Posted by Fáy Miklós
A történet többé-kevésbé igaz, egy Edith Pretty nevű özvegynek gyanúsak voltak a birtokán látható halmok, hogy azokat emberek áshatták és tölthették föl valamikor, érdemes volna utánanézni. Elhívta a közeli ásatáson dolgozó, képesítés nélküli régészt, Basil Brownt, hogy mit gondol, és hogy volna-e kedve egy kicsit utánanézni a dolgoknak. Brown vállalta. 1937 volt, közeledett a háború, sietni kellett, kapott maga mellé két segéderőt, a kertészt és vadőrt. Amikor már veszni látszott a remény, Mrs Pretty azt mondta, hogy na, még azt a dombot nézzék meg. És a szárazföld közepén találtak egy jó nagy, 27 méteres hajót, benne egy sírkamrát. A kamrában csontokat nem leltek, de másfél kiló aranyat igen. Nem mondom el az egész filmet, de lehet sejteni, hogy erre a hírre bejelentkezett nemcsak a közeli Ipswich múzeuma, de a British Museum is, a végeredményt is sejtheti, aki ismerős a történetben, nem Ipswichbe mennek az emberek az arany sisakot megtekinteni. A sisak egyébként nem a címképen látható szép állapotban került elő, száz darabból rakták össze, hogy ilyen nyugtalanító, keleties tárgy legyen belőle.
A történet vége már nem volt megfilmesíthető, a háború miatt a hajót, vagy ami megmaradt belőle, és ami leginkább homokba nyomott hajószellemnek tűnt, vissza kellett temetni, csak a hatvanas évek közepén fejezték be a munkát. Mrs Pretty akkor már régen nem élt, az eredeti ásatást vezető Basil Brown nevét elmulasztották feltüntetni a lelet mellett. Azóta pótolták.