Posted by Dobozi István
>A Reagan-korszak utáni legátfogóbb adóreform 2018. január 1-én lépett hatályba, amivel Trump elnök egyik legfontosabb választási ígérete teljesült. A republikánus elnökök ideológiailag imádják az adócsökkentést: a washingtoni politikai folklór szerint Isten csak az adócsökkentés miatt teremtette meg a Republikánus Pártot.
Az adóreform legradikálisabb húzása a társasági (más néven nyereség-) adó 35 százalékról 21 százalékra való leszállítása volt. A hazai beruházások ösztönzése mellett a másik fő cél az amerikai szakzsargonban „inverziónak” nevezett adókerülési technika megfékezése volt. Ennek keretében valamely amerikai vállalat formálisan azért válik egy külföldi cég leányvállalatává (vagy teszi át a központját Amerikából külföldre), hogy adózási szempontból honos lehessen a jóval alacsonyabb adókulcsú országban. Írország szélsőséges, tankönyvi esete az adóinverziónak.
A Trump-kormány alatt továbbfolytatódott a társasági adók hosszú távú, GDP-arányos csökkenése. Míg az ötvenes, hatvanas és a hetvenes években sok amerikai vállalat nyereségének közel felét adóként a szövetségi kormánynak utalta át, addig ma számos, az adóminimalizálást művészi szinten űző óriáscég effektív adókulcsa jóval 21 százalék alatt van, például az Amazoné tavaly csak 9,4 százalék volt. Több nagy, nyereséges multi (Nike, Hewlett Packard, FedEx stb.) semmit nem fizetett be az államkincstárba.
A külföldön előállított nyereségük után az amerikai multik csupán 10,5 százalékos kulccsal adóznak a jelenlegi rendszerben, ráadásul a globálisan összevont nyereségtömegre vetítve, ami kiváló lehetőséget teremt a nemzeti adóráták közötti különbségeket kihasználó „adóoptimalizálásra.” A fentiek következtében az amerikai kormány GDP-arányosan mindössze 1 százalékos társasági adóbevételre tesz szert, szemben például Japán és Kanada 4 százalékával, illetve Franciaország és Németország 2 százalékával. Sokak szerint az amerikai közszolgáltatások évtizedek óta romló színvonala nem kis mértékben a csekély társasági adóbevételekkel magyarázható. Az amerikai közvélemény kétharmada véli úgy, hogy a nagyvállalatok nem adóznak „fair” módon.
Nemzetközi aláígérési adóversengés
Ám az alacsony adókulccsal sem sikerült hazacsalogatni az amerikai vállalatokat, amelyek többsége – adózási szempontból – továbbra is jobban érzi magát külföldön, mint otthon. Ráadásul Amerika nemzetközi versenytársai a trumpi adóvágásra adóvágással válaszoltak, ezáltal jórészt semlegesítve annak versenyképességnövelő és tőkevonzó hatását.
A nemzetközi adócsökkentési verseny már több évtizede folyik. Amerika kiemelkedő gazdasági súlya miatt joggal lehetett számítani az adókonkurrencia újabb fordulójára, annál is inkább, mert bevezetésekor a 21 százalékos amerikai társasági adó alacsonyabb volt az OECD-országok 24 százalékos átlagánál. (Kínában 25 százalék.)
Joe Biden már az elnökválasztási küzdelemben határozott ígéretet tett Trump adóreformjának jelentős kiigazítására, különösen a durván lecsökkentett társasági adót illetően, amely politikai szempontból a demokraták szemében vörös posztó volt, a szupergazdagoknak nyújtott készpénzajándék. Bidennek azonban mindenekelőtt a 2,3 billió dollárra becsült hosszú távú (15 éves) infrastruktúra-modernizálási tervének finanszírozásához van méretes adóbevételre szüksége. Az Egyesült Államok infrastruktúrájának színvonalát nemzetközi összehasonlításban csupán a tizenharmadik helyre rangsorolják. Biden a kampányban világpiaci versenyképességi hátrányként utalt az ország rossz állapotban lévő infrastruktúrájára, amelybe a hagyományos ágazatokon túlmenően belevett olyan új területeket is, mint a szélessávú internetkapcsolat és zöld energia hálózatok.
A Biden-kormány két adóbevételi forrásból kívánja előteremteni a hatalmas összeget: a társasági adókulcs 21 százalékról 28 százalékra való emelése és az amerikai cégek külföldi nyereségadójának duplájára növelése: 10,5 százalékról 21 százalékra. Az utóbbi esetében az adókerülés minimalizálása céljából az adókat országonként vetnék ki, nem pedig globálisan összevont formában. Biden elnök látja, hogy a jócskán súlyosbodó adóterhek külföldre „menekülésre” ösztökélhetik az amerikai vállalatokat. Ennek megelőzésére Washington tevékeny szerepet játszik a globális (társasági) minimális adó kellően magas szinten rögzített, nemzetközileg összehangolt bevezetése érdekében, amely révén jórészt közömbösíteni lehetne az Írországihoz hasonló vállalati adóparadicsomokat.
