Posted by Fábián András
>Az embernek óhatatlanul eszébe jut Müller Cecília örökbecsűje: „Kedves Kollégák! Erre nincs egy jobb szövegünk?” Terheléses támadás! Mondjuk ez a duma azért jó, mert nehezen bizonyítható. Aki ugyanis tanúsítani tudná, az rendesen meg van fizetve és titoktartásit írattak vele alá. Mi több, lehet, hogy éppen ő intézi a terheléses támadást, mert leszóltak, hogy most megint ez van.
Lényegében persze tök mindegy, mi van, mert amikor olyan helyzet adódik, akkor úgyis belép ez a fránya különleges jogrend. A látszat a lényeg. Ezzel részben minden meg van oldva, részben meg van minden bocsátva. A különleges jogrend az ír, az orvosság, a megoldás. Egy kisvárosnyi ember számára meg az utolsó kenet. Felvetődhet persze a kérdés, hogy amennyiben az EESZT nevű képződményt terheléses támadás érte, akkor honnan a fészkes adatbázisból tudja a felkent, hogy megvan a 4 millió beoltott, de biztosan van egy biztonsági adatbázisuk, egy még le nem fagyott Excel tábla, ahol egy gyors összeadással minden tisztázható, aminek tisztázva kell lennie. Csak csendben jegyzem meg, hogy az sem működik mindig. Egyszer, még a 3,5”-os floppyk idején három napig dolgoztam egy hatalmas táblázaton. Már csak a végső simítás, az összegzés hiányzott, amikor szétesett az egész. Dühömben fogtam egy kétszázas szöget, és felszögeztem a floppyt a falra – örök mementóként. A dühből fakadt poénnal gyakorlott informatikusok elismerését is sikerült kivívnom. Mint mondták, ilyet még ők sem láttak. A probléma ezzel persze még nem volt megoldva. Nem úgy, mint az említett terheléses támadással.
Itt ugyanis nem arról volt szó, hogy a munka el legyen végezve, az oltakozás megtörténjék és négymillió ember védetté váljon. Itt arról van szó, hogy játszik-e rangadót a Fradi ma 19.30-tól a Groupama Arénában a Mezőkövesd SE-vel (!) vagy nem játszik. Hiszen megtudtuk Kubatov elnöktől, hogy ehhez mindössze két dolog kell. Ha nincs meg a négymillió beoltott, akkor nincs meccs telt ház előtt. Bár akkor még egészen biztosan nem volt meg, de két napja elkezdték árulni a jegyeket. Vagyis a tegnapi fiaskó ellenére biztosak voltak az eredményben. Meg lett mondva, hogy meglesz és meg is lett a négymillió. Erről nem nyitunk vitát, elvtársak. A másik feltétel, lehelte ez a Kubatov bele a nép arcába, hogy Hajrá Fradi! (https://www.facebook.com/watch/?v=930052764427031 ) Vagyis a rangadó meg lesz tartva.
Eközben pár dolog megint lazán elsikkad, elfelejtődik, mondhatnánk kívül marad a taccsvonalon. Hacsak adattorlódás miatt nem forog fenn késedelmes tájékoztatás (ez is egy jó műszó, ez az adattorlódás!), akkor a koronavírusban elhunytak száma mára elérte a 27 540-et. És nő!
Izgalmas, egy résztvevős vita bontakozott ki az elhunytakról a Fidesz szóvivője, bizonyos Hollik István részéről, aki váltig bizonygatta, hogy bizony abban az időben, amikor nem ők voltak hatalmon, sokkal több volt a halott. Így utólag belegondolva, különös, hogy az akkori kormányzatnak meg sem fordult a fejében, hogy emiatt rendkívüli jogrendet kellene bevezetni. Most meg már, ugye, harmadszor akarják azt meghosszabbítani. Ha kell Lovasberényig, ha kell tovább. Ez is közhely számba megy, de az eddigi két diktatúra során sem a halálesetek megfékezése volt a fő szempont. A gazdasági válság ellenére olyan költekezést csapott a diktátor, hogy évek múlva is könny önti majd el a szemünket, ha csak rágondolunk. Nem téma. Néhány jóérzésű felháborodott magyar legfeljebb odáig jut el, hogy a teszetosza ellenzék miért hagyja ezt?! Miért nem tesz valamit! Mit is? Ja! – azt találják ki ők. Azért ülnek ott a Parlamentben, meg a nagy lóvéért. Megint mások felsóhajtanak: szégyellem, hogy magyar vagyok. Sajnos, nem azok, akiknek kellene.
