Posted by , a Hírklikk főszerkesztője (a Népszava korábbi főszerkesztője) interjút készített lapjában Somogyi Zoltán szociológusal, politikai elemzővel.
A két részes interjú legfontosabb megállapításait itt összefoglaljuk:
Semmit sem lehet tudni a kórházban történésekről. Azért, mert részletes adatokat, mélyebbre hatoló információkat nem lehet megkapni a kormánytól. Egyszerűen nem tekinti a tájékoztatást kötelességének, kiskorúként kezeli a választóit… Cenzúra van az országban, tilos az érintetteknek megszólalni. A cenzúra persze egységessé tudja tenni a kormányfő kommunikációját, mert a hivatalos közlésekhez képest alternatív információk nem kerülhetnek nyilvánosságra. Ez homogénné teszi a kormány propagandáját, ugyanakkor veszélyesebbé teszi a válságkezelést, hiszen ha az emberek látnák a közvetlen veszélyt, hogy milyen körülmények várnak rájuk, ha nem tartják be az előírásokat, akkor óvatosabbak lennének, és még többen regisztrálnának az oltásra. Összegezve, hatalmi szempontból, ideig-óráig persze sokkal könnyebb úgy politizálni, hogy a helyzet rossz oldalát nem mutatjuk be, viszont szociológiai, néplélektani értelemben óriási károkat okoz ez a helyzet. Két, egymással ellentétes adat van jelen. Az egyik, hogy ebben a pokoli egészségügy helyzetben, amivel 2010 óta az Orbán-kormány sem csinált semmit – de ugye nem azóta van ilyen állapotban a magyar egészségügy – a magyarországi halálozási arány lett az egyik legrosszabb mutató Európában. Ezzel szembenáll, hogy nálunk a második legmagasabb a beadott oltások száma. Ez a két tény nagyon markánsan fut egymással szemben, és ez utóbbi adat teszi lehetővé az Orbán-kormánynak, hogy mást se csináljon, mint kampányoljon és reklámozza önmagát, hogy milyen jól olt. És mindezt kiegészíti azzal, hogy ráfogja az ellenzékre – mintegy magyarázva a halálesetek magas számát –, hogy oltásellenes. Ezzel akarja beszorítani az ellenzéket egy olyan helyzetbe, hogy véletlenül se kezdjen el kampányt indítani annak bemutatására, hogy hány ember veszti el az életét a rossz járványkezelés miatt. Ehhez képest, Gyurcsány ezen a héten felébredt és kimondta a kormány számára a rémséget, amely szerint a halálozásokról ők tehetnek.
Orbán látta, hogy az amerikaiak és britek hamarabb tudnak majd elkezdeni oltani. A magyar kormányfő rájött, hogy itt van számára politikai játéktér, lépéslehetőség, ami mellesleg pontosan rímel arra a köztes politikára, amelyet eddig folytatott, azaz lavírozni gondol Kelet és Nyugat között. Felmutathatta, hogy Magyarország az a bezzeg állam, amely jóban van Kínával, az oroszokkal, ezáltal sokkal inkább megengedhető a közvélemény előtt, hogy behozzon e két országból vakcinát, még akkor is, ha európai minősítéssel nem rendelkeznek.
Az ellenzéki pártokra nehezedik a súly. Kétségkívül most már tapasztalhatjuk, hogy egyre egységesebben kommunikálnak és azt is, hogy keresik a fogást az Orbán-kormányon. Persze, azt is látják, hogy egy olyan ügyben kellene a saját hangjukat hallatni, amelynek abszolút ura a miniszterelnök. Abszolút ura, hiszen kezében szinte a teljes magyar média, az egész fizetett nyilvánosság, de ezen felül az is a kezére játszik, hogy válsághelyzetben mindenki a kormányfőre figyel, a kormány hangja a legfontosabb. Ami egyben azt is jelenti, hogy nagyon el lehet szúrni a kommunikációt, de nagyot is lehet nyerni vele.Abból az alaphelyzetből kell kiindulnunk, hogy a dolgok jelenlegi állásával kizárólag a kormány van tisztában. Mi például nem rendelkezünk azokkal a közvélemény-kutatási eredményekkel, amelyekkel Orbánék, amelyeket nap mint nap megrendelnek. Legfeljebb azt gyaníthatjuk, hogy mikor mérnek valami rosszat. Például, amikor a miniszterelnök rendkívüli interjút ad az állami tévének, mégpedig éppen akkor, amikor az állami tévé másik csatornája a magyar válogatott világbajnoki selejtező mérkőzését közvetíti, akkor gyaníthatjuk, hogy valami nincs rendben.
