Posted by Balogh S. Éva
Itt az ideje, hogy megpróbáljuk rekonstruálni Ursula von der Leyen bizottsági elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök április 23-i beszélgetését.
Legmegbízhatóbb forrásunk természetesen maga Ursula VDL, aki a következő kommentárokat írta Twitter-fiókján: “Jó találkozó Orbán Viktor miniszterelnökkel ma este. Különböző témákat vitattunk meg, többek között a COVID helyzetét; a gazdasági fellendüléssel kapcsolatos erőfeszítéseket és a nemzeti fellendülési tervet; az EU Green Deal végrehajtását; a RoL [jogállamisági] jelentést; globális ügyeket és a Nyugat-Balkánt.”
Orbán Viktor szokásához híven nem tartotta elég fontosnak a találkozót ahhoz, hogy beszámoljon róla az újságíróknak és a magyar nyilvánosságnak. Ehelyett Gulyás Gergelynek, a óriási méretű miniszterelnöki hivatal vezetőjének jutott az a kellemetlen feladat, hogy “tolmácsolja” a találkozó végeredményét.
A COVID-helyzetről folytatott beszélgetés valószínűleg azért volt rövid, mert Gulyás szerint Orbán Viktor beszámolt a magyarországi oltási program sikeréről, von der Leyen pedig felvázolta, hogy miként gyorsítják az oltóanyag beérkezését. Ez nem tarthatott túl sokáig.
Gulyás fenntartotta, hogy a két politikus viszonylag kevés időt töltött az RRF-el (RRF a helyreállítási alap), de a téma kapcsán felhozta a magyar terv két fontos jellemzőjét. (1) Magyarország a várakozásokkal ellentétben csak a 6 milliárd eurós vissza nem térítendő támogatást hívja le, és nem az alacsony kamatozású hitel formájában rendelkezésre álló mintegy 9 milliárd eurót. (2) Orbán hangsúlyozta, hogy ennek a pénznek a nagy részét egy új egészségügyi rendszerre szánják, amely magában foglalja a hálapénzrendszer eltörlését. Mivel ez a reform nagyon költséges lesz, “jó lenne, ha az Európai Bizottság az első években hozzájárulna a költségekhez”. Az első téma valószínűleg nem okozott súrlódást a két fél között, a másodikra azonban felhúzhatta a szemöldökét Ursula VDL, hiszen az Orbán-kormány azt szeretné, ha a magyar orvosok régóta esedékes béremelését az Európai Unió a fellendülési és rugalmassági keretből fizetné ki.
Természetesen Gulyás nem említette sem az EU Green Deal-t, sem a von der Leyen által felsorolt jogállamisági jelentést, de van egy jó képünk arról, hogy mit gondol a magyar kormány mindkettőről. Körülbelül egy hónappal ezelőtt a Magyar Nemzet, a kormány első számú propaganda lapja “davosi neokommunizmusról” és egy új világrendről panaszkodott, amely “politikai, ideológiai és gazdasági összetartást, valamint egy nemzet nélküli világot jelentene”. Ma ugyanebben a Magyar Nemzetben jelent meg egy angol nyelvű cikk, amely felhívja a figyelmet az EU Bizottság és a Világgazdasági Fórum által a környezetvédelem témájában kiadott dokumentumok közötti hasonlóságokra, és elítéli az olyan szavak túl gyakori használatát, mint a “zöld”, “éghajlat”, “ellenálló képesség”, “inkluzív” és “digitális”. A cikk szerint felháborító, hogy az RRF 37%-át környezetvédelmi célokra, és legalább 20%-át digitális célokra kell elkülöníteni. Hasonlóképpen fárasztónak találja a magyar kormány “a végtelen vitát a kormány törvényességétől”, annak minden említését. A magyar álláspont szerint “ezeken a Budapest és Brüsszel közötti tárgyalásokon a jogállamiság kérdését gyakran használták politikai pózolásra és a közvélemény figyelmének elvonására, természetesen kettős mércét alkalmazva”. Gyanítom, hogy ezek a cikkek elég pontosan tükrözik Orbán Viktor RRF-ről alkotott rossz véleményét.
