Fábián András
>Van nekünk, ugye, ez a hat párti együttműködés, van aztán a közös lista, vannak bizonyos pártok közötti megállapodások és ezek alapján lesz előválasztás. Van aztán a jelen gazdasági-politikai helyzet, amelynek megszüntetése, felszámolása, a föld színéről is elsöprése, vagyis a múltnak végképp eltörlése több mint felettébb kívánatos. 12 évnek kellett eltelni ahhoz, hogy a politikai szereplők belássák: csak együtt, egymásért is harcolva és küzdve lehet leváltani azt a politikai bűnbandát, amely – Magyar Bálintnak és szerzőtársainak is hála – bizonyíthatóan a maffia szabályai szerint működik. Van omerta, van „meghosszabbítjuk Lovasberényig”, van „senkit nem hagyunk az út szélén” (aki minket támogat – csak ezt nem fűzték hozzá). A végeredmény: 12 év alatt az ország morálisan lenullázta magát és gazdaságilag is sikerült a csőd szélére kormányozni. Nehogy már az egyre inkább elkerülhetetlennek tűnő kormányváltás kívánatos, ne adj’ Isten – sikeres legyen.
Ide jutottunk, amikor végre a legtöbb választót maguk mögött tudható pártok belátták végre, hogy amennyiben továbbra is a Fidesz kottájából játszanak (őrzik egyéni „függetlenségüket”) akkor maximum a kilincset fogják elérni a kijáratnál.
„A demokrata ellenzéki szövetség azért jött létre, hogy leváltsa, meghaladja a társadalom megosztására építő politikai kultúrát Magyarországon” továbbá „a jelöltek a jelölttársaikkal szemben lejárató kampányt nem folytathatnak, és nem léphetnek fel etikátlanul” – az idézetek az előválasztási etikai kódexből vannak, amit mind a hat párt elnöke 2021. április 14-én fogadott el. Az is szerepel a kódexben, hogy „Mindenki, aki megpróbál éket verni az ellenzéki együttműködésben részt vevők közé, a Fidesz malmára hajtja a vizet.” Sújtsa a dolgozó nép megvetése – tehetnénk hozzá.
Köztudott, hogy minden megállapodás pontosan annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Azt például már korábban is láttuk, hogy egyesek ki-kibeszélnek a kórusból. Most sem telt el két nap, és Fekete-Győr András (aki a szívesen beszólogató kibeszélők éllovasa) nekirontson Mesterházy Attilának. Vamzernek nevezte a lovag-képű ex-pártelnököt. Lehetne vicceskedni ezen, hogy a fideszfanok által csak Fegyőrként emlegetett Momentum-elnök már csak tudja, ki a börtönspicli, meg más efféle butaságok. Az avatatlan szemlélő is tüstént belátja azonban, hogy a Momentum elnökének minduntalan van valami baja. Vagy valakivel, vagy valamivel. Ő az, aki csak akkor vesz részt az előválasztáson, ha… (szabadon választott). Ő az, aki nem szavaz arra, aki… (megint csak szabadon választott). Mindig új és újabb feltételekkel szembesíti politikai partnereit. Bizonytalanságban tartja azokat, akik végre egységes fellépést szorgalmaznak és várnak el azoktól, akik ezt elhatározták és önként vállalták.
Még tavaly decemberben a Momentum hozta nyilvánosságra azt a közös-, és nyilván konszenzusos programot, amelyet az együttműködő pártok a választási győzelem után mindenképpen meg akarnak majd valósítani. (https://momentum.hu/hatparti-dontes-szuletett-a-kozos-listarol-es-annak-garanciairol/ ) .
