Így irtunk mi…

Posted by

1961: Moszkvai tudósítónk riportja: Örömmámorban a szovjet főváros

Moszkva, április 12.

Mindenki tudta, mindenki várta, hogy ez a pillanat a közeljövőben következik el és mégis, most. hogy megtörtént, eláll a lélegzetünk: ember, élő ember járt ott fent a titokzatos magasságokban, ahová nem olyan régen még a szerényebb fantázia is csak félénken merészkedett el.

1961. április 12.: ez a nap bevonul az emberiség történelmébe. Ezzel a nappal új fejezel kezdődött el a tudományban a Mindenség megismerésének történetében. Az Ember kitört a Föld bűvköréből, megtette az első nagy lépést a Kozmosz közvetlen megismerésének útján.

Mindenki tudta, mindenki várta, hogy az első ember, aki felemelkedik a Kozmoszba, az első szocialista nagyhatalom, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének polgára lesz. Most mégis tétován keressük az öröm méltó szavait. Hiszen itt nemcsak a Szovjetunióról van szó, hanem az ügyről is, a kommunizmus ügyéről, amely nemzetközi, amely korunkban egyet jelent mindazzal, ami szép és nagyszerű az emberi nemben. Ez a mai fényes győzelem, amelyet az ember aratott a természet erői felett, a mi eszmevilágunk fölényét, a mi ügyünk életrevalóságát és igazságát szimbolizálja.

A Vörös téren

Micsoda nagyszerű érzés volt ezen a havas moszkvai reggelen látni Gagarin őrnagy honfitársait amint ölelkezve, boldogan fogadják ezt a csodálatos hírt! Idegen emberek szorították egymás kezét az utcákon, gratuláltak egymásnak, a „Szovjetunió polgárainak” ezen az örökre emlékezetes ünnepnapon. Az utcai hangszórók előtt tömegek csoportosultak, és várták a rádió újabb és újabb közleményeit. Az arcokon leírhatatlan öröm és izgalom ült. Innen is. onnan is felhangzott a kiáltás: „A Vörös térre!” összekarolva, a hatalmas város legkülönbözőbb pontjairól indultak el az emberek a Kreml felé. Mindenfelől ütemes kiáltásokat hozott a szél: Éljen a szovjet tudomány! Hurrá Gagarin őrnagynak! Éljen n kommunista párt’ Éljen a kommunizmus!”

Délelőtt II óra. Vörös tér… A hatalmas tér közepén éppen csak az autók számára kijelölt keskeny közlekedési sáv maradt szabadon. Nem merek számot írni, hányan vannak, lehetetlen kiszámítani, hiszen éppen alig lehet kitérni. Hallom, ahogy egy idős férfi magyarázza a feleségének: „Utoljára 1945-ben, a győzelem napján láttam ilyet. A fiatalság énekel és élteti a nap hősét. Jurij Gagarint A történelmi múzeum előtt táncolnak…

A GUM áruház ablakaiba kitették a hangszórókat. Valahányszor megszólal a bemondó ünnepélyesen csengő hangja, a tér elhalkul, az emberek feszült figyelemmel kísérnek minden szót. Amikor elhangzik a bejelentés a Vosztok (Kelet) sikeres földreszállásáról, olyan fergeteges ünneplés tör ki, amit lehetetlen szavakkal visszaadni, ezt látni és hallani kell. hogv az embernek fogalma legyen arról, mennyire megértette és átérezte Moszkva ennek a lelkesítő hőstettnek a jelentőségét. A bemondó felolvassa Gagarin őrnagy Hruscsovhoz intézett rövid üzenetét. A tér dübörög a taosorkántól. Azután felzúg a rögtönzött szavalókórus: „Dicsőség a Pártnak! Éljen Hruscsov!”

Nem, ezt soha nem lehet elfeledni. Végtelenül szerencsésnek és boldognak érzem magamat, hogy Moszkvában érhettem meg ezt a napot és tanúja lehettem annak a felemelő, magával ragadó lelkesedésnek, amelyet a szovjet alkotó elme példátlan hőstette váltott ki Moszkva népéből. Tudom, nehezen illik az ilyen személyes vallomás egy komoly tudósításba, de ma délelőtt a Szovjetunióban tele van az utca, a rádió, a televízió az emberi örömnek ezekkel az egyéni megnyilvánulásaival, s ez alól senki se tudja kivonni magát, hiszen óriási dologiéi, az emberi haladás példátlan eseményéről van szó. A gyárakban gyűléseket tartanak, telefonhívások, táviratok özöne zúdul a rádióra, a szerkesztőségekre, és mind-mind arról szól, hogy az első emberi űrrepülőé dicsősége megdobbantotta a szíveket, hogy ettől a naptól fogva az emberek még büszkébben fogjak kiejteni az oly ismerős, oly drága szavakat: kommunizmus, haladás, Szovjetunió..,

,,Világszenzáció!”

