Balogh S. Éva
>Mulatságos cikk jelent meg a 444-ben “Az Orbán-rezsim 10 legjobb könyve az Orbán-rezsimről” címmel. Ahogy a cikk címe is sugallja, ezeket a könyveket mind Orbán Viktor és politikai rendszerének tisztelői és támogatói írták.
Herczeg Márk, a cikk szerzője felidézi, hogy a “jakobinus-bolsevik típusú rendszerben … aki karriert akart csinálni, annak azt tanácsolták, hogy írjon “tudományos tanulmányokat” is arról a rendszerről, amelyet szolgált vagy vezetett”. A műfajt elemző klasszikus könyv Daniel Kalder 2018-as műve, a Pokoli könyvtár: A diktátorokról, az általuk írt könyvekről és az írásbeliség más katasztrófáiról. Meglehetősen gyorsan lefordították magyarra A pokoli könyvtár, diktátorokról, a művekről és a betűvetés egyéb katasztrófáiról címmel. Kalder munkájából megtudjuk, hogy ezek a könyvek szinte kivétel nélkül megdöbbentően rosszak. A független kritikusok által megjelent néhány kritika alapján az Orbán Viktorról és politikai rendszeréről 2010 óta írt, rendszert csodáló művek a “pokoli könyvtárba” tartoznak.
Herczeg egy eredetileg bolgárul Georgi Markov által kiadott könyvvel kezdi a listát, amelyet 2020-ban fordítottak le magyarra Az Orbán-jelenség címmel. Néhány kritika szerint “Markov könyve kirobbanó sikert aratott Bulgáriában, több városban is író-olvasó találkozókat rendeztek, ahol tömegek álltak sorba a dedikálásért”. Markov leggyakrabban idézett sora: “Szeretem Orbán Viktort, mert szeretem Magyarországot”. Markov, aki a bolgár parlament (GERB) tagja, azt állítja, hogy Bulgáriában óriási a kíváncsiság Orbán iránt. Ezt a kíváncsiságot kívánta kielégíteni azzal, hogy bemutatja “Orbán nézeteit a liberális és illiberális demokráciáról, az európai keresztény értékek megőrzéséért folytatott harcát, valamint a brüsszeli bürokratákkal, az Európai Parlament liberális szárnyával és a Soros-birodalommal folytatott küzdelmét”.
Markov könyve karcsú volt, mindössze 160 oldal, de a következő, Ezer év Európa közepén: The Character of the Hungarian State, amelyet Orbán Balázs és Szalai Zoltán szerkesztett és a Mathias Corvinus Collegium adott ki, kárpótol ezért, 533 oldal. A könyvbemutatón Orbán “a magyar karaktert szabadságszerető, alkotmányt és jogállamot védő, idegen eszmékkel szemben kritikus, hazáját és Európát, nyugatot és keletet, egységet és megosztottságot egyaránt védelmező magyarnak” nevezte. Harminc szerző harminc cikkben elemzi ezeket a témákat. Azt hiszem, Herczegnek igaza van, amikor azt állítja, hogy ezeket a halálosan unalmas “tanulmányokat” soha senki nem fogja befejezni.
A cikkben idézett Orbánról szóló könyvek többségével ellentétben én ismerem Igor Janke Orbán Viktor életrajzát, Come on, Hungarians! The story of Viktor Orbán through the eyes of a Polish journalist. (Hajrá magyarok! Az Orbán Viktor-sztori egy lengyel újságíró szemével ). A könyv reklámja azt állítja, hogy “Igor Janke lengyel konzervatív újságíró és blogger munkája alaposabb, objektívebb, informatívabb és jobb könyv, mint bármelyik eddig itthon megjelent Orbán Viktor-életrajz”. Mennyire objektív Janke könyve? Szerintem már a könyv címe is elárulja őt. “Bár Viktor úgy megy előre, mint egy faltörő kos, mégis több van benne, mint hogy a többiek fölött áll. És ez a több azt jelenti, hogy mindent, amit tesz, egy világos történelmi célnak rendel alá: Magyarország talpra állítása. Hogy visszaadja a magyaroknak a történelmi tudatukat és büszkeségüket.”
Janke könyve egyértelműen Orbán és dalnokai kedvence. A Heti Válasz 2013-ban hosszú interjút közölt Janke-val, akit a magazin címlapján könyvének magyar fordítását, a “varsói bestsellert” kezében tartva ábrázoltak. Néhány évvel később a Magyar Hírlap büszkélkedett a könyv angol fordításával, amelyet a lap szerint Robert Belteky ausztrál magyar üzletember tett lehetővé, aki “fontosnak tartja, hogy Magyarországot és a magyarok törekvéseit a tengerentúlon is megismertesse, ezért célja, hogy a kiadvány minél több ausztrál könyvesboltba eljusson”.
A másik kötet, amely 520 oldalas és a jelek szerint mintegy 4 kilogrammot nyom, a Belonging Together, Hungary 2010-2020:Chronicle of Ascent (Összetartozunk, Magyarország 2010-2020, A felemelkedés krónikája), amely a leírás alapján olyan, mint egy képeskönyv. A Demokrata kiadónál jelent meg, szerkesztője Bencsik András. Kiváló minőségű papírra nyomtatva, több mint 500 illusztrációval, jelenleg 32 dollár körüli áron kapható, a 40 dolláros listaárhoz képest 20%-kal csökkentett áron. A bevezetőt maga Orbán Viktor írta. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt találgatom, hogy a magyar adófizetők fizették-e ezt a kötetet. De bizonyára jól fogyhatott, mert néhány hónappal később “közkívánatra” megjelent egy második kiadás is.
Fischer Tibor brit regény- és novellaíró, akit leginkább az Under the Frog (A Béka segge alatt) című könyv szerzőjeként ismerhetünk, köztudottan Orbán Viktor csodálója, akit nyilvánosan védelmébe vett a The Guardianben. Ott kijelentette, hogy “az, hogy a nyugati média a magyar vezetőt a demokrácia ellenségeként és antiszemitaként ábrázolja, nem csak rejtélyes, hanem undorító”. Korábban, 2013-ban Fischer könyvet írt Orbánról A magyar tigris címmel. Íme egy részlet, hogy megérezzük Fischer stílusát. “2014. április 6-án választások voltak Magyarországon … Orbán Viktort harmadszor is miniszterelnökké választották, hatalmas kétharmados többséggel, olyan többséggel, ami egy demokráciában gyakorlatilag elérhetetlen. A politika ezen a ponton a fantázia világa. Orbán lett a legfontosabb magyar politikus 1848 óta, a legfontosabb, akit a világ látott, mióta Liszt ujjai az elefántcsont billentyűket csiklandozták.” Vagy később: “Nem a tigris hibája, hogy húsevésre született, és nem zöld leveleken él. Orbán Viktor tigris természetű. Lágy léptek. Körbejárja az áldozatát. Játszik vele. Kíméletlenül leüti. Vannak, akik nem szeretik a kíméletlenséget. Nem szeretik a tigriseket. Ez ízlés kérdése.”
Nos, Orbán Viktornak tetszhetett, mert Fischer Tibor ma a Mathias Corvinus Collegium Irodalmi Műhelyének vezetője. A jó munkát megfelelően meg kell jutalmazni.
(Folytatás következik)
Hungarian Spectrum, magyar fordítás Új Népszabadság