Csak hódolat

Posted by

Fábián András
>„Csak hódolat illet meg, nem bírálat” – mondja az úr Lucifernek az »Ember tragédiája« I. színében. Annak a Lucifernek, aki minden tettével igyekszik keresztbe tenni a teremtés urának. Lucifer ugyanis, mint tudjuk, az ördög maga, akinek legfőbb célja, hogy rossz útra vezesse a gyarló és szerencsétlen embereket.

Mára e kicsiny Magyarország – korábban Magyar Köztársaság – eljutott oda, hogy megválasztotta magának a saját teremtő úristenét, akit, ha bárki rossz szóval illet, bírálni vagy kritizálni merészel, tüstént számíthat ördögi mivoltának leleplezésére. Jól jár, ha csak tömjénfüsttel próbálják meg elűzni a kizárólagos hatalom birtokosának még a környékéről is. Aktuális gondolatok ezek így húsvét napján, amikor ugyebár Jézus urunk feltámadását ünnepeljük, aki – mint tudjuk – a szeretet hírnökeként jött a földre, Isten gyermekeként. Gyorsan sietek kijelenteni, hogy sem hívő, sem a bibliai ügyekben túlzottan járatos nem vagyok. Vállalom a kritikát is egy esetleges téves értelemzésért kereszténydemokrata néptársaimtól, vagy ha már mindenképpen szükséges, sújtson le rám stb.stb…

Maradva azonban a kiindulási pontunknál, az úr, akinek tevékenységéről pontos és naprakész ismereteink vannak a Biblia jóvoltából, lényegében mindenért bünteti az embert. Bármit is tesz vagy nem tesz, az rossz vagy bűnös dolog, ezzel szemben az úr, aki ezt látja odavág neki méltó haragjában. Minden stimmel. Szinte látom magam előtt Orbán Viktort, aki egyedül ismeri a teremtés, az élet és halál titkait és büntet, büntet, büntet könyörtelenül. Féljétek tehát az urat! Itt be is fejezem a vallásos allegóriát, gondolom már kezd is unalmassá válni. is Most, a feltámadás napján meg kell tudnunk végre, hogy számunkra nem Orbán Viktor az Úr, vagy Jézus Krisztus manifesztációja. Orbán Viktor maga a büntetés.

Kimondhatjuk, a jelenlegi magyar miniszterelnök – még ha bizonyos kifejezésekre érzékeny lelkű honfitársaim haragját magamra vonom, – lop, csal, hazudik, lelkén szárad több tízezer magyar ember halála. Lassacskán pedig eljutunk oda is, hogy nem csupán a magyarországi magyaroké.

Háború réme fenyeget Keleten. Ukrán szomszédunk határain ismét csapatokat von össze az orosz politikai vezetés. Folyik a kardcsörtetés. Politikai nyilatkozatok hangzanak el orosz részről és az EU és a NATO oldaláról. Dörögnek a harci dobok, rázzák a lándzsákat, fenik a kardokat. A várható eredményt a 2014-es háború esetében már megtapasztalhattuk.

Lavrov orosz külügyminiszter két kijelentésére hívnám most fel a magyar emberek figyelmét. „Ha most megnézik az EU-t és azt, hogyan áll értékeinek az ügye, akkor (azt láthatják, hogy) rárontanak saját tagjaikra – Lengyelországra és Magyarországra – csak azért, mert ezek az országok valamelyest más kulturális és vallásos hagyományokat vallanak magukénak”. Ez persze színtiszta csúsztatás és szándékos félrevezetés, mondjuk ki nyíltan: hazugság. Az EU kritikáját ugyanis, pontosan tudjuk, a magyar és a lengyel jogállamiság felszámolása, valamint az önként vállalt EU értékek megtagadása váltotta ki. Nem beszélve arról az említett két tagállam (!) részéről folytatott folyamatos politikai indíttatású propagandakampányról, amely évek óta változatlan intenzitással tart az EU és „Brüsszel” ellen. Lavrov idézett kijelentése viszont roppant alkalmas arra, hogy a „kiállás” látszatát keltve újabb éket verjen az európai szövetségesek amúgyis ingatag egységébe. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy ez kinek az érdeke, akkor lássuk be, hogy nem Magyarországé és nem is a lengyeleké.

Az orosz érdekek egyik fáradhatatlan honi képviselője, Stier Gábor, a kormánypárti lapok (Demokrata, Magyar Hang) „szakújságírója” ugyanakkor óva int a NATO keleti bővítésének még a gondolatától is. Idézi Szergej Lavrov minapi megnyilatkozását, mely szerint „Oroszország nem fogja sokáig tétlenül nézni a határai mentén kibontakozó folyamatokat, érdekeinek a semmibe vételét. Persze, ész nélkül nem fog felülni a provokációkra, ám ha érdekeinek a sérülését érzi, lépni fog. Egy ukrán és grúz NATO-tagságot biztosan ilyen érdeksérelemként érezne, ez pedig azt jelenti, hogy az atlanti közösség a szövetség Oroszország határáig tolásával átlépné azt a bizonyos vörös vonalat.” (https://moszkvater.com/stoltenberg-es-az-ukran-nato-tagsag/)

A mindenekfelett érzékeny kérdés Putyin számára Ukrajna NATO-tagsága. Pontosabban az a tény, hogy Ukrajna nem tagja a NATO-nak. Sőt! – a NATO nem is foglalkozhat konkrétan az Ukrán csatlakozással. Magyarország ugyanis bizonyos nyelvtörvényi, kisebbségpolitikai kifogások miatt blokkolja ezeket a tárgyalásokat. Nehéz, voltaképpen lehetetlen másként, mint az orosz érdekek megnyilvánulásaként értelmezni az Orbáni külpolitikának ezt a megnyilvánulását is. Egy fenyegető orosz-ukrán fegyveres konfliktus esetén ez a politika emberéletekbe, magyar emberek életében lesz mérhető. Az ukrajnai magyar kisebbség érdekeinek orbáni „védelméről” és annak eredményeiről már szerezhettünk véres tapasztalatokat. Bizonyosra vehető, hogy a hálás ukrán kormány nem fog habozni, és azonnal az első vonalba vezényli a Kárpát-aljai magyarok soron kívül bezupált különítményeit. Ahogyan ez 2014-ben is történt. Akkor a 14 ezer áldozat között „csak” 10 magyar katona volt…

Orbánt azonban nem lehet bírálni, őt csak hódolat illeti. Neki a haja szála sem görbülhet, mert ha véletlenül balul sül el a dolog, arról nem ő tehet. Gyáván eloldalog a parlament bársonyfüggönye mögé – hallgatózni. Majd megmagyarázzák az arra hivatott sameszok, hogy ki az éppen aktuális „szarnak-bajnak” a gazdája. Az oltásellenes ellenzék, Brüsszel, Soros, Gyurcsány, a NATO, vagy éppen a magyar kisebbség sorskérdései iránt érzéketlen ukrán kormány. A felelősök pedig vessenek magukra!