Posted by Fabriczki András
>Április 4-e van. Nekem ünnep és míg élek az is marad. A Felszabadulás ünnepe!
>Április 4-e van. Nekem ünnep és míg élek az is marad. A Felszabadulás ünnepe!
Mikor sok évvel ezelőtt háborgó kamasz lélekkel tettem ez ügyben néhány kétkedő megjegyzést Anyám halkan, de keményen megszólalt. ” Tudod fiam, ha akkor Sztálin Jóska katonái – mert ő már csak így emlegette – az a rongyos, írni-olvasni alig tudó, félázsiai, sokszor ittas, zabráló hadsereg nem jön el vagy akár csak kicsinyég késik, akkor már rég nem élnék és te meg a testvéreid meg sem születhettek volna. Ezt soha ne feledd, mert ez a lényeg!”
Tudom, szubjektív, sőt talán magánügy ez az érzés. Rajtam kívül létem vagy nem létem legfeljebb családomnak, barátaimnak lehet fontos szempont.
Tudom azt is, hogy mások más, nem is kicsit szomorú vagy drámai örökséggel élnek, amely akár pont ellentétes családi tradíciók, sebek alapjául joggal szolgálhatnak. Nem vitatom más fájdalmak jogosságát, s nem várom el, hogy ami nekem ünnep az másoknak is az legyen.
De! Azt igenis elvárom, hogy az én Hazámban se titkolni, se szégyelleni, se hátrányt szenvedve manifesztálni ne kelljen, ha Április 4-ét valaki ünnepnek tartja.
A közbeszédben manapság a múlt átértelmezése gőzerővel zajlik. Gyilkosoknak emlékmű jár, hazaárulóknak méltatás, szégyenteljes tettekből hőstettek metamorfizáltatnak. Tudom, nehéz egy nemzetnek önbecsülését megőrizve a bűnös múltat annak nevezni, ami. Azért a németeknek egész jól sikerült.
Döntsük el végre melyik is volt a jó oldal! Az antifasiszta szövetség vagy a fasiszták? És talán ehhez kéne összekacsintgatás nélkül tartani magunkat. Legalább a gyerekeink és az unokáink tisztánlátása kedvéért.