Posted by Fábián András
>Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy nem véletlenül hivatkozom mostanában gyakran a Klubrádióra. A világhírű magyar rádió ma az egyetlen szabadnak tekinthető hangú rádió Magyarországon. Hadd szóljon! Ráadásul ismét olyasvalakinek a műsorára reflektálnék, akit sokan nem kedvelnek. Igen, az immáron eposzi jelzőt birtokoló „drága” Bolgár urat, akinek műsorára ma is reflektálnék. Mások meg másokat nem szeretnek, vagyis nincs okom emiatt nem elmondani a mondandómat.
Hasonlóképp megosztónak tekinthető személyiség az a riportalanya is, akiről ezúttal meg kívánok emlékezni. Kunhalmi Ágnesről lesz szó, az MSZP társelnökéről. Lásd fentebb. Mielőtt belecsapnék azonban, engedtessék meg pár szó az elnökasszonyról is. Kunhalmi Ágnes szép. Ezt még az ellenségei sem vitatják. Mi több, leginkább ezt használják fel ellene, ennek alapján támadják. „Amilyen szép, olyan buta.” – mondják. „Vihogós és komolytalan.” – mondják kevésbé cizelláltan. A híresen nagy bunkó, Kövér László pedig úgy fogalmazott nőügyben, hogy „különösen azokra a képviselőkre tekint szánalommal, akiknek a személyi száma 2-essel kezdődik”. Miért pont a durva nemi diszkrimináció ne lenne olyannyira elfogadható és jellemző a „Nemzeti Együttműködés Rendszerére”, amelynek hála az ország mára csupa másod- és harmadrendű állampolgárral van tele: cigányok, zsidók, melegek, ellenzékiek, betegek, oltottak és oltatlanok, rendőrök, orvosok, pedagógusok… Lényegében tehát mindenki, aki nem Orbán-hívő, nem Fidesz- és rendszerpárti. Ezen jól el kellene már gondolkodnia az érintetteknek. Különösen így a választások közeledtével.
Most akkor el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, amelyről Bolgár György faggatta az elnökasszonyt. Jelesül arról, hogy hogyan készül az egyesült ellenzék a választásokra? Van-e terv, van-e egyetértés a résztvevők között? Mit kell tenni a Fidesz és Orbán leváltását követően? A beszélgetés (42.00-tól) itt teljes egészében meghallgatható (https://www.klubradio.hu/archivum/megbeszeljuk-2021-aprilis-13-kedd-1600-16787)
Be kell vallanom, hogy Kunhalmi válaszaitól első hallásra felállt a szőr a hátamon. Az volt a kérdés, hogy hogyan lehet az orbáni rendszert zárójelbe tenni a kormányváltás után. Mi a teendő az Alaptörvénnyel és azokkal, akik a tailor made (személyre szabott) törvénykezésnek megfelelően tettek szert hatalmas vagyonokra, vagy Orbán esetében a még az Alaptörvény által is tiltott egyeduralomra?
Kunhalmi Ágnes válaszában kifejtette, hogy először is lehet, hogy az ellenzéknek csak 51%-ot sikerül majd szereznie. Orbán és a klán jóelőre igyekezett bebiztosítani magát és minden lényegi törvényt kétharmadhoz kötött. Az egy dolog, hogy a bölcs alkotmányjogászok szerint az Orbán kormány a jogalkotást, az alkotmányozást és minden egyes neki felróható nemzetellenes cselekményét alkotmányellenesen és egy valójában nem is létező nevű ország vonatkozásában követte el. Mindennek végrehajtásához lényegében három ciklusra volt szükségük. Orbánék sem tudták, vagy nem merték azonnal a diktatúrával kezdeni. Amikor az államrend és az alkotmányos köztársaság helyreállítása kerül napirendre, a jogállam helyreállítását sem hajthatjuk úgy végre, hogy azonnal jogsértések tömegét követjük el. Az elmúlt 12 évet nem lehet meg nem történtként zárójelbe tenni. Meg kell maradnunk a jogállami keretek között.
Az elnökasszony, miközben érzékeltette, hogy az ellenzék dolgozik ezen a terven, sőt vannak már eleve kidolgozott elképzelései, megoldási módozatai is, felhívta a figyelmet arra, hogy egy izgalmi állapotban, zsigerből végrehajtott intézkedéssorozat hatalmas károkat okozna társadalmi szinten és a nemzetközi megítélés szempontjából is. Emlékeztetett arra, hogy az Európai Parlament és a Bizottság egyre határozottabban megköveteli a jogállami garanciákat a tagállamoktól. Nem lenne túl szerencsés rögtön azzal indítani Brüsszelnél, hogy pont ezeket a kritériumokat kezdjük el lábbal tiporni. Ahhoz, hogy ilyesmi megtörténhessék, a történelem folyamán mindig polgárháborúra vagy forradalomra volt szükség. Azt pedig senki nem kívánhatja.
Mint mondtam, eleinte komoly averzióim támadtak, ahogy hallgattam Kunhalmi Ágnest. Úgy éreztem, hogy ő és az ellenzék igyekszik kibújni a radikális változtatások megvalósításának felelőssége alól, miközben azok szükségességét láthatóan nem tagadja, azok szükségességét ő maga is érzi. Gyávák! – gondoltam magamban.
Aztán egy kérdés alapján rátért arra, hogy mégis, hogyan gondolják végrehajtani a rendszerváltást. Kifejtette, hogy amennyiben az ellenzék több mint 51%-kal győz, de nem szerez 2/3-ot, akkor is vannak elég jó eszközeik arra, hogy beszorítsák a Fideszt a sarokba. Az új kormány felállíthat egy korrupció-ellenes ügyészséget, amely megindíthatja és lefolytathatja azokat az eljárásokat, amelyeket Polt Péter ügyészsége nem hajlandó. Csatlakozhat az ország az Európai Ügyészséghez is. Alkothat olyan költségvetést, amely nagyon nem a Fidesznek kedvez. Hozhat olyan törvényeket, amelyekkel helyreállítható a sajtószabadság. Így a sajtó lehetőséget kap arra, hogy a közvéleményt hitelesen tájékoztassa az Orbán rendszer által elkövetett bűntettekről.
A riport óta eltelt két nap. Sokat töprengtem én ezen a beszélgetésen, és higgadt elmével bizony arra jutottam, hogy Kunhalmi Ágnes személyében egy felelős ellenzéki politikust hallottunk megnyilatkozni. Bármennyire is frusztrált és megalázott is ez a mai magyar társadalom, akármennyi ellenségeskedés feszíti, akármilyen megosztott is, heveskedéssel nem sokra megyünk. Forradalmi helyzet nincs, polgárháborút senki sem akar. Az okos ember nem kezd úgy a kandalló begyújtásához, hogy egy kanna benzint önt a tűzre. Könnyen leéghet a háza. Roosevelt mondta hajdanán, hogy azt kell tenni, amit tudunk, ott, ahol vagyunk, azzal, amink van, a többivel nem kell törődni!