Nem jó, ha hallgatnak, nem jó, ha beszélnek

Posted by
Tamás Ervin
>Eddig csak Gulácsi Péter érezhette magát kellemetlenül, hogy hallgat és nem vállal szolidaritást Hrutka Jánossal, aki pedig nem csupán védelmébe vette, hanem tulajdonképpen igazat is adott neki, hogy szót emelt a szivárványcsaládok diszkriminálása ellen. Most Dárdai Pálnak kínos, hogy a Hertha elküldte a klubtól a vele régóta együtt dolgozó kapusedzőt, Petry Zsoltot, amiért az, ki tudja miért látta szükségét annak, hogy hitet tegyen a bevándorlás-politika ellen és egyben közölje – nem érti, miért kellett Gulácsinak, az RB Leipzig kapussztárjának együttérzéséről biztosítania a homoszexuális, transzvesztita és egyéb nemi identitású embereket az őket ért támadások miatt. Petry a Magyar Nemzetnek azzal magyarázta álláspontját, hogy a sportembernek az a dolga, hogy sportoljon, magyarán a kapus védjen, és ha véleménye is van valamiről, azt ne vigye a nyilvánosság elé, hanem tartsa meg magának, mert ezzel akarva-akaratlanul politizál, megosztja híveit, lefarag abból az idolból, amit teljesítményével jogosan megszerzett. Tétele elfogadhatatlan, de ráadásul a kapusedző észre sem vette, hogy nyilatkozatával maga is megszegte ajánlását, olyasmibe és úgy avatkozott bele, amitől óvta kollégáját. De ez nem volt neki elég, lendületbe jött és kifejtette: nem is érti, hogy Európa miként képes ilyen mélyre süllyedni, ahol most van. „A bevándorlás-politika nálam az erkölcsi leépülés megnyilvánulása.” Tette ezt Petry egy olyan országban, szorosabban véve egy olyan futballcsapat mezében, ahol több nemzet több színű társasága veszi körül, s egy tősgyökeres német akár őt magát is nevezhetné jöttmentnek, aki jobban tenné, ha nem rontaná a Hertha BSC-nél a levegőt. Várható volt, hogy a klubvezetés zokon veszi a megjelent interjút, mint ahogy az is, hogy látva a leírtak hatását, magához tér Petry Zsolt is, aki kétségbeesetten árnyalta mondandóját, mondván, hogy ő sem nem homofób, sem nem idegengyűlölő. Úgy tűnik, hogy a Hertha nem engedheti meg magának azt, amit egy magyar futballklub vezetése, hogy formálisan elítéli ugyan az efféle kirohanásokat, sanda poénokat, megjegyzéseket bőrszínről, identitásról még akkor is, ha csapatában szívesen lát minden nációt, aki egyeneset tud rúgni a labdába. Idehaza még a vendégfocisták sem annyira kényesek, általában lenyelik a bekiabálásokat is, mert alkalmazkodnak ahhoz a közeghez, ahol a kenyerüket keresik. Nyilván Németországban sincs ez másképp, csakhogy ott Petry Zsolt mondandója azonnal kicsapja a biztosítékot – olyannyira, hogy nem elég emiatt vele „elbeszélgetni”, bocsánatát venni. Megköszönve eddigi munkásságát valószínűleg azért kell elküldeni, mert többé nem mozoghat abban a körben, azaz munkahelyén úgy, mintha mi sem történt volna. Tarthatatlanná vált a helyzete, vagy némi toleranciával, kibeszéléssel menthető lett volna, azt innen, távolról nem tudom. Gyanítható azonban, hogy Petry Zsolt azt mondta, amit gondolt, keményen, ahogy az interjúvoló tőle elvárta, s az valóban összeegyeztethetetlen azzal, amit a német klub képvisel.
Mégis bánt, ami történt, mert gyűlik, gennyed az a seb, amit a környezet, a politika, a hamis, de sok helyről a nagyon is táplált elvárások korcsosodása vált ki, mintha bekötött szemmel járnánk – a sportban kiváltképp – mindez már-már tragikomikusan mutat fügét a másságot nem tűrőkkel szemben, akik abban a hitben ringatják magukat, hogy nekik kell megvédeniük minden olyan tradíciót, vallást, erényt, amit ezek tudatosan megszentségtelenítenek, el akarnak tüntetni, föl akarnak számolni, át akarnak írni. Végletesek szempontok, s végletessé válhatnak az erre adott reakciók is. Óhatatlan, hogy az adok-kapok így egyre túlzóbb, egyre vérmesebb. Egy tisztességes, egyébként szelíd és ártalmatlan kiállás Vezúvként avatkozik bele emberek egzisztenciájába, sorsába – hadoszlopok indulnak megfellebbezhetetlen vezényszavakkal csatába, további fölösleges kiátkozásokat, sebeket okozva, megégetve mindenkit, aki a lavina közelében tartózkodik.
Ha Gulácsi és Dárdai hallgat, nem jó, de ha megszólalnak, az se. Gulácsi tehát tovább véd, Dárdai tovább edz. Mindenki elfordíthatja a fejét. Tetetve, hogy semmi sem történt. Addig gyűrjük tovább egymást egy félreértett szólásszabadság jegyében. Szegény Gulácsi. Szegény Petry. Szegény mi.
(jelen.media)