Posted by Az Új Hét írása:
Pripjatyot 1970-ben alapították, az erőmű dolgozóinak. Ukrajna Polissia nevű részén, egy zöld mezőn épült fel, közel a Fehérorosz határhoz. Nincs még egy ehhez hasonló város az egész világon. Az egykori virágzó, boldog város, amely megtestesítette a szovjet erőt és a kommunista eszményt, szellemvárossá, egy poszt-apokaliptikus világ képévé változott ötven év alatt. A ’80-as években igazi luxusnak számított Pripjatyban élni. Kiváló infrastruktúrával rendelkezett. Megvolt minden, amiről egy átlag szovjet ember csak álmodhatott, öt iskola, tizenkét óvoda, kórház, boltok és bevásárlóközpontok, kávézók, éttermek, amelyek egyszerre hatodfél ezer vásárlót tudtak kiszolgálni, kulturális palota, mozi, művészeti iskola, tÍz tornaterem, három fedett uszoda, két stadion, a Jupiter gyár, buszállomás, vasútállomás. Mind az 50 ezer lakos fiatal, haladó gondolkodású, jól képzett ember volt az egész Szovjetunióból összetoborozva.
Pripjaty lakosságát nem tájékoztatták a várostól az erőműben történt balesetről. Az élet szokásosan zajlott április 26-án, miközben az emberek nagy dózisú sugárzásnak voltak hirtelen kitéve. Csak 36 órával a baleset után kezdték meg az evakuálásukat. Buszok érkeztek Kijevből, hogy biztonságos helyekre vigyék a lakosságot. A teljes evakuálás mindössze három óra alatt lezajlott. Az embereknek csak annyit engedtek, hogy magukhoz vegyék a pénzüket, útleveleiket, a feltétlenül szükséges dolgaikat, mert a tájékoztatás szerint három nap múlva visszatérhetnek. De sohasem térhettek vissza.
A várost háromszor szennyezés-mentesítették. A likvidátorok minden tőlük telhetőt megtettek: minden egyes épületet lemostak, amit belepett a radioaktív por, eltávolították a talaj felső rétegeit, és minden utat újra aszfaltoztak. A sugárzás szintje jelentősen csökkent ezáltal, de nem eléggé ahhoz, hogy emberek ott élhessenek.
Ezután elkezdődött Pripjaty másolatának, Szlavuticsnak az építése, és a legtöbb egykoron pripjatyi lakost oda költöztették, mivel a szennyezés-mentesítés után az erőmű megmaradt harmadik blokkját újra üzembe helyezték. Sok létesítményt használtak a baleset után, különféle célokra. A baleset után Pripjatyot őrizték, és a mai napig kerítés veszi körül. De sajnos nincs olyan szoba, amit ne fosztottak volna ki: miután a Szovjetunió összeomlott, a csernobili zóna őrizetlen maradt. Ennek ellenére a szovjet éra nyomai a mai napig megmaradtak a városban. Porték Leninről, propaganda plakátok, és szovjet zászlók mindenhol. Ezek által átélhetjük a történelmet, megtapasztalhatjuk azokat az időket, amik örökre eltűntek. A természet hihetetlen gyorsan veszi vissza az uralmat. Nyáron úgy néz ki a város, mint egy dzsungel. A nagy szovjet építményeket évről évre jobban benövi a zöld növényzet. Nem sok kell már, és Pripjaty örökre eltűnik.
Az 1986-os katasztrófa következményeinek kezelésében a legfontosabb rész az volt, hogy elzárják a külvilágtól a felrobbant reaktor épületét. A szarkofág építése huszonnégy nappal a katasztrófa után kezdődött, 1986. május 20-án. A hatalmas sugárzás ellenére júniustól november végéig, 206 nap alatt elkészült. De ez csak átmeneti megoldás volt a problémára. A szarkofágot harminc évre tervezték. 1995-ben Ukrajna memorandumot írt alá az Európai Unióval és a G7 országaival, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankon keresztül forrást biztosítanak az országnak, hogy megoldja Csernobil problémáját. 1997 szeptemberében megszületett a megállapodás, a Szarkofág Kivitelezési Terv, ami végre előrelépést jelentett. Ez egy olyan program volt, ami egyszerre teszi a szarkofágot környezetbaráttá, és biztonságossá.
2016 novemberében mérföldkőnek lehettünk tanúi, az új szarkofágot rátolták a régire, ezzel teljesen elfedve azt. Ezt a látványos eseményt sok kis lépés, kemény munka, és professzionalizmus tette lehetővé. Elvégezték az alapvető előkészületeket a területen, hogy megkezdődhessenek az építési munkálatok, illetve amennyire csak lehetett, figyeltek a munkások biztonságára. 2007-ben a Novarka konzorcium nyerte a szerződést az építésre, ami a Francia Bouygues és Vinci cégekből állt. Az első lépés a régi szarkofág stabilizálása volt. Az új szarkofágot 2012-ben kezdték el építeni. Nemzetközi projekt volt. 27 nemzet vett részt az építésben, és több, mint 40 ország és szervezet biztosította a közel 2 milliárd eurós költségét. 2016 novemberében a helyére tolták, befedve ezzel a megsemmisült 4-es reaktort. Védelmet nyújt bármilyen radioaktív sugárzás ellen, és biztosítja az eszközöket a régi szarkofág lebontásához és a radioaktív anyagok tárolásához. A “hatalmas” szó nem elég kifejező, hogy leírja ezt az építményt. Csak a fém alap szerkezet súlya 25 ezer (!) tonna. Ez 3,5-szer nehezebb, mint az Eiffel-torony! A teljes súlya pedig 36 ezer tonna.Magassága 108 méter, amivel még a párizsi Notre Dame-ot is befedné. Hossza 162 méter. Száz évre tervezték, ezalatt ki kell álljon mindent, amivel az anyatermészet csak próbálkozhat. Úgy tervezték, hogy kiállja a mínusz 43 fok és plusz 45 fok közötti hőmérsékletet, valamint ellenálljon egy 3-as kategóriájú tornádónak is. A Csernobili Atomerőmű dolgozói kulcsszerepet fognak játszani abban, hogy az új szarkofágot teszteljék, üzembe helyezzék, és biztosítsák a hosszú távú működtetését. A jövőben felmerülő kihívásokat nem szabad alábecsülni, de hála az új szarkofágnak, Csernobil hosszú távú biztonsága megoldottnak tekinthető.