Gergely Tamás
>A Koma lehalkította a hangját, szinte suttogta:
– Egy őrült.
Arra az alakra mondta, aki a Főtéren egy dobogóra állt és hadonászott.
– Nem lehetne…?
– Nem – zárta le a vitát Vadmalac. – Testőrei vannak. Testőrei és hívei.
A Vadmalacék bungalójában találkoztak aznap is, az őrültet a Koma arrafele jártában vette észre. De
ha bekapcsolnák a tévét, ugyanazt látnák.
A Koma erre némán, homlokát ráncolva kérdezett.
Vadmalac válasza:
– Semmi mást nem tehetsz, mint, hogy résen állsz. Behúzod a nyakad, és…
Itt kivárt, hogy mit is mondjon a Komájának, valami biztatót.
– …és dúdolsz. Magadnak, valami jó tavaszi dalt.
