Csak csodálkozik egymásra ez a két világ

Posted by
Ágoston László
>Ha látni akarod, mennyire szélsőjobbon van Magyarország, olvasd el Petry Zsolt interjúját a Magyar Nemzetben. Nem azért, mert annyira kirívó lett volna – hanem mert annyira nem.
Bevándorlózott kicsit a 17 éve bevándorlóként élő egykori kapus, Nyugat-Európából üzente haza, hogy Európa morális mélységekbe süllyed, és finoman kifejezte, hogy nem ért egyet azzal, hogy egy futballista (Gulácsi) kifejezze a szolidaritását egy hátrányos helyzetű csoporttal.
Otthon ez az interjú nem, hogy nem botrányos, de kifejezetten visszafogott, már-már centrista. Erre Németországban elbocsátják érte, mert szégyent hozott vele a klubjára. Hát hogy van ez?
Véleményterror meg liberális médiatúlsúly?
Nem, csak a nézőpont más. Egyszerűen csak az, ami a szélsőjobb számára természetes, egy kulturált közegben abnormális. Ami az előbbiben fel sem tűnik, az utóbbiban kiakasztó.
Például itt, Angliában a miniszterelnök nem csak, hogy élő egyenes adásban válaszol az újságírói kérdésekre, de még meg is köszöni azokat, és keresztnevükön is szólítja az őt egyébként nem kímélő, sokszor keményen odakérdező riportereket.
Orbán meg éppen ma, hogy már 15 éve nem állt ki nyilvános vitára.
Előbbi otthon, utóbbi itt elképzelhetetlen. Ez már kulturális különbséggé vált, ami szomorú ugyan, de sajnos vitatkozni nehéz vele.
Csak csodálkozik egymásra ez a két világ: az emberi jogokat piedesztálra emelő nyugat, és a fasiszta diktatúrát építő Magyarország.*
Az egyetlen dolog, amit nem értek, az Petry Zsolt értékítélete. Ha ő már ennyire úgy nyilatkozik, hogy “mi, a nemzeti oldal képviselői” és ennyire “bevándorlásellenes”, ha ő ennyire támogatja azokat, akiket választott hazájában nem tartanak szalonképesnek – miért nem költözik haza?
Ha 17 év alatt nem sikerült felvennie magára a nyugati kultúrát, vajon nem pont olyan bevándorló ő maga is, mint akikre utalásokat tett?
Sajnálom, mert tisztában vagyok vele, hogy nem érezte a szavai súlyát. Hiszen ezeknél a szavaknál nagyságrendekkel durvábbakat fröccsent egy lovagkeresztes nagyság naponta a világra, vagy az irodalmi múzeum falai visszhangoznak még mételyesebb gondolatokat.
Petry pedig eleve nem a szavak embere, de legalábbis nem tapasztalt politikai nyilatkozó. Ő kapusként csinált karriert.
Talán éppen ezért is tudja milyen, amikor valaki öngólt lő. Főleg egy ki nem kényszerített helyzetben. A különleges csak az, hogy lesz egy tábor, aki még ezért is ünnepli majd.