Posted by Avagy miképpen lett a több mint félmillió áldozatot követelő tömegjárványból is politikai futball Washingtonban.
Dobozi István
>Ha még élne Milton Friedman Nobel-díjas amerikai sztárközgazdász, nagyon rácsodálkozna, hogy mivé torzult a helikopterpénzről fél évszázaddal ezelőtt bevezetett közgazdasági szóképe. Ő a lakosság ölébe égi mannaként hulló állami ingyenpénzt nem tényleges gazdaságpolitikai javaslatnak szánta, hanem ártatlan gondolatkísérletnek a monetáris politika inflációs és egyéb hatásainak illusztrálására. A koronavírus-járvány kellett ahhoz, hogy a gondolatjátékból hús-vér gazdaságpolitika legyen Amerikában.
A koronavírus-járvány több mint egy évvel ezelőtti kirobbanása óta sűrűn hullanak a helikopterpénzek Amerikára, de nem csak a bajba jutott családokra, háztartásokra, hanem az egész gazdaságra. A kormány mellett a független központi jegybank, a FED is nyakló nélkül pumpálta föl a likviditást a széleskörű bezárások és korlátozások miatt mesterséges kómába helyezett gazdaság minél gyorsabb talpraállítása és fölélénkítése céljából. A múlt év eleje óta kirívó mértékben, 26 százalékkal ugrott meg a pénzkibocsátás, amihez hasonló, egy éven belüli bővülésre 1943 óta nem került sor az Egyesült Államokban. Hasonló dimenziójú gazdasági kárelhárítás plusz élénkítés egyetlen más nagy gazdaságban sem volt példa a világon.
Joe Biden már aláírta az 1900 milliárd dollárra rúgó legújabb mentőcsomagra vonatkozó törvényt, amely eddigi elnöki tevékenységének messze legnagyobb politikai sikere. A fenti összeg az amerikai GDP közel egytizedét (!) teszi ki, s a múlt évben a kongresszus által jóváhagyott, 4000 milliárd dollárt kitevő csomagokat fejeli meg. Nem csoda, hogy forró viták folynak most arról, hogy szükség van-e az újabb, mamut méretű, potenciálisan komoly inflációs és (kormányzati) eladósodási veszélyt jelentő mentőprogramra.
Amerikából közgazdász szemmel követve az eseményeket úgy gondolom, hogy azoknak van igazuk a vitában, akik vaskosan túlméretezettnek tartják az új elnök Amerika Mentési Tervének nevezett intézkedési csomagját. Azért, mert a vártnak megfelelően V-alakú a kibontakozóban lévő fellendülés: az amerikai gazdaság már a múlt év második felében gyorsan visszapattant a mély kómából, s tíz százalékos tempóban hasított az idei év eddig eltelt időszakában. A járványhelyzet fordulatszerű javulásának és a bideni oltási terv sikeres végrehajtásának köszönhetően 6-7 százalékos GDP-növekedést prognosztizálható 2021-re. A korábban kétszámjegyű munkanélküliség már hat százalékra süllyedt.
Amerika Mentési Terve számos gazdaságilag indokolatlan, megalapozatlan intézkedést tartalmaz. Például minden felnőtt, aki évi 75 ezer dollárnál kevesebbet keres (a felnőtt lakosság kétharmada) 1400 dolláros egyszeri, készpénz adományt kap a szövetségi kormánytól. Ez fölöttébb széleskörű és bőkezű juttatás, ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai átlagbér 54 ezer dollár és a készpénz megtakarítások és a családi vagyonok tavaly a legmagasabb szinten voltak az utóbbi félévszázadban. A családok többsége nem szenvedett el semmilyen jövedelemcsökkenést a pandémia következtében. Ezért a lakosságra ledobott helikopterpénzt az alacsony jövedelmű családokra, de különösen arra a 34 millió amerikaira kellett volna leszűkíteni, akik a szegénységi küszöb alatt élnek.
A heti 300 dolláros munkanélküliségi pótsegély – visszás módon – az állástalanok többsége számára magasabb összjövedelmet eredményez, mintha dolgoznának, ami csökkenti érdekeltségüket az álláskeresésben. A Mentési Terv egészségbiztosítási szubvenciót nyújt még azoknak családoknak is, amelyek félmillió dollárt megközelítő jövedelemmel rendelkeznek. Hatalmas összeget fordít a Terv a szövetségi államok és a helyi önigazgatások támogatására is annak ellenére, hogy jövedelmi helyzetük a gazdaság újraindítása következtében javarészt rendeződött. Például Kalifornia 26 milliárdos szövetségi adományhoz jutott, bár a Golden State kormánya jelentős költségvetési többlettel számolt ebben az évben.
Honnan ez a közgazdaságilag érthetetlen költségvetési nagylelkűség a Biden-kormány részéről? Az Amerika „egyesítésére” tett szent ígérete és a kétpárti együttműködés melletti erős elkötelezettsége ellenére Biden elnök miért söpörte le az asztalról a republikánusok súlyos fenntartásait a Mentési Terv túlméretezettségével kapcsolatban, akik megelégedtek volna harmadakkora, jobban célzott támogatással is? A válasz: 2022. november 8, vagyis a következő félidős kongresszusi választások, amelyeken újraválasztják a képviselőház összes tagját és a szenátus egyharmadát. Emellett számos államban kormányzó választás is lesz.
Az időközi választásokon rendszerint veszít a hivatalban elnök pártja. Így volt ez Barack Obama elnök alatt is, amikor a demokraták 2010-ben elvesztették a képviselőházi többségüket, majd 2014-ben a szenátusi fölényüket is. Donald Trump elnöksége alatt a 2018-as félidős választásokon a republikánusoknak a képviselőházi többségükről kellett búcsút mondaniuk. A republikánusok nagyon fenik a fogukat a kongresszus mindkét házára 2022-ben, s fölöttébb derűlátóan reménykednek a történelmi minta megismétlődésében. A demokrata oldalon többnyire a félelem lett úrrá, annál is inkább, mivel hajszálvékony a jelenlegi fölényük a kongresszus mindkét házában, különösen a szenátusban. A trumpizmus láthatóan túlélte a novemberi választási bukást és a január 6-i sikertelen puccskísérletet. Ráadásul Donald Trump a politikai színpadra való visszatérését tervezi, minden erejével és a máris vastag kampány pénztárcájával 2022-re összpontosítva.
Feltárul tehát Biden elnök „king-size” Amerikai Mentési Tervének mélyebb politikai háttere: előzetes szavazatvásárlás helikopterről aláhulló készpénzzel, nem számolva a lehetséges későbbi, baljós gazdasági következményekkel. Még a több mint félmillió áldozatot követelő tömegjárványból is politikai futball lett Washingtonban. Most még nagyon tetszik a lakosságnak a bideni osztogatás, de hát ki nem szeret ingyenpénzt kapni? Nagy kérdés, hogy a rövid memóriájú szavazók emlékezni fognak-e az égi mannára két év múlva is.
(A szerző a Világbank volt vezető közgazdásza.)