Gábor György
>Egyrészt és legfőképp túl sok a halott.

Másrészt, ha visszatekintünk arra a fertelmes, szégyenteljes és undorító csatatérre, amit a hatalom volt szíves maga mögött hagyni az elmúlt néhány év során, elüldözött egyetemmel, szétvert tudományos intézményhálózattal, ellopott, tönkretett és megsemmisített médiumokkal, a tanszabadság és az egyetemi autonómia semmibe vételével, hűséges és megbízható talpasoknak privát kézbe juttatott felsőoktatási intézményekkel, az információk visszatartásával és kozmetikázásával (még a pandémia idején is, ezzel megnehezítve a védekezés és a prevenció lehetőségét!), a sajtó munkájának ellehetetlenítésével és a sajtó munkatársainak rendszeres megalázásával, akkor világossá válik, hogy a diktatúra miként szüntette meg a sajtó-, a vélemény-, a szólás-, az információ- és a tanszabadságot.

Sok a halott és sok a meggyalázott intézmény, fórum, szerkesztőség és egyetem.

Így hát kellett egy ügyet kreálni. És lőn! Most aztán az egész ország egy emberként egy magántulajdonban lévő (vagyis nem államilag dotált, mint idehaza a legtöbb focicsapat) német fociklubtól kitett Petryről és a teljes szellemi nihil által üzemeltetett külügyről beszél, a gangtól a Facebookig késhegyre menő vitákat folytatva a szólásszabadságról, mert tudvalevő, magyar ember roppant mód kényes erre, nincs is magyar ember, akinek lenne élete a szólásszabadságon kívül, s a honfiú és honleány a száján át nyál formájában kicsorduló elégedettséggel veszi tudomásul, midőn nyugovóra hajtja fejét, hogy emitt a tejjel-mézzel-szólásszabadsággal folyó, hömpölygő Kánaán, amott viszont a hitleri és honeckeri közös metszetet képező Németország.

Túl sok a halott, de itt üstöllést dől és zubog és fortyog és gőzölög a szólásszabadság, bivalynak erejével, feltartóztathatatlanul, mint az őrült, ki letépte láncát, zúgva, bőgve, ősösztönösen.

És nem az a baj, hogy a Külügyminisztérium berendeli a fél német államot, rendelje csak be, szomorú, pandémiás időkben ráfér a magyarságra a vígalom, a mosoly, a nevetés és a derű.

A baj leginkább az, hogy túl sok a halott. Másrészt az, hogy a nemzet intellektuális bójája, irányjelzője, a szellemi magasságmérőnk, Gulyás Gergely nem azt mondta, hogy ejnye-bejnye, a Hertha nevű privát Németország fittyet hány a szólásszabadságra, bármit is mondjon az a Petry nevű kapusedző, hanem azt mondta, hogy amúgy ő Petry minden szavával egyetért.

Kérdezném hát a privát Németországgal ellentétes állami Magyarország miniszterétől, hogy szólásszabadság esetén nem mindegy, milyen véleményt ér megtorlás? Így hát ki a bánatot érdekel, hogy Gulyás szellemi magasságmérő kivel ért egyet a szólásszabadság végtelen tengerén hánykódva, s kivel nem?

S mindezeken túl: képzeletben elevenítsük csak fel Petry valamennyi elhangzott mondatát, kijelentését és gondolatfutamát, s gyorsan rögzítsük, hogy Gulyás szellemi magasságmérő, mint maga mondta – special thanks to Gulyás Gergely – Petry minden szavával egyetért. Mindennel. Kivétel nélkül. Az utolsó névelőig. Így aztán Gulyás miniszter, élve a magyar kormány (számára) biztosított szólásszabadság lehetőségével, sietve egész Európa tudomására hozta, hogy ő maga, azaz Gulyás miniszter a kapusedzővel immár teljes szellemi, erkölcsi és humánpolitikai szimbiózisban egyesült.

Két test, egy lélek.

Csak az a helyzet, hogy mindeközben túl sok a halott.