Orosz gyilkos és kínai gonosztevő

Posted by

Dobozi István írása az ÉS-ben

Moszkva visszahívta konzultációra washingtoni nagykövetét, miután egy amerikai hírszerzési jelentés közvetlenül Vlagyimir Putyin orosz államfőt kötötte a 2020-as amerikai elnökválasztásba való beavatkozáshoz Donald Trump oldalán. Ám a Kremlnél azzal telt be végleg a pohár, hogy egy interjúban Joe Biden elnök – Alekszej Navalnij, a prominens ellenzéki politikus mérgezési ügyére utalva – „gyilkosnak” nevezte az orosz elnököt, mégpedig a „lelketlen” fajtából valónak.

Tavaly a választási kampányban – látva az amerikai közvélemény és mindkét nagy párt vaskos Kína-ellenességét – Trump és Biden egymást múlták felül abban, hogy ki a keményebb Pekinggel szemben. Biden elnökjelölt ekkor nevezte Hszi Csin-ping kínai elnököt „gonosztevőnek” (thug), aki a nemzetbiztonsági törvény kiterjesztésével durván megnyirbálta Hongkong politikai szabadságjogait. A másik okot a muzulmán vallású ujgur kisebbség számára létesített elkülönítő táborok szolgáltatták a Hszincsiang régióban. A Peking szerint ott folyó, állítólagosan a belső terrorizmus megelőzését célzó „átnevelést” a Trump-kormány nyomában a bideni külpolitika is kényszermunkának és kulturális genocídiumnak, népirtásnak bélyegezte.

A szuperhatalmak vezetői között párját ritkítja, hogy nyilvánosan egymást gyilkosnak vagy gonosztevőnek titulálják. Vajon ez a csiszolatlannak tűnő diplomáciai stílus – amely Amerika stratégiai riválisainak legfelsőbb vezetőit mélyen személyes módon fokozza le – részévé vált Biden elnök „Építsük vissza, de jobban” címkéjű világpolitikájának? Ha igen, akkor jogos a kérdés, hogy ezen az alapon Biden elnök képes lesz-e „üzletelni”, doing business ezekkel az erős emberekkel. Mégpedig a súlyosan terhelt kétoldalú kapcsolatokon túlmenően olyan égető globális kérdések együttes, összehangolt megoldásában, mint az éghajlatváltozás, nemzetközi egészségbiztonság, nukleáris fegyversorompó, Irán, Észak-Korea és terrorizmus, ahol a szuperhatalmi érdekek találkoznak. Távolról sem rajongtam Trump elnök a nemzetközi rendet vakul romboló, unilaterális külpolitikájáért, de ő legalább jó személyes kapcsolatokat ápolt Hszi és Putyin elnökkel, kerülte a velük való közvetlen konfrontációt, miközben igen kemény vonalat vitt mindkét országgal szemben. Ha Trump jön ki valamiből Bidennél jobban, az már eleve baljós sugallatú. Ahogy az egyik, a State Departmenthez közel álló, bennfentes washingtoni ismerősöm mondta egyik beszélgetésünk során: „A kőkemény vonalra szükség van mindkét országgal szemben, de a name-calling (személyeskedés, »anyázás«) dőreség Biden részéről, ami csak tovább nehezíti, hogy haladást érjünk el a kétoldalú ellentétek és a nagy világproblémák megoldásában.”

A teljes írás – egy reklám megtekintése után – itt olvasható