Humanitárius katasztrófa – itt is, ott is

Posted by

Bárász Péter
>Belaruszban nem egyszerűen politikai válság van, hanem humanitárius katasztrófa, mégpedig a világjárványtól teljesen függetlenül. Az egyik legismertebb fiatal ellenzéki, Zmicer Daskevics szalmaözvegye mondta ezt ki, talán elsőnek – míg ő egyedül foglalkozik a három kis gyermekükkel, férje már megint ül. Nem számolom, hol van többet, bent vagy szabadlábon. Mert nem kevesen vannak, akik lényegesen több időt töltenek tíz-húsz napos elzárások alatt és/vagy vizsgálati fogságban, mint otthon. És akkor még nem beszéltem azokról, akiknek „jogerőre lépett” a több évről szóló ítélete.
Április 26-án volt 35 éve, hogy Csernobilben felrobbant a négyes számú blokk, a katasztrófa áldozatainak számát valószínűleg megsokszorozta, hogy ameddig csak lehetett, elhallgatták – „haladó” és pl. Belaruszban (de Magyarországon is!) mindmáig élő hagyomány: ami rossz, arról nem beszélünk, márpedig, ha nem beszélünk róla, akkor nincs.
Ezen a napon a kilencvenes évek elejétől kezdve már engedélyezett, ún. „Csernobili felvonulásokat” tartanak Belaruszban sok helyütt. ’95-ben már erővel verték szét az immár hivatalos felvonulást, tehát rögtön az első olyan alkalommal, amikor már Lukasenka volt hatalmon. De arra, hogy nemes egyszerűséggel országszerte betiltják a felvonulást, azt hiszem, idén mertek először vállalkozni: most érzik úgy – nem minden alap nélkül –, hogy a lakosság kellően meg van félemlítve. Legfőbb indok, hogy a szervezők nem kötöttek szolgáltatási szerződést a rendőrséggel, mentőkkel, közterületesekkel. Arról valamiért nem esik szó, hogy ezek a szolgálatok megtagadták a szerződések aláírását, arról pedig pláne, hogy mindegyiket amúgy is a mi adóinkból tartják fent.
Egyáltalán nem volt felvonulás. Lehet, hogy ezért „csupán” húszon-valahány személyt állítottak elő a részvétel miatt. Innen-onnan egy-egy embert, plusz tíz főt egy születésnapi eseményről, ami egybeesett az ünnepeltnek a karanténból való szabadulásával.
Az LG széles piros csíkkal díszített fehér göngyölegben árulja a tévékészülékeit. Egy ilyen doboz remek apropó egy őrizetbe vételhez. Ahogy bármilyen fehér-piros színösszetétel is valakinek a ruházatán. (Piros szoknya lóg ki a fehér dzseki alól – tíz nap elzárás. Fehér zoknin piros minta – 700 euró büntetés.) De végül is egy tiszta fehér A4-es lap a kezedben – ha más nincs, ez is megfelelő ok, hogy bevigyenek és elverjenek. Sőt, elég az is, ha csak ott állsz az utcasarkon.
Közben megy a bírósági verkli. Akik tavaly nyáron az ellenzéki elnökjelöltek érdekében agitáltak, mostanában kerülnek sorra – legalább öten kaptak hat évet, sokan pedig 2-4 évet, ez már „jogerőre” is emelkedett. (Mit jelenthet vajon a „jogerő” szó egy olyan országban, ahol nincs jog? – egy ilyennek állampolgára vagyok, egy másikban lakhatási engedélyem van.) Emlékeztetek: Szvjatlana Cihanouszkaja, aki az augusztus 9-i „elnökválasztáson” minden bizonnyal a legtöbb szavazatot kapta, férje helyett vállalta a jelöltséget, akit idejekorán lecsuktak. A „választás” után két nappal hősét erőszakkal áttoloncolták a litván határon, ő az ellenállás emblematikus alakja. Üzletember és blogger férje számára olyan vádat találtak ki, aminek a büntetési tétele 15 évig terjedhet. A férj sofőrje most kapott 6 évet.
Néhány szót a mai börtönviszonyokról. Csak azokról az elvetemült bűnözőkről szólok, akik képesek pl. egy piros szívet kiakasztani az ablakukba (belülről, persze) – tehát a politikaiakról. A fent említett Daskevics az alábbiakat egyik bírósági tárgyalásán mondta el pár hete, miközben a bíró és az ügyész hangosan röhögött: Egy cellában legalább másfélszer annyi „politikai” van, mint férőhely; matrac, takaró, ágynemű nincs. Fűtés nincs, az ablak nem zárható (éjjel negatív volt akkor a hőmérséklet, nappal nulla körül). Csomagot a számukra nem vesznek át, tehát meleg ruhát sem. Így nem nagyon lehet aludni, pláne ott, ahol beton a padló. Azért, biztos, ami biztos: éjszakánként kétszer-háromszor „ellenőrzés” céljából vigyázz! és névsorolvasás. Azelőtt is embertelenek voltak a körülmények, de a börtönőrök legalább különböző parancsokra hivatkoztak (Daskevicsnek komoly tapasztalata van). Mostanra sikerült beléjük nevelni a szadizmust – szemmel láthatóan élvezik…

