Szerb Antal, 120

Posted by

Százhúsz éve született Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.) Milyen rettenetes, hogy amikor a neve felmerül, eszünkbe jut – azonnal a halála jut róla eszünkbe. Hogy a munkatáborban az egyik legműveltebb, legjobb tollú magyar irodalmárt nyilas őrök, suhancok verték agyon. Hogy mivé lett, mivé lehet az ember.
De arra is gondolunk, hogy még mennyit élhetett, mennyit írhatott, alkothatott volna ez a ragyogó szellem. A legjobb, amit tehetünk: vissza a műveihez. Olyan meghatározó olvasmányokhoz, mint A magyar irodalom története (Helikon!) és A világirodalom története, az Utas és holdvilág, A Pendragon legenda, A királyné nyaklánca, a Szerelem a palackban, a Száz vers… az irodalmi tanulmányaihoz, cikkeihez… Fontos, hogy ne csak őt ne felejtsük el, hanem a borzalmas kort sem, amely egyes megátalkodott elmék és cinikus politikusok képzeletében visszatérni készül.

A kezdetek

Budapesten született asszimilált zsidó családba, a Deák Ferenc utca 15. szám alatt. Szülei, Szerb Károly óragyáros, kereskedő és Herzfeld Elza 1900. augusztus 19-én Budapesten kötöttek házasságot. Édesapjával együtt 1907. december 20-án a római katolikus vallásra tért át (keresztapja Prohászka Ottokár volt!), és attól kezdve ebben a szellemben nevelték. Apja 1911 őszén a budapesti piarista gimnáziumba íratta be, ahol Sík Sándor tanította magyarra, és támogatta irodalmi ambícióit. Itt írta élete első verseit, novelláit, sőt felsős gimnazista korában esszé- és drámakísérletei is születtek. Utolsó gimnáziumi évében, 1918/1919-ben az iskolai önképzőkör elnöke volt. (A szerkesztő megjegyzése: Édesapám is az osztálytársa volt, az ő születésének 120. évfordulójára januárban emlékeztünk.)

A Magyarországi Tanácsköztársaság miatt csak 1919 őszén tette le az érettségi vizsgát, jeles eredménnyel, majd egy évet Grazban töltött, ahol klasszika-filológiát tanult. Ezután, 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar–német szakra. Közben megtanult angolul és franciául is, és utolsó szigorlata, valamint a Kölcseyről írt értekezésének benyújtása után 1924. július 24-én doktorrá avatták. Egyetemi évei alatt kötött ismeretséget az önmagukat „Barabásoknak” nevező baráti kör tagjaival, amelyhez hozzá hasonló, fiatal, zsidó származású, katolikus irodalmárok tartoztak: Sárközi György, Juhász Vilmos, Faludi János, Szedő László (később Szeverin néven karmelita szerzetes), Szedő Mihály (később Dénes néven ferences szerzetes). Húszéves sem volt, amikor a Nyugat 1921. februári száma – tehát száz évvel ezelőtt – egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Nemsokára a Napkelet című folyóirat is közölte írásait, majd az akkoriban szerveződő Minerva című tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat írógárdájához csatlakozott. A szerkesztőség 1926-ban teljes egészében közölte Kölcseyről írt doktori disszertációját.

 

Szerb Antal első hat verse – Szerb Antal Kristóf név alatt – a Nyugat 1921. februári számában jelent meg. Álljon itt az első .

A TIZENHAT ÉVES

Jó fiú vagy.
Alagútakat már nem fúrsz a homokba,

Néha tornyokat látsz ledőlni estefelé
ha szemed dörzsölve túlvilágból
felkelsz a bükkfák alatt.

A park vaskapui zárvák az előírt óra után
és csolnakod nem táncolják körül
delfinek és könnyű angyalok.
Magányos eveződ alszik a hullámokon,
a tengeri démon arca néha sárgán feldereng.

Sötét utcákon bámulsz kőcímerekre,
a sarkon túl állnak a néma tornyok,
összerezzensz fegyveres őr előtt.

Tizenhat éves, a te szented mögött birodalmak hullanak alá,
éjszaka ijeszt a kályha egyszerre.

De nemsokára:
könnyű sarúkkal táncolsz gyárkémények ormán,
zászlókat bontasz országok felett,
tizenhat éves, ne hányd le a szemed
ha Aphrodite születésekor felcsillan
előtted a pikkelyeshátú tenger.

Az Új Hét írása