A magyar társadalom döntő többsége Európai-párti. A kormányzati propaganda műhely, felismerve azt, hogy a kínai és orosz vakcina melletti kiállás nem hatékony módszer, váltott, és elkezdte általánosságban oltásellenesnek nevezni az ellenzéket. Nyilvánvalóan megmérte azt is, hogy a választók fogékonyak az orosz és a kínai vakcina kritikájára, nem függetlenül a magyar nép erőteljes unió-pártiságával, ezért aztán belekapaszkodtak egy teljes hazugságba. Hadd utaljak itt arra a Krekó Péter-féle interjúra, amelynek egy mondatáért hónapok óta támadják őt és rajta keresztül a teljes magyar ellenzéket. Az interjú tartalma köszönő viszonyban sincs azzal, amivel támadják – ez egyértelmű. De ez mindegy is a kormány számára, mert beilleszkedik abba a nagyobb csomagba, amelyet építeni akarnak, ez pedig az, hogy az ellenzék – politikai okból – oltásellenes és ezért magyar emberek halála szárad a lelkén. Meg vannak arról győződve, hogy a támadásnak ez a változata működik is, mert nyilván mérték a választók szimpátiaváltozásait.
Hatékony-e a Fidesz „oltásellenes ellenzék” kampánya. A Civitas Intézet kutatása szerint igen, mert nagyon erős Fidesz-támogatottságot mértek a legutóbbi kutatásban. Ugyanakkor ez még akkor sem eldönthető, mert messze vannak a választások. Azt pedig nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a kínai és orosz vakcina elutasítása a végeredményét tekintve, ha nem is tudatosan, de mégiscsak politikai állásfoglalás az emberek részéről. Ez alapján mondom, hogy egyáltalán nem biztos az a talaj, amin a kormány mozog. 2022-ben az ellenzék lehet olyan esélyes, mint a kormány. Ezt látszik igazolni egy sor fideszes mozgás, például, hogy alapítványi kézbe helyeznek állami vagyonokat, egyetemeket. Az A-terv nyilván az, hogy meg kell nyerni a választást, de ott a B-terv is, arra az esetre, ha elúszik a győzelem; lehetőleg minél nagyobb vagyont és minél több háttérintézményt vigyenek árnyék-Magyarországra magukkal.
Azért mondanék példákat, mert az ellenzék számos magas labdát nem csap le. Az előbb említettem például Krekó Péter esetét a kormánnyal. Őt, ugye, egy mondata után, összemosták a magyar ellenzékkel. Márpedig, volt olyan kormánypárti elemző, például – meg is nevezem, mert a miniszterelnök maga szokta őt idézni, nem véletlen, mert érdekes dolgokat ír –, Békés Márton, aki többször is leírt olyan gondolatot, amely azt sugallta, hogy újra kell vizsgálni Magyarország szerepét az EU-n belül, mert mára ez értelmét vesztette. Márpedig erre építhető lenne politika, ami nincs is távol a valóságtól, de az emberek akaratától igen: az ellenzék mondhatná, hogy a kormány ki akarja vinni az országot az Európai Unióból. Vagyis lehet arról beszélni, hogy Orbán már nem akar az EU tagja lenni, ezt elárulta a legfőbb tanácsadója, Békés Márton. Ha az ellenzék ezt tenné, akkor nem csinálna mást, mint amit a kormány tett Krekóval. De szeretném hangsúlyozni, hogy ezt csak azzal a felütéssel mondom, hogy figyelembe veszem azt a politikai világot, kultúrát, amit az Orbán-kormány kínál.