De hagyjuk el a Vörös teret és kutassuk fel azokat az embereket, akik kommentálni tudják ennek a nagy eseménynek a nemzetközi és tudományos jelentőségét.

Először is nézzünk be néhány percre a Telegráf nemzetközi termeibe, ahol most a fürge ujjú távirdászok és telefonkezelők példátlan csúcsforgalmat bonyolítanak le

– „Minden kábel foglalt! – közli az egyik csoportügyeletes diszpécser. – Csoda, hogy nem gyullad ki a ház a túlterheléstől New York, Párizs, London, Amszterdam – hangzanak szüntelen a egafonban a városnevek, amint a tudósítókat a megfelelő fülkékbe irányítják. Az izgalom óriási. A világ követeli a híreket, az első kozmikus repülés történetét, a „storykat“. A telefonközpontok dolgozóitól érdekes tényeket tudunk meg ennek a nagy nemzetközi érdeklődésnek a méreteiről.

A moszkvai rádió helyi idő szerint reggel pontosan 10 órakor közölte: ”Figyelem! Bekapcsolva a Szovjetunió összes rádióállomása! Figyelem…” Tíz óra után egy perccel a France-Presse Moszkvából világgá röppentette a hírt:,,A Szovjetunióban megvalósították az első emberi űrrepülést.” A francia tudósító meg sem várta, hogy a rádió valóban felolvassa a hírt. „Blöffölt” – és szerencséje volt. Három perccel később az Associated Press tudósítója kétmondatos közleményt röppentett világgá, amely csak a tényt és az. első űrhajós, Gagarin őrnagy nevét tartalmazta.

Így indult meg az ádáz harc a nagy nyugati hírügynökségek között a másodpercekért. Hogyan volt lehetséges, hogy azonnal kábelt kaptak? Úgy, hogy a nemzetközi hírügynökségek már negyedik napja, súlyos dollár-ezreket áldozva, állandó kapcsolatokat tartottak a moszkvai tudósítókkal a szovjet rádió egyes hírperiódusához igazítva.

Igen, az első emberi űrhajózás közelsége érezhető volt, s a Nyugat izgalma semmivel sem kisebb ebben az ügyben, mint a Keleté. Csakhogy ez egészen másfajta izgalom, mint a miénk… De így kell ennek lennie. így van ez jól. Ami itt öröm, az ott egyes körökben nyugtalanság, mégpedig akkora nyugtalanság, ami mellett néhányezer dollárnak nincs is jelentősége.

Esztendők megfeszített munkájának diadala

Közben néhány telefonhívással próbálkozunk a Tudományos Akadémián s egyes szovjet információs központokban. Minden vonal foglalt. Itt most a telefonok nem érnek semmit, gyerünk személyesen. A Tudományos Akadémia kastélyszerű főépülete előtt gépkocsik tömege parkol. A titkárság ostrom alatt van, a félóránként kiadott közleményeken kívül itt sem lehet többet megtudni.

Az előcsarnokban ismerős arcot látok. – Mit tud mondani az űrhajóról? – kérdezem. – Csak a magánvéleményemet – válaszol az elvtárs mosolyogva. Úgy vélem, rendkívüli tudományos felkészültséggel és alapossággal ment végbe az ember első űrrepülésének megvalósítása. Amerika versenyre akarta kényszeríteni a szovjet tudományt. A verseny pedig ezen a területen – kapkodás. Itt nem volt miben versenyezni. Az emberélet nem játékszer. A tudományos cél volt a fontos, és ennek kellett alárendelni ezrek munkáját. A mai közleményből nyilvánvaló, hogy a szputnyikűrhajó. amely elsőnek emelkedett fel emberrel a fedélzetén a Kozmoszba, „járt úton” haladt. Nagyjából ezen a röppályán tették meg az utat, kísérleti állatokkal a fedélzetükön, a korábbi szputnyikűrhajók is. A szisztematikus, minden részletre kiterjedő előkészítés biztosította az első ember űrrepülésének fél sikerét. Mindez semmit nem von le Jurij Alekszejevics Gagarin személyes érdemeiből. Az első űrhajós kiváló felkészültsége, ami nagy szellemi és fizikai előkészületeket foglal magában, továbbá személyes bátorsága, ugyancsak fontos tényezője ennek a mai sikernek. Gagarin hős, aki minden elismerést megérdemel…

Hogyan ment végbe az első űrhajózás?

