Hont András
>Teljesen biztos vagyok benne, hogy egy ellenzéki Fidesz most akkora halálkampányt tolna, hogy ahhoz képest egy gyászszertartás maga lenne a Riói Karnevál. Ráadásul jó eséllyel hergelne az összes “kommunista vakcina” ellen, Putyin pincsijei mellett Hszi Csin-ping csau-csaujait is emlegetné.
Azt is rettenetesen utálnám.
De ugye ezt nem kell szeretnem ellenoldali kiadásban sem? Látom, hogy az összes ellenzéki párt kitette, hogy elértük a 25 ezer elhunytat, és van olyan szervezet, amelyik azt is hozzátette, hogy ez olyan, mintha eltűnt volna Kazincbarcika majdnem teljes lakossága. Azt nem tette hozzá, hogy egy átlagévben eltűnik egy teljes Győr az országból. Igaz, hogy közben születnek is emberek, és a kettő közötti különbözet jelenti az egyik legfontosabb demográfiai mutatót.
Mindez azért különösen bosszantó, mert egy olyan ellenzéknek, amelyik akar is valamit, egyáltalán ellát addig, hogy akarjon valamit, éppenséggel lenne mit mondania. Százezrek szembesültek az elmúlt hónapokban azzal, hogy milyen problémákkal küszködik az egészségügy, hogy mit okozott a másfél évtizedes demagóg kampány (“az egészségügy nem üzlet”) és az ebből logikusan következő folyamatos forráskivonás. (Hiszen, ha egy területtel kapcsolatban irreálisak az elvárások, konkrétan: ingyen gyógyítson meg mindenkit, akkor azon a területen nem lehet sikert fölmutatni, tehát a látványpolitizálás át fog csoportosítani oda, ahol eredményeket tud produkálni).

Az ellenzék mondhatna mást is
Értem, hogy ez sokkal bonyolultabb, és nem lehet egy mémmel elintézni, csakhogy az igazsága nem is néhány hétig/hónapig tart, amikorra a sokkoló adatokra már nem emlékszik senki. Pontosabban mindenki arra emlékszik, amire emlékezni akar, vagy amire emlékeztetik – és a kormánynak némileg több eszköze van az emlékeztetésre. Így arra is, hogy az ellenzék jelenleg mivel kampányolt.
A helyzet jelenleg ugyanis a következő. A KSH gyorsjelentése szerint március harmadik hetéig (eddig vannak meg az idei adatok) 4115-tel többen haltak meg, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Ez alatt az időszak alatt 8474 kovidos halálesetet regisztráltak, tehát több mint a dupláját, mint a növekmény. Vagyis, amit régóta tudunk, az fehéren-feketén látszik: járványáldozatként vannak nyilvántartva sokan, akik sajnálatosan idén amúgy is meghaltak volna. Hogy pontosan mennyien, azt nyilván csak becsülni tudjuk majd annak ismeretében, hogy miként alakulnak a halálozások, amikor elcsendesedik a járvány, vagyis abban az időszakban, amikor – tavalyhoz hasonlóan – az elhunytak száma föltehetően alatta lesz az előző évinek.
Egy orránál tovább látó ellenzéknek ebből az lenne a fontos, hogy egy ellátásban részesülő ma Magyarországon egyáltalán el tudja-e kerülni, hogy elkapja a fertőzést. Nekünk meg az lenne a fontos, hogy tisztábban lássunk, hogy tudjunk arról beszélni, hogy az elmúlt évtizedek legnagyobb jogkorlátozása indokolt volt-e. Ugyanis nem csak a tavalyi adatokkal vethetők össze a számok. A már említett időszakban, az év első 11 hetében az elhunytak száma 33539 volt. A 2015-ös influenzajárványkor pedig 33579.
Tudom, hogy ilyenkor érkezik az az érv, hogy de lezárások nélkül idén sokkal több lett volna. Ez azonban nem tény, hanem spekuláció, amelyet viszont valóban fontos lenne megvitatni, megnézni, hogy hasonló intézkedések nélkül másutt hogy alakultak a számok, milyenek a járványtól függetlenül a magyar halálozási okok, és azokon miként módosított a fertőzés, azaz milyen a magyarok egészségi állapota, és még sok minden mást. A primitív lebutításnak ezen a szintjén, azonban ez a diskurzus nem lehetséges.
Undorodom a demagógia minden formájától.