Simán beférsz a klubba, bár lehet, hogy nem szeretnél

Kedves András, megnéztem a veled készült interjút a Partizán adón, szerintem rendben van. A beszélgetésnek volt hangulata és ilyennek képzelem el az új politikai kultúrát. Igaz, a 20 évvel ezelőtti kommunikációs szabályok mindegyikét megszegted, de ez nem baj.

Olvasom az egészségtelenül rosszindulatú kritikákat, ezért mondom el, amit gondolok. A kritikák többségéből sajnos semmit sem tanulhatsz, legfeljebb türelmet. Ha némelyiket mégis érdemes komolyan venned, akkor szerencsés vagy.

Emlékszem, Demszky Gábort az elején sokat bántották. Piros tollal húzta alá azokat a szövegrészeket, amelyekből tanulni lehetett. Én meg tudtam, hogy amíg ez így marad, minden versenyt megnyerünk. Sok-sok hiányossága ellenére sem volt kérdés, hogy a magyar politika egyik legtehetségesebb alakja volt.

Dolgoztam Medgyessy Péterrel is, ő sem volt erős az interjúadásban, de azért felért a csúcsra.

Ismertem elég minisztert, pártvezetőt, polgármestert és biztosan állíthatom, hogy simán beférsz a klubba, bár lehet, hogy nem szeretnél.

Hallottam beszélni Bill Clintont, még 1988-ban a demokratapárti konvención. Hosszú és pocsék beszéd volt. Lényegében mindenki azt mondta, hogy ebből a fiúból sosem lesz jelentős vezető. Aztán 4 év múlva ő lett az elnök.

Truman elnök kellemetlen orrhangon beszélt. Margarat Thatcher lassabban, mint bárki más. Kohl Kancellár soha egy percig sem volt izgalmas, de ő is jól csinálta.

András, nálunk Angela Merkelt is kinevetnék. Joe Bidenről nem is beszélek, mert ő fiatalon dadogott, úgy néhány évtizedig.

A túl szigorú és kíméletlen kritika nemcsak neked rossz, nekünk is. Beszűkíti a gondolkodást és butítja a várost.

Zárásként: jó, hogy van Momentum. A létrejöttében neked volt a legnagyobb szereped, amúgy a létrehozást hívjuk tehetségnek.

Ugyanakkor a kritikai dömping azt is jelzi, hogy sokan nem szeretnek és ezen dolgoznod kell. Drukkolok, hogy sikerüljön ez is.

Ui.: nem dolgozom a Momentumnak és személyesen nem ismerem a fiatal elnököt.