőltetése az EU-ra, hisz ez csak az öreg kontinens javát szolgálja, mivel ez az orosz energiafüggőség megszűnését szolgálja  és az Amerikának való kiszolgáltatottság nem ebbe a kategóriába tartozik, érthető, hogy az USA nem érdekelt az EU megerősödésében, ezért erőlteti a föderális Európa gondolatát és ezért akarja megtorpedózni azt a szándékot, hogy az EU önálló geopolitikai tényező legyen, jogos Kína (gazdasági-kereskedelmi, geopolitikai, ideológiai okokra visszavezethető) megregulázása, a csatlós államok -Japán, Tajvan, Ausztrália és újabban Anglia- tevékeny hozzájárulásával, ezzel összefüggésben létérdeke, hogy Amerika megtörje Kína monopóliumát a csúcstechnológia számára alapvetően fontos ritkaföld-kereskedelemben, megőrizze  világgazdasági primátusát,  ezért  támadja, akadályozza  az Új Selyemút megépítését, félvén az érintett területek kínai gyarmatosításától, mellyel saját terjeszkedési lehetőségei az adott régiókban beszűkülnek, valamint tűrhetetlen az a körülmény, hogy Kína a csendes gazdasági partner szerepéből kilépve a világpolitika alakítójává kíván előlépni, ami ugye az USA előjoga) ;

USA a világ javát tartja szem előtt (ezért nyilvánvaló, hogy a legerősebb országként és morális felsőbb hatalomként annak kizárólagos vezetője legyen, a Szovjetunió megszűnését követően kialakult egypólusú világrend átalakítása szóba sem jöhet, ésszerűen jár el, ha a világ területi újrafelosztását megcélzó többi kapitalista és imperialista nagyhatalommal -Kína, Oroszország- nem áll szándékában osztozni, ebből következik, így nagyon is indokolt, a kettős front  megnyitása az említett két országgal szemben, változatos eszköztárral- politikai nyomásgyakorlás, gazdasági szankciók, proxyháború a köztes hadszíntereken, pszichológiai és kibernetikai hadviselés, magas intenzitású titkosszolgálati tevékenység- abból a célból, hogy a  két országgal szemben háborús hangulatot tudjon generálni);

USA-ban nincs semmilyen emberi jogi probléma (durva ferdítés, hogy egy színesbőrű számára a rendőri igazoltatás felér egy halálos ítélettel), ezzel szemben  Kína sepregessen a saját háza táján; amikor arrogánsan amerikai emberi  jogi kérdéseket (indiánokkal való bánásmód, rabszolgatartás, a társadalom szöveteiben még mindig  virulens faji megkülönböztetés, szegregáció, terrorellenes intézkedés címén Guantanamo intézménye, a CIA „pressziós” és műveleti  módszerei, „az én diktátorom – görög ezredesek, az iráni sah, Pinochet, „a jó fiú” Ceausescu ,szaúdi uralkodó dinasztia stb.,-  nem olyan büdös mint a tiéd” szemlélet  nemzetközi alkalmazása)  feszeget; tények bizonyítják, hogy az USA az emberek egészségére helyezi a hangsúlyt (ezt bizonyítja a koronavírusjárvány több mint félmillió amerikai áldozata és szörnyű, hogy a Kínában alkalmazott drákói módszerek ellenére is kb. ötezer kínai állampolgár belehalt a betegségbe);
az Egyesült Államok nem politizálja át a vakcinák ügyét, érthető, hogy saját oltóanyagát kívánja terjeszteni és értékesíteni a világban (arra nincs méltányolható magyarázat, hogy Kína ugyanezt szeretné tenni saját termékével, ráadásul ezzel próbálkozik a mindig nyughatatlan Oroszország is, világos, a két országot sanda politikai szándékok vezérlik),
a kínai nagykövet állításai nem igazodnak a valósághoz, mivel
a járvány keletkezését illetően Kína  nem transzparens, titkolózó, félrevezető hozzáállást tanúsított; „a laboratóriumból kiszökött vírus” hipotézise nagyon is valószínű (Kína nem tiszteli a tudományt, a vírus eredetével politikai manipulációba kezdett és megpróbálják másra hárítani a felelősséget, pl. folyamatosan  hivatkozik a WHO állásfoglalására, mely szerint a legkevésbé képzelhető el az az elmélet, hogy a vírus egy laboratóriumból szökött meg és teljességgel érthetetlen, hogy a szervezet még az USA és vazallus államai közös nyilatkozata ellenére sem változtatta meg álláspontját);
az ujgur probléma valós, az „ujgurok elnyomásáról” szóló állítások igazak (nem lehet mit kezdeni azokkal, az USA-t érő  minősíthetetlen állításokkal, hogy magatartása ezen a téren nagyon is szelektív, emlékezve arra, hogy a második világháború idején a japán származású amerikai állampolgárokat katonákkal őrzött táborokba kényszerítették, megfigyelték őket, illetve soha nem tiltakoztak az ellen, hogy a brit majd később az ausztrál kormányzat a bennszülött lakosság gyermekeit „nevelő jelleggel” elszakította szüleitől);
minden valóságot nélkülöz az az állítás, hogy a Kínát kritizáló uniós országoknak problémájuk van az emberi jogok terén (ebből a szempontból nem mérvadó az európai migránshelyzet és annak antihumánus kezelése, a lopakodó és egyre erősödő antiszemetizmus, rasszizmus, a nacionalista mekegés- morgolódás egyre hangosabbá válása, a népek önrendelkezésének kettős megítélése-Koszovó független lehet, Katalónia nem- annak felidézése, hogy a második világháború utáni időszakban, Európa egyetlen sikeres etnikai tisztogatása Horvátországban történt, Krajina teljes szerb lakosságának elűzésével, melyet az európai államok közönyös hallgatása kísért);
A cikk többi, a kínai nagykövettől származó kijelentésével nem kívánok foglalkozni, mivel az a diplomácia térkitöltő ugyanakkor tartalmatlan virágnyelvezetéhez tartozik, amely számomra fárasztó.
Ui.: Erről még írnom kell, Önt idézem „a kínai helytartó úgy hazudott, ahogy leginkább a diktatórikus-despotikus rendszerek szoktak, manapság főként az oroszok és a kínaiak”. Nekem úgy rémlik, hogy ez a gyakorlat a „szabad világtól” sem idegen, elég utalnom Charlie Chester CNN-igazgatóra, aki rejtett kamerás felvétel során beismerte, hogy manipulatív (alaptalan, dehonesztáló) hírek gyártásával és közlésével a tv-csatorna tevékenyen tudta befolyásolni a legutóbbi amerikai elnökválasztást. Az aktív hazugság mellett létezik a tények elhallgatásának módszere is, hadd emlékeztessem Önt az ez év május 9.-re tervezett fehérorosz államcsíny szervezőinek leleplezésére és az ezzel kapcsolatos nyugati és atlantista média elszánt és önmagáért beszélő hallgatására.