Nem utópia!

Cserhalmi Imre 

A gyakran kedvezőtlen körülmények között működő hazai könyvkiadás szembeszökő erénye, hogy nagyon gyorsan adja közre azokat a – többnyire angol nyelvterületről származó – népszerű műveket, amelyek a kor nagy kihívásaival és a jövő dilemmáival foglalkoznak. Ennek a fontos és jótékony hullámnak jeles darabja Peter H. Diamandis és Steven Kotler kötete is.

Ritkán olvasni a téma izgalmát és a kívánt olvasói befogadás igényét olyan pontosan és okosan megfogalmazó előszót, mint amilyet Frankó Csuba Dea és Veres Rita írt a könyvhöz. Mindketten jártak a híres Szilícum-völgyben, amely nyilván nagy hatással volt rájuk. Tőlük idézek: „A körülöttünk zajló társadalmi és technológiai megatrendek alapvetően formálják át az eddig jól bevált gyakorlatokat, rutinokat, és legyen szó az élet bármely területéről, komoly gazdasági, etikai és filozófiai kérdéseket vetnek fel… Abból a világból, ahol megtanultuk, mi a dolgok rendje, és a múltbeli tapasztalatainkat csiszolgatva haladtunk előre, egy olyanba kell átkapcsolnunk, ahol a jelenlegi ismereteinket és képzelőerőnket bevetve megálmodjuk és felépítjük annak a jövőnek a képét, amelyben élni szeretnénk.”

A könyv részletesen szól a többi közt a vásárlás, szórakozás, oktatás, egészségügy, az élelmiszerek, a hirdetések, az ingatlanpiac, a hosszú élet jövőjéről, ám ez a felsorolás nagyon általános, hiszen egyik-másik tagja csupán fejezetcím. Életközelibb lehet a bemutatás, ha megemlítem az önvezető, sőt repülő autót, a Los Angelestől Sydney-ig 30 perc alatt eljutó rakétát, a mesterséges intelligencia révén írt, magazin minőségű cikket, azt az okos gyűrűt, amelynek három szenzora tíz testi funkciót követ, illetve számít ki.

Rengeteg fantasztikus változást hozhat a szédületes tempójú technológiai fejlődés, de némelyiknek a csírái, kezdetei már jelen vannak a mai életben is. Ilyen például az a jelenség, amit a tudomány tömegkiszervezésnek nevez: „az Airbnb építette fel a világ legnagyobb szállodaláncát, miközben egyetlen ingatlana sincs. Az Uber és a Lyft pedig a világ szinte minden nagyvárosában felváltotta a taxivállalatokat, egyetlen saját autó nélkül.”

Beszélhetünk majd okos ruházatról és okos vízhálózatról is, és az ugyancsak már jelenlévő 3D nyomtatás perspektívái – egészen házak készítéséig – szinte beláthatatlanok. A könyvben felsorolják a jelenkor öt legnagyobb veszélyét – vízhiány, a biodiverzitás csökkenése, a szélsőséges időjárás, a klímaváltozás és a környezetszennyezés –, illetve bemutatják azokat a tudományos eredményeket és küszöbön álló vívmányokat, amelyek révén az emberiség ezeket megoldani képes. Állítják például, hogy – szemben a mai félelmekkel – a technológiai fejlődés nem csökkenti a munkaerőigényt, ellenkezőleg: növeli az álláslehetőségek számát. Más kérdés, hogy az emberiség mennyire képes önmagát alkalmassá tenni az újfajta felkészültségek elsajátítására.

Bár ebben is elképesztő újdonságok lehetségesek. Azt már ma is látjuk, hogy a funkcionális analfabetizmus nem akadálya a számítógép tökéletes, sőt nagy sikerű használatának. De a tudósok feltételezik, hogy a gyerekek „oktató alkalmazásokkal és játékokkal telepakolt laptoppal felszerelkezve maguktól is képesek megtanulni írni és olvasni, miközben az internet használatát is elsajátítják”. Egy etiópiai kísérlet során olcsó tabletet adtak a gyerekek kezébe, s az egyik gyerek négy perc után már megtalálta a bekapcsoló gombot, be is üzemelte a gépet. „Öt nap múlva már gyerekenként 47 alkalmazást használtak. Két hét, és az ábécé-dalt énekelték a faluban, sőt öt hónapon belül meghekkelték az Android operációs rendszert”.

Nem új hír, hogy milliárdnyi ember milliárdnyi videót néz meg naponta, a fiatalok életében a YouTube már kiszorította a televíziót, vagyis – a szerzők szerint – „demokratizálta a tartalomterjesztést”. A migráció több fajtáját is említve állítják, hogy „a migráció a társadalmi fejlődés motorja… És bár a népvándorlás küzdelemből és tragédiából fakad, hosszú távon jótékony hatással van a kultúrára”, például azért, mert „az innovációt is előmozdította”.

Aligha akad az életnek olyan területe, amelynek dinamikus változásairól ne szólna ez a könyv. Minden megdöbbentő, sőt a mai civilizált világ átlagos életviteléből nézve szinte utópisztikusnak tűnő jövőnek, illetve a változások céljának a lényege talán ebben van: gyorsabb, hatékonyabb, okosabb, kényelmesebb lesz az emberiség élete. De mindvégig, amikor álmélkodva, sőt olykor lelkesülten olvastam az abszolút tudományos felelősséggel és korrektséggel írt fejezeteket, nos, állandóan ott motoszkált bennem a kérdés: vajon boldogabb is lesz? És bár a könyv erre is számos helyen és szépen utal, azért ezt a kételyemet nem tudta eltüntetni.

P. H. Diamandis, S. Kotler: A jövő gyorsabban itt lesz, mint gondolnánk – Hogyan formálják át mindennapi életünket az egymásra ható, új technológiák
Fordította: Weisz Böbe, Darnyik Judit
HVG Könyvek, Budapest, 2020
312 oldal, teljes bolti ár 4500 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3825 Ft,
e-könyv változat 2520 Ft
ISBN 978 963 304 9747 (papír)
ISBN 978 963 565 0514 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mi történik, ha a mesterséges intelligencia vagy a virtuális valóság betör a 3D nyomtatás, illetve a robotika világába? Miképpen formálják át az egymást erősítő technológiák napjaink vezető iparágait? Milyen változások várhatók a táplálkozás, a közigazgatás és a környezetvédelem területén?
A technológia minden elképzelést felülmúló sebességgel fejlődik, és ennek köszönhetően a következő évtizedben soha nem tapasztalt átalakulás várható. Peter H. Diamandis jövőkutató és Steven Kotler tudományos író megvizsgálják, hogyan befolyásolják az exponenciálisan gyorsuló technológiai fejlődés újabb hullámai hétköznapi életünket és társadalmunk működését.
A szerzőpáros a technológiai konvergencia tudományát kutatva a legkülönfélébb területek – kereskedelem, oktatás, egészségügy és pénzügy – újjászületését vázolja fel. A jövő gyorsabban itt lesz, mint gondolnánk lebilincselő olvasmány, amely a küszöbön álló fantasztikus jövőnkbe enged bepillantást.