Posted by Elvesztettük Törőcsik Marit.
Illetve nem vesztettük el. A jövendő generációk számára, az unokáim számára, akik színpadon nem láthatják, itt maradnak a filmjei és a színházi felvételek.
Nekem a legkedvesebb a Déry Tibor novelláiból készült Makk Károly-film, a Szerelem. De legjobban az első film, a Körhinta képei maradtak meg bennem, talán mert gyerekként láttam.
Makk Károly, akinél bölcsebb és szeretetre méltóbb embert nemigen ismertem, mesélte el (sőt később meg is írta emlékiratában) közös cannes-i élményeiket, ahol 1971-ben számukra is váratlanul a filmjük óriási sikert aratott.
Négyen voltak kint: Darvas Lili, Déry Tibor, Törőcsik Mari és Makk. A bemutatón nem számítottak nagy közönségre, (kis ország filmje), a sajtóvetítésről viszont elterjedhetett a hír, mert a terem dugig volt. A film végén először semmi taps, a nézők elnémulva ülnek. Hát ez kínos- gondolják a magyarok. Aztán egy perc múlva talpra ugrik mindenki, vastaps és kiáltások, idegenes akcentussal: “Mari! Lili! Mari! Lili!” Aztán díjeső.
Pedig a történelmi hátteret a többség nem is értette, csak a hangulatot. A zsüri elnöke, Michele Morgan, a francia sztár később együttérzően megkérdezte, miért volt az a szegény férfi (Darvas Iván alakította az 56-os férjet) börtönben, talán közlekedési balesetet okozott?
Ha csak egyetlen képet őrizhetnék meg Törőcsik Mariról, az mégis a Körhinta lenne. Amint a hintán szállva, elszakadva a földtől, édes, fiatal arcán tündöklik a mosoly.
Ahogy József Attila Mamájának szürke haja most már mindig lebben az égen, úgy röpköd ott Törőcsik Mari két szőke varkocsa is.