Serényi Péter
>A hét első napjainak minden mást háttérbe szorító slágertémája volt az európai (de tulajdonképpen a világ-) futball legmagasabban jegyzet elitjének meglehetősen érdekesen alakuló sztorija…
>A hét első napjainak minden mást háttérbe szorító slágertémája volt az európai (de tulajdonképpen a világ-) futball legmagasabban jegyzet elitjének meglehetősen érdekesen alakuló sztorija…
Bő másfél nappal ezelőtt, amint kiderült az UEFA totális ellenérdekeltsége, a sportnapilap botcsinálta főnöke egy jegyzetet kockáztatott meg, jókorákat belerúgva ebbe a, szerinte hosszú évek óta hibát hibára halmozó szervezetbe, rezüméként pedig kijelentette a(z akkor még egységesnek látszó) szakadárok önállósodási kísérletének kilátásairól:
„Hatalmas ugyan a felháborodás és a tiltakozás mindazok részéről, akik hisznek a futball hagyományos értékeiben, de tartok tőle, ez a meccs már… lefutott…”
Nos… a magam részéről megelégszem azzal a szubjektív megállapítással, hogy lám, lám, sem a hozzáértés, sem a jóstehetség nem jellemző a jelek szerint elhamarkodottan számítógépbe pötyögött kis dolgozatocska szerzőjére, mert…
De átadom inkább a szót Andrea Agnellinek, aki a Juventus elnökeként és a – pillanatnyilag legalábbis – hamvába halni látszó Szuperliga alelnökeként egy parányival autentikusabb nálam az éppen aktuális helyzet megítélésében, ő ezt mondta ma délelőtt a Reutersnek, miután a tegnapelőtti hívek egymás után szálltak ki a buliból: „Őszintén szólva, így nyilvánvalóan nem folytatódhat a projekt.”
Bár kézenfekvő lenne, hadd ne kérdezzek vissza a hétfői jegyzet írójára, mert a magam részéről nem tartanám elegánsnak egy – szakmailag mindenképpen – halott oroszlán rugdosását!