A nemzeti adókulcsok koordinálása és a káros adóversengés csökkentése érdekében már hosszú ideje folynak tárgyalások az OECD égisze alatt. Ám a trumpi Washington mindenfajta multilaterális koordináció iránti érdektelensége miatt nem született egyezmény. A Biden-kormány alatt a helyzet gyökeresen megváltozott azzal, hogy Washington – pénzügyi önérdekből – a globális aláígérési adóverseny elleni küzdelem élére állt. Emellett az OECD-n belül az amerikai kormány hajlandó tárgyalni az USA óriás techcégeit (Google, Facebook, Amazon stb.) különösen érzékenyen érintő globális digitális adó egyeztetett bevezetéséről is. Washingtont nyugtalanítják a futótűzként terjedő nemzeti digitális adók, amelyekre Amerika eddig csak vámfenyegetésekkel reagált. Több ország (Franciaország, Olaszország stb.) a globális minimális adóban történő megállapodást a digitális adó összehangolt bevezetésétől teszi függővé, attól, hogy a nagy techcégek (többnyire amerikaiak) az adott országban értékesített szolgáltatásaik volumene alapján adózzanak akkor is, ha fizikailag nincsenek ott jelen.
Megvalósítási esélyek?
Az amerikai republikánusok politikailag élesen ellene vannak minden adóemelésnek, a társasági adó 28 százalékra való növelése pedig szóba se jöhet náluk. De még a Demokrata Párton belül is vannak hangadó honatyák, akik – Amerika nemzetközi adóversenyképessége szempontjából – túlzottnak tartják a tervezett emelést. Emellett a republikánus tábor erősen túlméretezettnek tartja az infrastruktúra terv 2,3 billió dolláros költségvetését, s csupán a hagyományos területeket (közutak, vasutak, hidak, repülőterek) hajlandók támogatni. Sokan ellenzik továbbá a terv társasági adóbevételből történő teljes finanszírozását, figyelmen kívül hagyva olyan alternatív lehetőségeket, mint a hiteleken, használati díjakon és benzinadóemelésen alapuló finanszírozás. Az üzleti élet teljes lobbierejével ellenzi a tervezett változásokat. Amerikából követve az eseményeket – a politikai, pénzügyi és törvényhozási kihívásokat együttesen mérlegelve – nem látok reális esélyt a 25 százalékosnál magasabb amerikai társasági adó törvénybe iktatásának. Minden bizonnyal az infrastruktúra tervet is számottevően vissza kell nyesni, ha Biden kétpárti támogatással akarja azt a szenátussal elfogadtatni.
Kis adóparadicsomok bajban?
A Biden-kormány által javasolt 21 százalékos (vagy annál kisebb, kompromisszumos) globális minimális adó különösen komoly fejtörést és alkalmazkodási gondot okozhat majd az Európai Unió négy legalacsonyabb társasági adójú kis országának – Magyarország: 9 százalék, Írország és Ciprus: 12,5 százalék, Litvánia: 15 százalék –, amelyek nem kis mértékben a kirívóan alacsony adórátájukkal vonzották eddig a külföldi tőkét. Az ír kormány már jelezte, hogy nem hajlandó olyan mértékű adóemelésre, amely jelentős bevételtől fosztaná meg az országot. A kormány szerint a kis országok jogosan használják az adópolitikát – többek között – a méretükből fakadó, strukturális versenyhátrányok részleges ellensúlyozására. Világos azonban, hogy a várhatóan erős amerikai és nemzetközi politikai nyomás hatására Írország, de Magyarország is kénytelen lesz a jelenleginél számottevően magasabb társasági adót bevezetni.
Azokkal az országokkal szemben, amelyek továbbra is a Washington által javasoltnál (jelenleg 21 százalék) alacsonyabb minimális adót vetnek ki, az amerikai hatóságok jogosultak lesznek kiegyenlítő adót kiróni az ott működő amerikai cégek nyereségére. (A hazánkban működő amerikai vállalatoknál a kiegyenlítő adó – hipotetikus esetet feltételezve – igen magas, 12 százalék lenne.) Washingtonban elképzelések vannak továbbá arra, hogy a pusztán adókerülést célzó vállalati inverziókat, különösen az országok közötti formális székhelymozgatásokat jogi akadályokkal is megnehezítsék. Forr az amerikai és nemzetközi adópolitika katlanja, de még hátravan a mindent eldöntő politikai végjátszma.
(A szerző a Világbank volt vezető közgazdásza.)