Írástudók

Posted by

Fábián András
>A feledhetetlenül emlékezetes ebédjén Szindbád rámordul Vendelinre, az őt alázatosan kiszolgáló főúrra: – Mit bánom én a maguk étkezését! Hát ki vagyok én, hogy maguk előírják nekem, hogy mit egyek?! Így vagyok ezzel én is, ami a szellemi táplálékot illeti. Nekem senki ne mondja meg, hogy mit olvassak. De tüstént meg is fordítom a nagy utazó és szívtipró szavait: Hát ki vagyok én, hogy megmondjam bárkinek is, hogy miről írjon?! Írjon, amiről jólesik neki, én meg majd vagy elolvasom, vagy nem olvasom el. Számtalan tapasztalásból tudom, hogy ez az én írásaim vonatkozásában is pontosan érvényesül. Így forogja ki magát a világ.
Mármost mindeme bölcselmek azért kívánkoztak ki belőlem, mert különös tapasztalatokra tettem szert az elmúlt hetekben, hónapokban. Mindenekelőtt kérem azonban a nyájas olvasót, mindig tartsa szem előtt a bevezetőben leírtakat. Nem szeretnék pikírt megjegyzések céltáblájává válni a saját véleményem miatt, amelyhez tán még jogom van. Pont annyi, mint azoknak, akik bírálatom tárgyát képezik. E jognak neve is van: ius murmurandi. A morgás, vagyis a szabad véleménynyilvánítás joga. Na ez például egy olyan dolog, amiből egyre kevesebb van ebben a mi mai társadalmunkban. Most pedig elérkeztünk végre a bírálat tárgyához.
Azt rezzenéstelen tekintettel veszem tudomásul, hogy a kormány kultuszminisztere március 15-én Táncsics Mihály díjjal tünteti ki Stefka István János újságírót, aki egyben címzetes egyetemi docens is. Stefka sem hőbörög, hiszen hozzászokott már, hogy legyen bármilyen aktuális politikai kurzus, őt hol Horváth István, az „átkos” utolsó kinevezett belügyminisztere, hol Orbán Viktor hűséges csatlósa, az ápolatlan Dr. Kásler Miklós onkológus tartja érdemesnek mindenki előtt a felmagasztalásra. Valamit valamiért. Tiszta üzleti vállalkozás ez. Stefka felmagasztalja a mai kormány csirkefogóit, s eközben megkísérli a lehetetlent: a szerethető, nota bene tiszteletre méltó ember arcát igyekszik megmutatni az emberi minőség eme leggyengébb képviselőiben. Szakma ez. Stefka erre szakosodott. Olvassa, aki akarja e gonosz öregember haszonleső végtermékeit.
Ámde mihez kezdjen az ember, a mai kor embere azokkal a magukat függetlennek nevező írástudókkal, akik fittyet hányva a politikai rögvalóságra, akarva-akaratlan maguk is a diktatúra propagandistájává válnak. Inkább – gondolom én – akarva, hiszen egyrészt senki nem kényszeríti őket erre, másrészt leadják az anyagukat a főszerkesztőnek, aztán örülnek, ha ország világ arról beszél, hogy hú, meg ha. Sikerült meglepni, sőt megbotránkoztatni valamivel az olvasókat. Kit ezért, kit azért.
A Telex szükségét érzi annak, hogy „nagyinterjút” csináljon Deutsch Tamással. Nem fogom belinkelni. A Partizán lényegében sorozatot szentel a Fidesz háttérembereinek és a Fidesz által mágnássá tett nímandoknak.  Csányi Sándor és Hernádi Zsolt mellett Kásler Miklós, Polt Péter, Schmidt Mária, Simicska Lajos, Mészáros Lörke vagy Vaszily Miklós is bemutatásra kerül. Teret ad a helyét ugyancsak minden rendszerben meglelő Gajdics Ottó nevű illetőnek, aki persze ostobán leleplezi a HírTV titkait, amit amúgy már régen tudtunk. Ez a bátorság elismerést érdemel. El is ismerik, hiszen a független újságírás, ugye, a politika-mentes, objektív megközelítés stb.
