Betyárok földjén – Elment Szomjas György

>Kővágóörsön, ahogy Révfülöp felől a faluba jutunk, szinte az elsô utca végén áll Szomjas György filmrendezô háza. Hívogató fehéren világító homlokzat, melynek tövében repkénnyel körbefont deszkakapu feszül a kőfalba.

Szomjas egy sor kultikus filmet készített, köztük egy idôben a műfajteremtô magyar westernbetyárfilmeket. Kôvágóörsön a legrégibb bebírók egyike. Nem is csoda, hogy az elsők között érkezett, hiszen a Jancsó Miklós klasszikus alföldi filmjeihez helyszínt mutató filmes, Gödrös Frigyes fôiskolai barátja, osztálytársa volt, aki Ábrahámhegy révén már az ötvenes évek vége óta kötődik a vidékhez.

Szomjasnak abban az idôben még módjában állt a legszebb parasztházak közül válogatni. Előttünk harminc évig ebben a faluban egyetlen házat nem adtak el – fog bele a mesélésbe a kerti lugasban. Bort hoz ki a konyhából, a pinceajtó előtti asztalra teszi. Amikor megjelentünk és az eladásra egyáltalán nem kínált házra ajánlatot tettünk, teljesen meg voltak döbbenve a régi gazdák- meséli. Szomjas eredetileg építésznek készült. A legendás és szeretett Pogány Frigyestől tanult építészettörténetet, Varga Lászlótól népi építészetet. Műegyetemi indíttatásnak jelentôsége van, ha érteni akarjuk, hajdanán miért egy autentikus, a hagyományos megoldásait, például a füstös konyháját megőrző parasztházat választott. Máig azt gondolom, hogy a magyar építészetnek a földbôl nőtt dolgokat, az Árpád-kori és népi épületeket komolyan kellene vennie – vallja a majdnem építész, aki műszaki, műépítészeti ismereteit a betyárfilmjei során kamatoztatta.

– Az első filmem díszletei között a hortobágyi csárdát még én terveztem, s ehhez sokat tanulmányoztam a falu építészetét. Ezalatt jöttem rá, hogy a szép házak a Káli-vidéken vannak. Itt már régen is kőből építkeztek, míg az ország többi részén vályogból. Ez adott tartósságot a házaknak és ezért maradhattak fenn olyan régi parasztházak errefelé. A Talpuk alatt fütyül a szél címû filmem még alföldi történet volt, a Rosszemberek már somogyi, de áthoztam erre a vidékre. Még a mi házunknak is volt köze a betyárokhoz, ugyanis egy Polgár nevű juhász volt az eredeti tulajdonosa, akinek a neve megjelent a betyáriratokban. A piaristáknál tanult, polgári hátterû filmes parasztromantikus divatot teremtett: ekkoriban jött Kardos Ferenc filmrendező, Erőss Tamás belsôépítész, Cserhalmi György színész és Kende János operatőr Kékkútra, Ragályi Elemér operatőr Henyére (azóta már eladta a házát – a szerk.). Zimre Péter író szintén Henyén él. Még Szôke András színész-rendezô, író is az én révemen került a környékre, aki Taliándörögdön lakik. Fontos szereplô lett Kerner Gábor építész is, aki sokat tett a régi parasztházak megôrzéséért, a valamikori sakter polgárháza az övé. Ilyeneket csak zsidó borkereskedôk építettek errefelé.

– Nem tartom magam konzervatívnak, de fontos számomra, hogy a régi dolgokat eredeti állapotukban megőrizzük. Mi még egy élô faluba jöttünk ide, aztán a rendszerváltás után tanúi lettünk a leépülésnek. Amíg volt tsz, még volt munkájuk az embereknek, azután aki tudott, elvándorolt. Ami megmaradt, arra most mi vigyázunk.

Mesélés közben egy letűnt világ tárul fel. Egy köztes kor, amely fals modernitáshittel flegmán tekintett mindenre, ami régi, s érték is volt egyben.

– A hetvenes évek végén baráti kört szerettünk volna szervezni. Elôfordult, hogy százhúsz ember gyűlt össze a kertünkben. Nem akartunk illegális szervezetet, politikai mozgalmat indítani, csak összefogni azokat, akik hajlandók tenni a régi értékek megőrzéséért. Hivatalos formát kerestünk, de az akkori megyei pártvezetés nem hagyta, végül környezetvédelmi társaság néven alakultunk meg.

Sok baráttal és eszmetárssal körülvéve az itteni élet lassanként megtalálta a maga formáját. A parasztház, paraszti udvar kedvező háttérbázist teremtett az intenzív balatoni jelenlét számára.

– Elôször Simó Sándorral (filmrendezô volt, ekkoriban vett szintén Kôvágóörsön házat – a szerk.) közös kalózvitorlást tartottunk fenn, most két kis hajóval, egy kalózzal és egy lézerrel járom a tavat. Szervezni kezdtem egy kulturális eseménysorozatot is Jó esték címmel. Félig-meddig sikerül egész nyárra minden hétvégén, szûk körben, 100–150 embert megmozdítanunk. Az esteket egy-egy vendéglôs finanszírozza.

Lassan kék szfumátóba burkolózik a kert mögötti domb. Alkonyodik. Nyirkos illatok érkeznek a rét felôl. Szomjas körbevisz a házban, különösen a tornácra és a konyhára büszke. Kétszáz éves érzések suhannak előttünk a szobákban. Mikor kilépünk a kertből, visszanézek a kapura. Mást mutat, mint amikor jöttünk. A mindenünnen ismert zöldre mázolt deszkák arról üzennek, hogy mennyi történet, sors, fordulat, törekvés, vágy, öröm, kitartás és elhatározás húzódhat meg egy- egy kerítésfal mögött.

Isten nyugosztalja Szomjas Györgyöt