Posted by Gábor György
>A külsővé vált belső hangok…Mert van az a bizonyos belső hang. Már Platónnál olvashatunk a személyes daimónról: Szókratészt például megóvja a rossztól a daimón belső hangja, más hagyományokban akad belőlük gonosz, amely rosszra csábít, például a megszállottakban, ahonnan Jézus kiűzni képes őket. A sedim (héber, többes szám) a zsidó hagyomány gonosz démonjai egyes elképzelések szerint kígyók vagy kígyó formájú démonok, kísértők, s olykor még a nevüket sem tanácsos kiejteni.
>A külsővé vált belső hangok…Mert van az a bizonyos belső hang. Már Platónnál olvashatunk a személyes daimónról: Szókratészt például megóvja a rossztól a daimón belső hangja, más hagyományokban akad belőlük gonosz, amely rosszra csábít, például a megszállottakban, ahonnan Jézus kiűzni képes őket. A sedim (héber, többes szám) a zsidó hagyomány gonosz démonjai egyes elképzelések szerint kígyók vagy kígyó formájú démonok, kísértők, s olykor még a nevüket sem tanácsos kiejteni.
A „belső hang” lélektani „entitása” a szépirodalom világában végigvonul, például „ez a szellemvilági intelem” ott van Macbeth-ben: „miért száll meg oly szörnyű sugallat…”, s hamarosan „Még csak kísért a gyilkosság, de már / Úgy rázza világomat, hogy erőmet / Elszívja a képzelet, s már csak az / Van, ami nincs.”
A gyilkosok legtöbbször egy felbujtó belső hangra hivatkoznak, de a példák kedvéért Walter Benjamin a Selbstbildnisse des Träumenden-ben egy sötét belső hangra hivatkozik, amely elárulta, hogy „Krisztusról lehet szó”.
A belső hangnak nagy a története: szépírók, filmesek, pszichológusok, mitológia- és vallástörténészek kifogyhatatlan, atavisztikus és rendre visszatérő hatalmas terepe.
Olvasom, hogy ez a velejéig NER-homunculus, saját bevallása szerint „elkötelezett kormánypárti, nem szélkakas”, aki késsel támadta meg azt a nőt, akin Freeszfe-s szájmaszk volt, a bírósági tárgyaláson elmondta, hogy ezzel a maszkkal a hölgy „visszaélt a véleménynyilvánítás szabadságával”, aztán beszámolt arról, hogy előbb feltette a kérdést, miszerint „nem félsz, hogy valaki előbb-utóbb szájba fog baszni ebben a maszkban”, majd megragadta a nála levő „combozó kését”, mert – mint mondta – Pikó András miatt nagyon leromlott a közbiztonság a kerületben, s – folytatta – miután „azt szerettem volna, hogy magába szálljon egy ilyen ótvar közösséggel ne vállaljon közösséget”, „idegállapotba került”, s egy rutin-hazaárulózást követően megvágta a nő arcát.
És akkor most ízlelgessük egy kicsit az elhangzottakat az elkötelezett kormánypártiságtól a hazaárulózáson át az „ótvar közösség felemlegetéséig”, s a használatba került „combozó késig”.
Megannyi belső hang? Egyetlen egy sem. Ezek a NER hangjai, a kínaiaknak és az oroszoknak az egész országot odavető hazaárulók szakmányban hazaárulózó szókészlete, a nemzeti keresztény Hír TV nemzeti-keresztény különítményeseinek, lovagkeresztjeinek mondatai, „az SZFE egy szutykos odú volt, ahol egy büdös, ótvaros szekta lapult”, „hiénabanda” mondatok és szófoszlányok visszaköszönése, az eligazításnak szánt „nekünk itt könyörtelennek kell lennünk és azt kell mondani ennek a szektának, hogy takarodjatok. Elég volt belőletek” iránymutatása, amely mondatokat és apokaliptikus átkokat a „nemzeti-keresztény” különítmény tagjai idvezült mosollyal fogadtak a stúdió meghitt világában, ez év február 1-én, s amely mondatok három hét múlva, – az elkövető vallomása szerint – némi vajúdást és hezitálást követően, február 25-én célt értek, s a Pikó András miatt meglapuló „combozó kés” működésbe lépett. Hazaárulózás, majd az elhangzott „ótvaros szekta” „ótvar közösséggé” áthangolva érkezett a szúrás.
A daimón hangja, a belsővé vált és elsajátított külső hang megfogant. Gyűlöletre uszító gyűlöletbeszéd, amely a tettlegességig fajult.
Ezeknek a „nemzeti-keresztény” alakoknak a mondatai képezik meg azokat a belső hangokat, amelyek tettekké válnak. A Kubatov-legényektől a választási irodára bemasírozó kopaszokon és az „ótvar szekta” ellen kiadott „nekünk itt könyörtelennek kell lennünk” statáriális parancsán át az igénybe vett „combozó késig”.
A Harmadik Birodalom nyelvezetét elemző Victor Klemperer könyvének mottójául egy Franz Rosenzweig-idézetet adott meg: „A nyelv több, mint vér.”
A rezsim „nemzeti-keresztény különítményesei” ízelítőt adtak mindebből.