Ez a jelentős jobboldali médiafölény mellett is képes lenne működni? Mondok erre egy példát, bár most nem látok forradalmi helyzetet, nem is ezért mondom: 1956 kirobbanásának az egyik nagyon fontos pillanata volt Rajk László újratemetése, amelyen több százezer ember volt jelen. Méghozzá úgy jelentek meg, hogy egyetlenegy apró betűs hirdetés volt erről a Szabad Népben, egy nagyon elrejtett hirdetés. A szöveg csak annyiról szólt, hogy Rajk László bajtársainak üzenjük: a temetése ekkor és itt lesz. Ennyi kellett ahhoz, hogy egy temetés általános tüntetéssé váljon.
.Egyébként nem az a lényeges hatóerő, hogy mennyi médiafelülete van a kormánynak, hanem, hogy mennyire központosított módon tudja irányítani. Orbán tényleg beszorította a saját értelmiségét, a saját gondolkodóit abba a helyzetbe, hogy mindenkinek ugyanazt kell mondania, nincs kibeszélés. Nagyon biztosan merem állítani, hogy a kormányzati kommunikációs központból anyagok érkeznek az összes megfelelő helyre, hogy mit kell, mit lehet mondani, illetve írni. Nem tud ez másként működni. Tehát az ő kommunikációjuk erejét az adja, hogy mindenki ugyanazt beszéli. Az egyik meghatározó elem természetesen az, hogy a Fidesz egymagában áll, míg az ellenzék sokszereplős, több vezetője van, és egyébként is más kultúrából jön. Csak mondom, elrugaszkodva attól a valóságtól, hogy mennyi párt van, de ha az ellenzék egy egységet képezne, ha minden politikusuk ugyanazt mondaná, minden elérhető felületükön ugyanaz jelenne meg, azzal jobban működne. Annyi felületük együttesen van, hogy eljuttassák a többségnek az üzenetüket.
Mi lehet a Fidesz-kommunikáció ellenszere? Az egyik és talán a legfontosabb, hogy az ellenzéki erők hajlandóak egységesen fellépni. Ez egy új helyzet, a korábbi választásokon nem így volt. Most a lehetőség megvan, mert a Fidesznek köszönhetően, egy listán kell, hogy induljanak. Ha a Fidesz ezt az együttes mozgást nem tudja szétrobbantani, akkor komoly erő jelenik meg számukra ellenfélként. A másik tényező, hogy minden kormányzás előbb-utóbb erodálódik, és ez így van Orbán Viktornál is. Nincs olyan, hogy valakit évtizedeken keresztül egyre erősebben szeretnek, egy kormányzásba simán bele is lehet unni. Ugyanakkor persze igaz: jelenleg válsághelyzet van, amit a kormányfőnek kell kezelnie, és amíg így van, addig a miniszterelnök a topon van, mert rá figyelünk.
Ez természetesen nehezíti az ellenzékiek helyzetét. Abban is például, hogy előválasztásra készülnek, és ha hozzá is látnak, nem tudom, miként fognak politikusaik egymással vitatkozni – akár baráti hangon is –, miközben Orbán válságot kezel. Mert ez túl nagy labda lenne a Fidesz számára; egy lehetőség, hogy arról beszéljen: lám ezek egymással vitatkoznak a hatalomról, miközben mi életeket mentünk, a jövőt alapozzuk meg. Ezt még valahogy kezelnie kell az ellenzéknek, például úgy, hogy esetleg jelzik végre a választóiknak: a Fidesz állandóan háborút folytat ellenünk, egyfolytában csak velük harcol, miközben az embereket kellene szolgálniuk, de erre már semmi energiájuk nem jut az általuk generált politikai polgárháború miatt. Nem könnyű persze a helyzet, hiszen nem egy klasszikus választás előtti időszakot élnünk, hanem egy felfordult világot, amiről nem tudjuk, meddig tart, és ha járvány véget is ér, de utána magát a traumát kell kezelni, ami ugyancsak hozzátartozik a válsághoz.