Posted by Az Újságmúzeum írása
>A repülő 1986. április 26-án startolt Ferihegyről. A megannyi turista mellett a Magyar Televízió dolgozói is szép számmal foglaltak helyet a kényelmes székekben. Amolyan szolgálati út volt ez, Moszkvában nem csak a kikapcsolódás, a városnézés, hanem munka is várt rájuk. Az biztos, hogy ott volt az utasok között Knézy Jenő és Déri János is. A gép néhány órával a csernobili atomkatasztrófa, a szörnyűséges robbanás után repült át a térség felett – vagy inkább repült bele a radioaktív felhőbe. Az utazómagasság tizenkétezer méter volt, az erőműben történt első robbanás a rádioaktív anyagot csaknem nyolc kilométer magasságig repítette. A szél ráadásul ezt a gyilkos anyagot nyugat, észak-nyugat irányba fújta.
Ott a fedélzeten erről semmit sem tudtak. A halk, diszkrét beszélgetés és az itt-ott nevetés kitartott Moszkváig. Ám a szovjet fővárosban történt valami egészen furcsa: hiába gurult be pontosan, kiszámítottan a helyére a repülő, az utasokat nem engedték kiszállni. Azok pedig meglepve kukucskáltak ki az ablakon, és meghökkenve nézték, ahogy biztonsági ruhába öltözött, riasztó külsejű emberek vízfecskendőkkel mossák, tisztítják a gépet. Senki nem mondott nekik semmit, nem kaptak tájékoztatást az atomreaktor robbanásáról és arról sem, hogy egyébként repülés közben hihetetlen közelségbe jutottak a nukleáris katasztrófa helyszínéhez.
Évekkel később egymás után haltak meg a Magyar Televízió dolgozói. Ifjabb Knézy Jenő apja rákbetegségének és halálának okaként is említette a repülőutat. “Apám mesélte, amikor a repülőtéren landolt a gépük, szkafanderes emberek sietve lemosták, sugármentesítettek. Nos, az a Déri János is a fedélzeten volt, aki szintén rákbetegségben hunyt el 1992-ben.” Volt olyan visszaemlékezés, amely szerint Árkus József is ott volt a fedélzeten, más szerint három héttel később repült el Csernobil felett a gépe. Egy biztos, az ő élete is tragikus fordulatot vett később.
Tahiból autózott haza egyik vasárnap este. Talán fáradt vagyok, túlságosan is fáradt? Ez járhatott a fejében, mert szinte egyik pillanatról a másikra eltűnt az út két széle. Sokkoló élmény lehetett, Árkus nem értette mi zajlik vele, körülötte, ám valami hihetetlen szerencsével mégiscsak hazaért. Másnap szemészhez ment, mert azt gondolta, a látásával van baj. Csakhogy a vizsgálatok egészen mást állapítottak meg. Agydaganatot. 62. születésnapja előtt nem sokkal 1992-ben hunyt el. A Farkasréti urnatemetőben vannak hamvai. S akik emlékeznek rá (sokan, nagyon is sokan vannak ilyenek…), megállnak az árnyas fákkal övezett sírkertben s azt gondolják: lehet, hogy más tévésekkel együtt, Csernobil felel a népszerű újságíró és humorista haláláért is.