Posted by Ma hajnalban, 88 éves korában meghalt Kanyó András. Kollégák voltunk a Népszabadságnál. Ritkán voltunk együtt, mert ez volt az az időszak, amikor ő Berlinben, Bonnban, Moszkvában volt tudósító. Engem pedig a világ más tájaira sodort a tudósítói élet. Kicsit magának való, nehezen feloldódó, nehezen fogalmazó ember volt. Klasszikus introvertált személyiség. Az ember meg is kérdezte magától, miként tud dolgozni? Hogyan épít kapcsolatot? Hogyan teremti meg a munkájához szükséges bizalmat.
Aztán írt magáról egy könyvet. megírta, hogy már a Rákosi-korszakban az Államvédelmi Hatóságnál dolgozott. Megírta, milyen módszerekkel toborozta és képezte ki a hírszerzőket az ÁVH. Megírta, hogy kényes feladatokat kellett elvégeznie hírszerzőként Londonban. Így kezdődött: „Kanyó András rny. fhdgy. elvtársat javasoljuk külügyi fedéssel, gépkocsivezetői beosztásba külföldre hírszerzőtisztnek kiküldeni.”
15 év után életpályájának ez a része így végződött: 1966-ban őrnagyi rangban „áthelyezték a polgári életbe”. Előbb a Televíziónál dolgozott. Majd megérkezett a Népszabadság külpolitikai rovatába. Hírszerzőnek, majd tudósítónak lenni azért kellett megfelelő képesség a kapcsolatteremtéshez. Újságíróként kiteljesedett. Remek Kádár János interjút készített, Grósz Károly is a közelébe engedte. Aztán a rendszerváltás idején már kikerült a fősodorból. Halála is olyan volt, mint az élete. Csöndesen elaludt. (K.A.)
Címkép: Grósz Károly és Kanyó András