====
Erre a bánásmódra Magyarországon – egyelőre – nem kell számítani. De figyelem! a fasisztoid diktatúráknak megvan a saját természetrajzuk. A magyar sem kivétel! A humanitárius katasztrófa az egyre inkább elmérgesedő gyűlölet képében már most is jelen van. És ez a helyzet csakis romlani tud!
Értem én, hogy a 133 bátor segítségével olyan ügyesen szervezik ki az állampárt háztájijába az egész országot, hogy sokan kénytelenek tudomásul venni, hogy immár nincs miért küzdeni, pláne harcolni: úgyis minden az övék marad. Ha jönne egy újabb hatalom, a maiak tökéletesen meg fogják tudni bénítani. Inkább adjuk fel, maradjon legalább a mostani, hozzávetőleges nyugalom, semmi értelme az aktivitásnak.
Hát nem! Már láttunk példát a nagy fekete autóra, ami hajnalban jön, egy az én mostani írásomnál sokkal kevésbé kemény poszt miatt. Fizikai valójában ilyen – enyhe – megtorlás tudtommal csak kétszer volt. (Az eddig történt gyilkosságokról most nem beszélek – ott az áldozatok tudtak valamit, ami közvetlen fenyegetést jelentett a „nagyok” számára.) Viszont a jó pár éve tapasztalt verbalitás szükségszerűen tettlegességgé növi ki magát! Mert az izzó gyűlölet egyszer csak lángra kap. Főként, ha van néhány (felbérelt? esetleg önkéntes?) gazember, aki gondosan odatartja a kellő pillanatban a gyufát.
Egy diktatúra nem enyhül, csak egyre inkább bekeményít – hiszen ez az éltető eleme. Ha hagyjuk Orbánékat tovább trónolni (mert amit művelnek, az uralkodás, nem pedig kormányzás), óhatatlanul belarusz irányba fog fajulni a NER! Aminek legfőbb módszere a megfélemlítés. A (potenciális) híveké/hívőké a migráncs–Gyurcsány–EU–Sorosozás stb. A mienké pedig a fent részben bemutatott belarusz módi. Nap mint nap látom…
Javaslom a szkeptikusoknak, hogy ezt jól gondolják át. Ha valaki Horthy méltó utódjának tekinti magát, semmi kétségünk nem lehet felőle, hogy az általa vezérelt rezsim kitermeli Prónay méltó utódait is. A kopaszok és hasonlók csapata ehhez már rég összeállt – magától is megtörtént volna szerintem, de mivel Orbán csapata ezt nagyon is akarta, hát sokkal hatékonyabb volt a toborzás.
Jó példa Belarusz, ne legyen kétségünk, hogy Magyarország is erre halad. A jog úgy működik, hogy a hatalompárti bandita akkor is ártatlannak minősül, sőt kitüntetésre méltó, ha „véletlenül” gyilkol. A másképp gondolkodónak pedig akkor is börtönben a helye, ha békés felvonuláson vett részt, ha csak posztot írt, vagy egyszerűen csúnyán nézett egy karhatalmista irányába. Pedig nem is Polt Péter a legfőbb ügyész és nincs is bebetonozva! Sőt, nemrég cserélték le ezt a figurát (is) az itteni sakktáblán. Csakhogy ez a játék sem itt, sem otthon nem sakk.
Magyarország, vigyázz!