Nincs nekem azzal bajom, hogy vannak, akiknek ez fontos. Nekem azzal van bajom, hogy amikor egy lényegében ellensúlyozhatatlan tömegkommunikációs- és média-blokkal szemben (KESMA) egy viszonylag gyenge és egyre gyengülő hangú nem kormánypárti (nevezzük most így az egyszerűség kedvéért) egységekre tagolt sajtó próbálja meg elérni és objektívan tájékoztatni az olvasót az Orbán rendszerről, akkor pont ezeket a figurákat találja bemutatásra érdemesnek. Jó, leleplezi őket. Ők így mondják. Valójában újabb teret engednek át nekik. Nem elég a KESMA tömegtájékoztatása, a TELEX-ben is Deutsch Tamás hirdeti az igét és mondja el a tutit. Ezt függetlenségnek hívják. A politikai szemlélet mellőzésének.
Nem a függetlenséggel és az objektivitással van bajom. Ha kell, ezt kész vagyok bömbibe is bemondani, hogy kicsit messzebb is meghallják. Nekem azzal van a bajom, hogy miközben a Fidesz folyamatosan kampányol és korlátozza a szabad hangot (gondolok például a Klubrádió betiltására!), a „nem kormánypárti sajtó” – és mostmár nevezzük így – becsatlakozik ebbe a kampányba. Az egy dolog, hogy az egyesült ellenzék legkisebb hibáját, fals vagy buta megnyilvánulását azonnal és késlekedés nélkül tollhegyre tűzik. Sokat még eddig nem segítettek abban, hogy szimpatikussá tegyék a parízeres Jakabot, vagy a repülős Hadházyt. Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy a Deutsch „nagyinterjú” olyanokhoz is eljutott, akik tájékozatlanságuk vagy naivitásuk okán fogékonyak lehetnek a drogos nőcsábász és bukott európai politikus hazugságaira.
Deutschnak nyilvánvalóan ez volt a célja, amikor kötélnek állt. A TELEX olvasói pedig izgatott érdeklődéssel olvasták a formabontó beszélgetést: egy csúcsfideszes a TELEX-ben! Húha! Nagy teljesítmény ez a szerzőktől, hiszen Orbán például már csak mikrofonállványokhoz beszél. Zakatol a kampány, egyre nagyobb sebességre kapcsol, és mi még mindig ott tartunk, ahol a Milla tüntetés idején: a pártok tartsák távol magukat. Olyan ez a pártatlanság és függetlenség, mint cilinderben és glaszékesztyűben trágyát lapátolni egy tehénistállóban. Láthatóan egyre mélyebbre jutunk a Fidesz csapdájának bugyraiban. Eközben a kormánypropagandát Habony és Rogán, a Fidesz pártérdekeinek maximális figyelembevétele mentén dirigálja. Újraválasztás minden áron. Bármi áron. Pénz, csalás, hazugság – nem számít. Az adófizetők fizetik.
Tetszik tudni, mi lenne az igazán független újságírás a mai Magyarországon? Ha a Magyar Nemzet sorozatban megszólaltatná a kormányzás lehetséges alternatíváiról Gyurcsány Ferencet, Karácsony Gergelyt, Jakab Pétert, Fekete Győr Andrást, Tóth Bertalant, Dobrev Klárát, Hadházy Ákost és Szél Bernadettet – cenzúrázatlanul. A KESMA pedig kötelezné összes orgánumát, hogy jelentesse meg ezeket a riportokat. Abban is benne vagyok, hogy minden ellenzéki politikus kapjon 10-10 percet főműsoridőben, a köztévében (!) vagy/és a DunaTV-ben. Ugye most mindenki a hasát fogva nevet ezen az abszurd ötleten. Pedig a TELEX és a Partizán most azt játssza, hogy ilyen világot élünk. Holott nem.
Mostanra talán világossá vált, hogy miért kezdtem azzal az írásomat, hogy hát ki vagyok én, hogy megmondjam bárkinek is, hogy miről írjon?! Írjon, amiről jólesik neki, én meg majd vagy elolvasom, vagy nem.

Címkép: Deutsch kép a telexben. Azt mondja: Bizonyos szempontból a Fidesz és a Telex ugyanazt csinálja