Népkonyhán

Párbeszéd a népkonyhán 2021 januárjában, ahol mindketten mosogatunk:

– Szevasz drusza. Jól lepörcentél, faszikám!

– Ne is mondd! Azelőtt iparkamarai elnök voltam. Ide jutottam.

– Aha, te vagy az, akinek a szbaszott kötelező kamarai tagságot fizettem, évente ötezer régi forintot.

– Miért? Mi volt azzal a baj?

– Hat az, b+, hogy soha semmit nem adtál érte cserébe. Nem zavartak a milliárdos lopások, de ez az ötezer froncsi olyan volt, mintha a fogamat húztad volna. Aztán mire mentél vele?

– Jól van, ne dühöngj, több is veszett Mohácsnál!

– Na, akkor csináljuk azt, hogy eztán a legdzsuvásabb, legótvarosabb bödönöket te mosod el.

– Rendben. Nem tudok mást tenni ezekkel.

– A kaját pedig én osztom. Annak a kövér pasinak ott a harmadik sorban, aki azt motyogja maga elé, hogy kampó meg saller, ma nem adunk enni.

– Hú, az nem jó, ismerem régről, ordítozni fog. És veri a mellét, hogy neki jár a bableves, mert ő államember volt.

– Nem baj, Lacikám. Mondjuk neki, hogy jövőre és azután minden évben egy negyedadaggal többet kap enni. De most érje be az üres csajkával… (itt a beszélgetés Parragh László és Rab László között megszakadt…)