Posted by **
2016-ban jelent meg egy olyan könyv, amely a legteljesebb összefoglalóját adta egy nagy színésznő életének. A Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve. A könyv – írta annak idején Szentpály Miklós, – kapcsolható az interjú műfajhoz, de teljességre törekvése révén olykor a filozófiai párbeszédeket is ott érezhetjük előképei között, sőt bizonyos mozzanataiban a színházi drámához közelít. Sűrű szövésű szöveg – olykor vidám – kerti beszélgetésnek álcázva. Ez a kettősség jellemzi végig a könyvet, amit Bérczes László és Törőcsik Mari állított össze kétnyári beszélgetéseikből. Műfaja beszélgetőkönyv, ami lényegesen, minőségében több mint egy gigantikus interjú. Nem csupán egymással, hanem – talán sokkal inkább – a leendő olvasókkal akarnak beszélgetni.A téma látszólag Törőcsik Mari élete, sőt Bérczes László többször kéri beszélgetőpartnerét, ne ugorjon előre, tartsák az életrajzi kronológiát. Ám Törőcsik Mari életrajza még is inkább a könyv kiindulópontja, hiszen a színésznő kozmosszá kiteljesedett élete számtalan lehetőséget kínál arra, hogy szellemi csillagtúrákat téve általa jobban megismerhessük a színház világát és saját világunkat.
Olyan helyszínek elevenednek meg, mint a heves megyei Pély világa, ahol a színésznő gyermekkorát töltötte, vagy a metróépítésre hivatkozva felrobbantott Blaha Lujza téri Nemzeti Színház. Majd egyszerre egy Cannes hotelszobában találjuk magunkat. S időről időre visszatérünk Velembe az interjú jelen pillanatához. S közben gyors és lassú képsorokban peregnek le előttünk emberi sorsok, színészeké, mint Bara Margit, Kálmán György, Latinovits Zoltán. Rendezőké: Maár Gyula, Zsámbéki Gábor és Székely Gábor vagy Major Tamás. S mindezt a nosztalgia kellemetlenné váló negédessége nélkül. Olvasva úgy érezzük, képtelenség állóképeket készíteni erről a mozgalmas univerzumról a teljesség igényével, ahogy azt egy kritika megkívánná. Noha a szöveget gondosan válogatott és elhelyezett fényképanyag egészíti ki. Kovács nagypapa mozija, klasszikus portré Gobbi Hildáról a Spiró drámából, Korniss Péter felvétele Töröcsik Marival és Udvaros Dorottyával az 1994-es Dosztojevszkij darab előadásáról. Csak néhány pillanatkép, hogy valahogy érzékeltetni lehessen a kötet gazdagságát. Ami Törőcsik Mari személyiségének köszönhetően egyszerre szerteágazó és összetartó.
A húsz, címmel ellátott fejezet végigkalauzol a Heves megyei Pélytől, a zárdán, Cannes-on, Kubán át egészen az őrségi kertig. Miközben sorra jelenik meg előttünk Törőcsik Mari a legfontosabb szerepeiben. S körötte az állandósult változásban lévő színház szinte a vihar szelében álló Rendezőkkel. Törőcsik Mari afféle varázslóinasként szinte egy színházi mitológiát teremtett magának, melynek sarokpontjában a Rendező áll: Major Tamás vagy éppen Anatolij Vasziljev.
Minden ember úgy gondolja, hogy jól éli meg az életét. Engem talán a sorsom visszaigazolt – mondta az InfoRádiónak egy 2007-es beszélgetés során a kétszeres Kossuth-díjas Törőcsik Mari, akit március 15-én Kossuth Nagydíjjal tüntetett ki Áder János köztársasági elnök. A Körhinta, Fábri Zoltán 1956-ban bemutatott filmje hozta meg az áttörést az akkor még főiskolás Törőcsik Mari számára. Nem ez volt az eredeti neve – Törőcsik Mariannak – vagy a közjegyző tévedéséből hivatalosan Máriánnak hívták, ám már a Körhinta idején javasolták kollégái, hogy változtassa egyszerűbbre: így lett Törőcsik Mari.
A Heves megyei Pély községben nevelkedett egy ötgyermekes katolikus családban, és mindig gyönyörű gyerekkorról mesélt. 1954-ben vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, és rögtön az első év végén főszerepet kapott Soós Imre mellett a Körhintában. A mára legendássá lett alkotást Cannes-ban is bemutatták, ám főiskolásként nem lehetett tanúja ennek a sikernek, mivel az utolsó pillanatban kapott csak útlevelet. A párizsi bemutatón azonban már személyesen hallgathatta meg Francois Truffaut dicsérő szavait. Ám a színpadi debütálása igazi bukás volt – mesélte az InfoRádiónak egy tizenkét évvel ezelőtt készült beszélgetésben – éppen egy egri Peer Gynt bemutató előtt, amelyben Aase-t játszotta.
