Posted by
Népszerűségi mérések osztályozzák a kínálatot: az átkost megelőző átkost nem kívánja vissza senki, jelöltjeként reménytelen a győzelem az egyiknek, a másik nagyon harcképtelennek titulált szemüveges, a panelproli a plebejus vezető eszközeit fordítja vissza a hatalom irányába olcsó népszerűségért, s vannak még önjelölt apróbbak, akik valami beígért jövőbeni pozícióért bármikor föladják ambícióikat.
És akkor előszedték valahonnan Antall Józsefet. Csupa negációból állt a kezdeti imázs, nem volt soha párttag, nem volt politikai előélete, ami bármelyik párthoz köthette volna, s nem volt kompromittálható a pártállammal való együttműködésben, illetve nem jobban, mint bárki, aki hivatalt vállalt a szocializmus évtizedeiben. Aztán jöttek a konkrétumok, apuka kisgazdapárti politikus volt, órákat tud beszélni úgy, hogy a leggyakorlottabb újságírók is kidőlnek mellette, egykori tanítványok emlékeztek az igazságos osztályfőnök úrra, s tudományos kötet állt össze évtizedes ismeretterjesztő publikációkból. Egyszerre lett értelmiségi tekintély és kisgazda leszármazott, jó megjelenésű úriember, a nyugati vezetőkkel tárgyalóképes, konzervatív politikus. És az összes jelölt hátralépett egyet.
Olyan bonyolult ez?
Megjelent az Új Hétben