Ursula von der Leyen utolsó napirendi pontjai szerint a nemzetközi ügyekkel és a Nyugat-Balkánnal foglalkoztak. Gulyás összefoglalója szerint Orbán Viktor lényegében előadást tartott von der Leyennek. Úgy tűnik, Orbán kerülte a Kínával kapcsolatos kérdéseket, illetve a Peking és Budapest közötti szoros kapcsolatokat. Viszont megosztotta gondolatait az Európai Unió Oroszországgal és az Egyesült Államokkal való kapcsolatáról. Oroszország esetében “Európának világos elvek alapján kell együttműködnie Oroszországgal”. Tudja, hogy egyes tagállamok biztonsági fenyegetésként tekintenek Oroszországra, de Európa nyersanyaghiánya megköveteli az Unió és Moszkva közötti együttműködést. Ami az Egyesült Államokat illeti, Orbán Viktor aggódik az Egyesült Államok valódi szándékai miatt, amely az Oroszországhoz és Kínához fűződő feszült viszonya miatt kevésbé független szereplőként vonja be az Európai Uniót a hatalmi harcba. Tehát Vlagyimir Putyin Oroszországával szorosabb kapcsolat és az Egyesült Államok demokrata kormányzatával lazítás. Ez Orbán bölcs külpolitikai tanácsainak summája.
Ha Orbán Viktor abban reménykedett, hogy az Európai Uniótól érkező szerényebb összeggel kevesebb figyelmet fordítanak majd az eredeti célokra, akkor valószínűleg tévedett, mert a vissza nem térítendő támogatásokra is vonatkoznak majd a zöld és a digitális követelmények (37% és 20%). Hasonlóképpen, az EU egyensúlyt fog követelni a beruházásokra és a reformokra fordított pénzek között. Talán a legnagyobb csalódás az az üzenet, amit Orbán valószínűleg kapott, hogy nem költhet pazarlóan az újonnan privatizált egyetemekre. Ez azért is keserű pirula, mert Palkovics László egyik eladási érve az volt, hogy az eleinte vonakodó egyetemek hatalmas összegeket kapnak majd az Európai Uniótól, ha elfogadják az új struktúrát a magánalapítványok keretében.
Még ha Ursula von der Leyen hajlandó is lenne tárgyalni a magyar felsőoktatásnak szánt forrásokról, amit kétlek, gyanítom, hogy gyorsan meggondolta volna magát, miután megkapta a négy különböző képviselőcsoport 12 képviselője által írt levelet, amelyben felhívták a figyelmét arra, hogy a magyar nemzeti RRF-terv legújabb változata szerint a támogatás 20%-a az egyetemek korszerűsítésére megy, ami azt jelenti, hogy “a támogatás 20%-a átláthatatlan finanszírozási struktúrákban fog eltűnni, amelyek mentesülnek a költségvetési ellenőrzési előírások alól, és amelyek célja a magyarországi tudományos szabadság és intézményi autonómia további rombolása”.
Orbán azonban még mindig próbálja meggyőzni az Európai Bizottságot, hogy a Magyarországnak juttatott RRF-pénz 20%-át az újonnan privatizált egyetemekbe öntse, amelyeket örökös örökön az ő kegyencei vezetnek. Ma Navracsics Tibort, 2014 és 2019 közötti uniós biztost küldte Brüsszelbe, hogy mentse a helyzetet. Navracsicsot, aki visszatért régi munkahelyére, az ELTE jogi karának egyetemi tanáraként, miután Orbán Viktor nem volt hajlandó újra kinevezni Brüsszelbe, egy éves politikai száműzetés után az ország északkeleti régiójának gazdaságfejlesztéséért felelős kormánybiztossá nevezték ki. Körülbelül egy hónapja pedig a veszprémi Pannon Egyetem igazgatótanácsának elnökévé nevezték ki. Navracsicsnak tehát most már van bőr a képén az RRF játékában. Kétlem azonban, hogy képes lesz meggyőzni az Európai Bizottság vagy a Parlament tagjait Orbán Viktor egyenességéről és legjobb szándékairól. Tíz év után elfogyott a türelmük a gazember miniszterelnökkel szemben.
A New York Times karikatúrája