“Az első bemutatóm a Peer Gynt-tel volt a Nemzetiben, irgalmatlanul nagyot buktam benne. Engem nagyon nehezen fogadtak el színpadon. A Fábri Zoltán rendezte Körhinta akkora siker volt, és olyan távol röpített a színpadtól, hogy tíz éven át eltanácsoltak onnan. Aztán Gellért Endre és Major Tamás hívott a Nemzeti Színházba. Mikor rosszabb perceimben úgy éreztem, nem vagyok odavaló, mindig annyi biztatást kaptam tőlük, hogy túltettem magam a kudarcélményeken.”
A színpadi áttörésre még sokáig kellett várni. Törőcsik Mari azt mesélte: a nagy mesterek: a Nemzeti Színház kiváló színészei, rendezői biztatása nélkül nem is tudta volna végigcsinálni, már az elején azzal állt elő Major Tamásnak, hogy inkább engedje őt vidékre játszani. “Úgy éreztem, hogy semmit sem tudok, ezt mondtam is otthon a férjemnek, Bodrogi Gyulának. Féltem Majortól is, már azon voltam, hogy kérem, engedjen el vidékre játszani” – mondta 2007-es visszaemlékezése során a kétszeres Kossuth-díjas színművész.
Aztán az egyik próbán Major Tamás magához hívta. Erre így emlékezett: “Törőcsik jöjjön le! Alig tudtam letámolyogni a színpadról. Én magával nem tudok mit kezdeni, hát maga semmit sem tud. Mondom neki, hogy tudom Major elvtárs. Aztán folytatta: de látom, hogy maga mindent érez, csak semmi eszköze nincs, de mindent pontosan jól érez. És akkor megdicsért, azt mondta, hogy különleges ízlésre vall, hogy képtelen vagyok az általa utált általános színészetet művelni.”Maradjon itt nyugodtan, majd leírják, hogy nem jön át a rivaldán, nem is baj, nem kell rögtön átjönnie, majd megtanulja a saját eszközeivel. Ezt kaptam tőle útravalóul.”
A színpadi áttörésre tíz évig kellett várni: 1968-ban mutatta be az akkor a Nemzeti Színház kamaraszínházaként működő Katona József Színház Zorin, Varsói melódia című darabját. A kétszemélyes játékban Sztankay István volt a partnere, az előadást Iglódi István rendezte. Közben filmek sorában játszott, 1976-ban a Déryné hol van? Című alkotásban nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat Cannes-ban. A filmet Maár Gyula, Törőcsik Mari későbbi férje rendezte, akivel közös lányuk is született. A színésznő a nemzetis évek után dolgozott a győri és a szolnoki társulatnál is, majd 2002-ben – Schwajda György hívására – ismét a már új Nemzeti Színházhoz szerződött. Számos kiváló mesterrel és izgalmas partnerrel dolgozott együtt. Olyan színészgenerációhoz tartozik, akik nagy tisztelettel vannak az elődök iránt, és közben szeretik, támogatják a tehetséges fiatalokat. 2008-ban lényegében újjászületett, amikor összeomlott a keringése, a szíve megállt, és kómába esett, ám, ahogyan a 2009-es filmhéten fogalmazott: visszajött. Bal kezét nem tudja úgy használni, mint korábban, ám ezt is kiválóan beépítette színpadi szerepeibe. Az új Nemzeti Színházban is számos emlékezetes alakítása volt, például a Bocsárdi László rendezte Lear király bolondja, vagy Viktor Rizsakov különös látomásos Éjjeli menedékhelyének Lukája.
2016-ban még elvállalta, hogy játszik Brecht Gallilei-jének Zsótér Sándor rendezte előadásában, ám idővel úgy érezte, meghaladja erejét a színpadi szereplés. 2017-ben mutatták be Mészáros Márta Aurora Borealis című filmjét, amelyben az idős, beteg édesanyát játssza, aki lányának igyekszik elszámolni a múlttal. Azt mondta, mindig igyekezett, hogy soha ne szédítse meg a siker. “Minden ember úgy gondolja, hogy jól éli meg az életét. Engem talán a sorsom visszaigazolt. Mindent a helyére tudtam tenni. Ha megbuktam vagy valamit rosszul csináltam, akkor az első sokk után felálltam és folytattam. A nagy sikerek, örömök után pedig mindig jött a kételkedés, hogy lehet-e még, tudok-e még előbbre lépni.”