Ebben a 4. pont így szól: „A közös listát állító pártok határozottan elutasítják olyan képviselőjelöltek támogatását, akik emberi méltóságot sértő kijelentéseik, Fidesszel való elvtelen összejátszásuk, korrupciós cselekményekben való bizonyított részvételük vagy egyéb törvénysértő tevékenységük miatt nem méltók a korszakváltást akaró választópolgárok bizalmára.” Az ilyet úgy hívják, hogy gumi szabály. Lényegében bárki belefér, aki valakinek valamiért nem tetszik. A Momentum eredeti megközelítésében az elutasítottak körébe tartozik ugyanis mindenki, aki az elmúlt 30 évben politikai szerepet és felelősséget vállalt. Vagyis bűnös. Ennek szellemében beszélhettünk hetekig arról a durva támadásról, amely Gyurcsány Ferenc és a DK ellen irányult, s amelynek végül egy nem túl őszinte kibékülés lett a vége.
Így lett Mesterházy is vamzer, lehet majd mindenki más Fidesz bérenc és/vagy „kommunista”. Vagyis Fekete-Győr jogot formál(hatna) arra, hogy ezeket a belső árulókat leleplezze. Csakhogy itt most állítólag a pártok közötti együttműködésnek kellene dominálnia. Ennek megfelelően a pártoknak diszkrecionális joguk lenne meghatározni, hogy kit jelölnek listára a saját pártjukból és ki mögé állnak oda. Ebbe beleszólni és bármely párttól egyes személyi döntések megváltoztatását a nyilvánosság előtt követelni morálisan elfogadhatatlan. Még akkor is, ha valakit Fekete-Győrnek hívnak. Még akkor is, ha mi nem olvassuk minden nap a fejére, hogy őt és szüleit, ki tudja milyen hosszú ideig, a Fidesz elkötelezett hívei és támogatói között tartották számon. Még akkor is, ha nem gondolkodunk el azon, hogy vajon a rendszert híven kiszolgáló apukát esetleg nem azért buktatták-e felfelé, egy magasabb nemzetközi pozícióba, hogy ezzel is Fekete-Győr helyzetét erősítsék.
Még egy apróságot szabadjon megjegyezni. Mesterházy Attila országgyűlési képviselő. 2018-tól a NATO Parlamenti Közgyűlésének szocialista frakcióvezetője. 2019. októberében megválasztották a közgyűlés alelnökévé is. Miután 2019. decemberében Madaleine Moon addigi elnök nem szerzett mandátumot az angliai parlamenti választáson, így az érvényes szabályok szerint nem tölthette be tovább a funkciót. Az elnöki posztot Mesterházy kapta meg a 2020-as évre. Vagyis tekintélyes politikai tőkével és széleskörű nemzetközi elismertséggel rendelkezik. Mondom ezt annak ellenére, hogy nem vagyok nagy támogatója Mesterházynak. Döntse el mindenki maga, hogy kell-e nekünk Mesterházy.
Dobrev Klára sincs híján a nemzetközi elismertségnek és tekintélynek, sem a politikai tapasztalatoknak. Dobrev Klára, aki az Európai Parlament alelnöke, vélhetően a DK miniszterelnök jelöltje lesz. Vagyis Fekete-Győr ellenlábasa a miniszterelnöki előválasztás során, ahol amúgy sem áll túl jól a szénája az eddigi felmérések alapján. Mármint Fekete-Győré. Vagyis kódex ide, kódex oda, előre megjósolható, hogy „a kampány hevében” Dobrev lejáratására is elmond majd valamit, ami eszébe jut.
Most szólok, hogy nem kéne. Fekete-Győr ezekkel a megszólalásaival rendre azt bizonyítja, hogy nem kellően átgondolt és megfontolt politikus. A kirakat-politikán kívül nincs túl sok érdemi mondanivalója, a választási üzenetei pedig leginkább mások ekézésében és lejáratásában öltenek testet. Úgy vélem ezt sokkal poénosabban megtehetné a Kétfarkú Kutyapártban, amely deklaráltan nem is kíván része lenni az Orbán kormány közös leváltásának. Ellentétben a Momentummal, amely állítólag igen.