Nem írom le, amit erről az emberről gondolok

Posted by
Gábor György
>Előre bocsátom: kizárólag az önbecsülés és az elemi jóízlés tart távol attól, hogy szó szerint azt írjam, amit gondolok.
A hírek szerint egy bizonyos Orbán nevű ember, aki önmagát az ország miniszterelnökének imádja tudni, ma agyának szüleményeként a szájából az alábbiakat eresztette el: „Ez Magyarország II. világháború után valószínűleg legnagyobb logisztikai művelete. Ennyi embert beoltani, a regisztráltakat nyilvántartani, gyorsan is kell haladnunk. Ez egy olyan szervezési hadművelet a magyar közigazgatás részéről, ami komoly tesztet jelent mindannyiunk számára.”
A II. világháború után ez tehát a legnagyobb. Na persze, csak a II. világháború után a legnagyobb, de semmi ok az elkeseredésre: azért csak a II. világháború után, mert a II. világháború behozhatatlannak tűnő előnyt szerzett azzal, hogy akkor viszont mindjárt több nagy logisztikai művelet zajlott, amelyek szerencsésen összeadódtak.
Például nagy logisztikai művelet volt apám egész kecskeméti családjának bevagonírozása, nem csak egymagukban, hanem mindjárt sokakkal együtt. Vagy a logisztika csúcsra járatása volt anyám hat fiútestvérének ellogisztikáztatása a haláltáborokba vagy a munkaszolgálati agyonverésekig. S aligha lettek volna oly maradandóan sikeresek a Duna-parti úsztatások, ha ne álltak volna rendelkezésre a legkifinomultabb logisztikai tapasztalatok. És akkor még egy szót sem ejtettünk a Don-kanyari logisztikáról, vagy az 1942-es újvidéki logisztikai alapműveletről.
De bízvást mondhatjuk, hogy Orbánban van annyi becsvágy, s fel-felderengő sportemberi múlt, hogy ha sokáig bizsergeti a nagyérzés, előbb-utóbb nekigyürkőzik a II. világháborús rekordok megdöntésének.
Tényleg csak az önbecsülés és a jóízlés int most csendre.
De az, akinek a világjárvány elleni küzdelem során, amely idehaza (is) a teljes egészségügyet és minden egyes állampolgár jószándékát, segítőkészségét, türelmét és együttműködését igénybe veszi, Magyarország II. világháborús logisztikája képezi meg a legkézenfekvőbb asszociációs mezejét, az pontosan megegyezik azzal, aminek most gondolom őt, csak hát az elemi jóízlés…