Zálog

Gergely Tamás
>Vamalac mindig is angyalszárnyat szeretett volna. Kompromisszumot kötött magával: angyalszárny  legalább, ha már angyal nem lehet. Most meg adódott egy alkalom.
Létrán jutottak el a Fennvalóhoz, illetve ahhoz, aki az angyalszárnyakat osztogatta, s már Vadmalacon volt a sor, de kiderült: zálogot követelnek.
Vadmalac zavarodottan néz körbe.
– Add a lelked – mondja erre a Komája. – Ilyenkor az illik.
Ott szorong a létrán alatta, tuszkolja felfele, mert mögöttük népes sereg.
Visszafele nem lehet a létrán, onnan meg csak szárnyalva.
– De ha leszakad rólam – ellenkezik Vadmalac – vagy mint Ikarosznak, megolvad…
– Kérem a következőt – hallatszik fentről egy hang.