Trab Antal
>Még szerencse, hogy ugyanolyan dilettáns módon állnak neki, mint… hát nagyjából mindennek.
A “kötelező” egy diáknak gyanús és gáz. Nagyon jónak kell lenni, hogy befogadható legyen. Ha pedig hazugságon kapják a tankönyvet, onnan már nagyon nehéz visszahozni.
Úgy gondolom, Béláim túltolták. Ez az “elemzés” (újfent: szerintem) túl nyilvánvaló, hogy nem az általunk ismert himnuszról szól. Még azt is megkockáztatnám, hogy nem a gyerekeknek.
Ez a Kárpátok Új Géniuszának szól, ha neki mosolyra áll a hasa olvasás közben, az alkotó biztos lehet az újabb könyvmegrendelésben, Kossuth-díjban, közpénzben-bőségben.
Természetesen a linkelt cikkben idézett sorok ijesztőek , gyakorlatilag épp csak ki nem írják a “Felsőbbrendű faj/vallás” kifejezést, de szerintem egy információgazdag világban sokkal kisebb a hatásuk, mint anno Goebbels idején. A gyerekek nagy része már csak a számítógépes játékok miatt ért valamennyire angolul, onnantól pedig kitárul az internet.
Nyilván lesznek, jó néhányan, akik a kényelmesség okán elfogadják a “neked nem kell tenned semmit, hogy valaki légy, te Magyar (értsd: orbán fia) vagy, a kiválasztott nép” …de én úgy gondolom, ez is csak egy a fiatalokra zúduló viselkedésminták (a gerinctelen alányalással milliárdossá váló analfabéta gázszerelők, ostobasággal/tahósággal ismertté, gazdaggá vált influenszerek, gyémántokkal és Lamborghinikkel hivalkodó “anyagias lányok/üzletasszonyok”), között. Nevezzük egyfajta szociális evolúciónak. Viszont valamit megszerettetni egy tinivel, annak szerintem más a módja.
Emlékszem , mennyire le akarták tolni a torkunkon az Antigoné-t… utáltuk. El akarták mesélni, hogy az Óda azért vidám, mert szomorú… átgondoltuk, kiröhögtük. Elmentem hittanra, és (akárcsak George Carlin vagy Douglas Adams), fél évig próbáltam hinni, majd be kellett látnom, mekkora kamu az egész. Viszont kötelezősége előtt olvastam rommá a ‘Tüskevár’-t és a ‘Téli berek’-et, mert városi gyerekként új volt az a világ, és emlékszem még hogyan csodálkoztam rá Poe Hollójára, Karafiáth Vigyázz rá, Föld…-jére, hogyan került egymásra az ágyam és a kádam mellett Esterházy, Fable, Doyle, Coelho, Sztrugackij és Harrison könyve…
Nem állíthatom, hogy tudom, hogyan működik egy gyermeki lélek vagy egy jelen generációs fiatal. De azt megkockáztatom, aki ezeket a baromságokat írta, még kevéssé tudja.
Ettől még valóban könnyekre ad okot, ami itt történik. Még ha értelmetlen is.