Ferber Katalin
“Fekete Európáról álmodó Soros-terv kellett az ötöshöz az SZTE professzoránál” ez a címe a 444.hu április 9-én megjelent cikkének, melyben Gulyás László egyetemi tanár “egyes hallgatók által kifogásolt” stílusát és állításait is ismertetik. Gulyás professzor úr. Jó hangulatú közvetlen stílusú, minden sajátjával ellentétes véleményt meghallgat (!) bizonyára megbízható férj, gondos apa, (esetleg nagyapa) bizonyára jókat lehet vele sörözés borozás közben is dumálni.
Csakhogy.
Gulyás László nem oktat.
Nem tudást ad át.
Nem gondolkodni tanít, hanem arra hogy mit kell gondolni. Az afrikaiakról, Joe Bidenről, a leszbikusokról és homoszexuálisokról, rólunk fehér emberekről, a sor folytatható.
Nem konzervatív, jobboldali szemléletben tanít sokféle tárgyat, hanem leplezetlenül (és tegyük hozzá felelőtlenül) politikai propagandát folytat.
Nyilván az én figyelmetlenségem, hogy eddig egyetlen, a Gulyás professzor úr által tanított tárgyakkal kapcsolatos tudományos, racionális, elemző írást aem sikerült találnom.
Vajon ennek mi az oka?
Most akkor ugyanaz zajlik már az egyetem falai között, előadásokon és szemináriumokon mint a katolikus templomok némelyikében választások előtt?
Gulyás professzor úr nem történész.
Gulyás professzor úr nemcsak “fehér, heteró és keresztény férfi” aki “néha rasszista, néha szexista”. (Az idézet a professzor úr bemutatkozásának egy részlete.)
Gulyás professzor úr sem felkészültségében, sem etikai, vagyis morális ismeretei tekintetében nem egyetemi tanár, nem történész.
Hadd idézzek fel a saját óráim egyikén történtekből egy epizódot, mely ugyan Szegedtől mintegy tízezer kilométerre zajlott, de hátha érthető Gulyás professzor úr számára is.
Tizenöt országból jött diákok vettek részt azon a kurzuson, ahol Japán történelméről, s azon a bizonyos órán Mandzsúria”annektálásáról “ tanultunk. (Az most nem tartozik ide, hogy mit szólna e rendkívül heterogén csoporthoz Gulyás professzor úr.)
Kínai diákok is voltak az órán, s egyikőjük szerényen megjegyezte, hogy Mandzsúria az Kína része, ők így tanulták, miért mondom azt hogy Mandzsúria, hiszen az a hazájuk része. Válaszoltam, tényekkel és érvekkel. A kérdező kínai diák mögött egy amerikai diák félhangosan megjegyezte (a válaszom után) hogy “ja persze, a kínai kommunista propaganda agymosottja vagy te is”.
Én láttam, de az amerikai diák nem, amint a kínai diák elsápad, s akkor halkan csak annyit mondtam: amíg én a teremben vagyok, addig senki senkit semmivel nem bélyegezhet meg. Soha.
Az óra után az amerikai diák tőlem kért bocsánatot, amire a válaszom az volt, hogy egyrészt korlátolt szemléletre vall az egyént a hazájában épp regnáló rezsimmel azonosítani, másrészt a bocsánatkérés a kínai diáknak jár, nem pedig nekem.
Gulyás professzor úrnak visszamenőlegesen (is) bocsánatot kell kérnie. Hiába jutalmazza a jelenlegi rezsim kitüntetéssel, hiába azonosul az épp regnáló rezsimmel, ettől nem lesz több a tárgyi tudása, mint ahogy nem fog kevesebb kárt sem okozni. Szemléletben és a tények manipulált átadásában. Minden tanár mindenütt a világon felelős (szakmailag és erkölcsileg) azért amit és ahogyan átad a diákságnak. Akkor is ha az egyetem ingyenes, akkor is ha fizetni kell érte a diáknak.
Gulyás professzor úr visszaesően visszaél a jelenlegi politikai rezsimtől kapott (?) hatalmával.
Ez nem a tudás hatalma.
Ez a hatalom hamis tudata.