Közben újabb és újabb hivatalos jelentések kerülnek napvilágra, amelyek most már valamelyes képet adnak a Vosztok repülésének történetéről. Mint ahogy azt március 28-án a Szovjetunió Tudományos Akadémiája előre bejelentette, az emberi űrrepülés néhány órát vett igénybe. A Vosztok többször megkerülte a Földet. Sebessége valamivel nagyobb volt, mint a hasonló súlyú előző szputnyikűrhajóké, ezért elipszis alakú röppályája is nyújtottabb lett.

A Vosztok április 12-én a hajnali órákban emelkedett a magasba. A szovjet hivatalos hírszolgálat nem sokkal azután közölte ezt a hírt a világgal, s bejelentette, hogy az űrhajó kijutott föld-körüli pályájára. A közleményből kitűnik, hogy a telebiológiai berendezések, amelyek segítségével a tudósok a Földről operatív megfigyelés alatt, tarthatták Gagarin egészségi állapotát, kifogástalanul működtek. Gagarin őrnagy mindvégig eszméletének és cselekvőképességének birtokában volt. Ez tette lehetővé, hogy többször személyesen érintkezésbe lépjen a Földdel és szóban is tájékoztatásokat adjon állapotáról.

Mint a szovjet tudomány képviselői már előzetesen bejelentették, a szputnyikűrhajót nem a fedélzeten tartózkodó ember, hanem földi telemetrikus berendezések segítségével irányították. A Tudományos Akadémia még március 28-án közölte, hogy az emberi űrhajós feladata lényegében az lesz: végezzen megfigyeléseket a kozmikus repülés körülményeiről, a Kozmoszban jelentkező különböző tényezőkről. Az ember jelenléte a szputnyikűrhajón lehetővé teszi a kabin gazdagabb műszeres felszerelését és a megfigyelés kiszélesítését. A közeljövő ígérete, hogy megtudjuk, mivel gazdagította a tudományt á megfigyelési lehetőségeknek ez a növekedése.

A kétoldalú rádiókapcsolat és az a körülmény, hogy a Szovjetunió még a repülés tartama alatt nyilvánosságra hozta a Vosztok rádióadásainak koordinátáit, lehetővé tette, hogy a szó igazi értelmében az egész világ követhesse az űrhajó útját és ilymódon az egész emberi társadalom részese lehessen ennek a mai történelmi jelentőségű tudományos győzelemnek, amelyet a szovjet nép, a szovjet tudomány, az alkotó munka és az emberi bátorság aratott a természet erői felett.

Szabó L. István

Megjelent a Népszabadság 1961. április 13-i, csütörtöki számában.

Az első űrhajós szülőföldjén…

Az MTI moszkvai tudósítója telefonon érintkezésbe lépett a gzsatszki körzeti pártbizottsággal. A Moszkvától mintegy 175 kilométerre levő kisvárosban – mely a Moszkva –Minszk műút mellett terül el – élnek Gagarin őrnagynak. az első űrhajósnak szülei, s Gagarin is itt kezdte meg iskolai tanulmányait.

A telefont Ny. G. Fedore nko, a körzeti pártbizottság első titkára vette fel. – Végtelenül boldogok vagyunk, hogy a történelemben először szovjet ember lett űrhajópilóta. s különösen boldoggá tesz bennünket, hogy az első űrhajós a mi földink. a mi városunk, körzetünk szülötte, Jurij Alekszejevics Gagarin – mondotta Fedorenko. – Nehéz szavakkal leírni mindazt, ami ezekben a percekben városunkban végbe megy. Attól kezdve, hogy a rádióból értesültünk Jurij Alekszejevics útjáról, egész városunkon villámgyorsan futott végig a hír. Jurij Alekszejevics édesapja, aki a Julinszkij kolhozban asztalos és ács, ma már kora reggel – hét órakor – munkához látott. Munka közben tudta meg fia hőstettének hírét. Jurij Alekszejevics édesanyja azonnal Moszkvába indult, hogy elsőnek köszöntse gyermekét, az első űrhajóst.

Városunkban, a déli órákban valamennyi üzemben, intézményben. iskolában, kolhozban gyűléseket tartanak. Ezrek meg ezrek vesznek részt ezeken a gyűléseken, amelyeken köszöntjük a szovjet tudomány és technika új nagy sikerét, s köszöntjük földinket, az első űrhajóst.

Megjelent a Népszabadság 1961. április 13-i, csütörtöki számában.

A múltat felidézte az Új hét