Közben parttalanul áradnak a jóhírek is a kormány sikereiről. Nyitás, terasz, már be is lehet menni az étterembe, szűnik a kijárási tilalom, horgászhatnak éjjel a horgászok. Jaj, de jó! Soha nem látott magasságokban az átlagbér (lassan elérjük a félmillió forintot!), stagnáló munkanélküliség, gazdasági fellendülés, és persze az egész Európában legmagasabb itt a beoltottak száma. A nép zabálja ezeket. Mint hírlik, megint emelkedik a Fidesz támogatottsága.
Ezt csak azért nem értem, mert közben minden egyes ember magyar állampolgár feje felett ég a zsúpfedél. Emelkedik a fizetésed óránként húsz forinttal, miközben a krumpli ára ezen idő alatt negyvennel megy feljebb. Nem kell azonban aggódni, mert kampányidőszak közeleg, és akkor – ez is már közhelyes – majd mindenki kap három kilót a fagyottból. A munkanélküliek boldogan hallgatják, hogy csökken a számuk, igaz, hogy ők már kiestek a támogatottak köréből, és nem részei a statisztikának. Ha még élnek, persze.
Rohamosan csökken a lélegeztető gépen lévők száma is. Csak remélni merjük, hogy nem azért, mert nekik már bevégeztetett. A halottak száma ugyancsak csökken, bár alig. Meg persze, ha igaz, hogy csökken. Ezek a dolgok viszont annyira fárasztóak. Miért is terhelnének bennünket Orbán kis belterjes balkáni háborújának tervével, amin az usztasákkal és csetnikekkel közösen munkálkodik éppen. Mennyivel jobban hangzik, hogy sikerült eltolni a Paks II. megkezdését, és a törlesztést kitolni. 2026 helyett 2031-ben kell megkezdeni a Paks2 finanszírozására szolgáló orosz óriáshitel törlesztését, a futamidő viszont ugyanennyivel (5 évvel) rövidül. Annak idején Orbán fő témája volt, hogy a Gyurcsány kormány az IMF-hitellel eladósította az országot. Hát ez az orosz hitel nagyjából ugyanakkora nagyságrendű, de sokkal rosszabb kamatfeltételek mellett. Ráadásul egy tök értelmetlen beruházásra, amire az országnak voltaképpen semmi szüksége. Nyilván ezért is húzzák az időt az építés megkezdésével. A törlesztés viszont a mindenkori kormányzatot terheli majd. Felmondai sem lehet. Szóval ez mégsem hangzik sokkal jobban.
A kínai hitelt sem lehet felmondani, ki tudja, milyen biztosítékot ajánlottak fel arra az esetre, ha nem fizetünk. Talán fél Budapest kínai kézbe kerül. Hadd szívjon a nép. Boldog Karácsonyt! Macedónia is földdel fizet a semmire sem jó kínai hitelért. Mondjuk azt megtehetnénk, hogy majd jól kitolunk a kínaiakkal, és leállítjuk a forgalmat a Budapest-Belgrád vasúton… Tessék nyugodtan röhögni! De ezekről a dolgokról mostanában nem szoktunk beszélni. Izgalmasabb a Mészáros-Várkonyi love me tender.
Fő, hogy tegnap meglett az egyik feltétel, a négymillió beoltott. Nem maradt a diktátor szégyenben. Ez a fontos. Van, akinek manapság semmi nincs ennél fontosabb. Este aztán felhőtlenül teljesülhet a második feltétel is: Hajrá Fradika!