Posted by kolozsvaros
>Nagyszombat van. Azt mondják, ez a nap a húsvéti örömünnep kezdete. Sőt, azt is mondják, hogy a húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe (amikor éppen nem karácsony van, mert akkor jellemzően a karácsony a kereszténység legnagyobb ünnepe), és erre gondolnak: pénteki keresztre feszítése után Jézus a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Nem utolsó sorban úgy tartják, kereszthalálával ugyan nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.
Hogy ez mennyire van így, vagy mennyire nincs így, azt normális helyeken ivarérett emberek képesek önállóan és szabadon eldönteni, elhinni vagy kételkedni benne, és aztán azt kezdeni a végeredménnyel, amit jólesik. Legalábbis felnőtt, civilizált, szekularizált helyein a világnak biztosan nem a mindenkori politikai hatalom hatásköre, joga, feladata eldönteni a kérdést, majd a végeredményt ráerőltetni az emberekre. Ezzel szemben van az a magát – ironikus módon – kereszténynek nevező politika, amelyik mindent megtesz azért, hogy egyebek mellett a vallás mentén is szétszakítson egy országot, hogy felsőbbrendűekre (hívők) és alacsonyabb rendűekre (nem hívők) ossza a társadalmat. Amely politika valójában azért követ el mindent, hogy az ország egyik fele lehetőleg rosszul érezze magát, mert a világnézete nem egyezik a hivatalosan elvárttal.
Ez konkrétan az a politika, amelyik – ironikus módon – éppen azon vallásos embereknek a hitével, vagyis a legmélyebb magánügyével kufárkodik és zülleszti azt közönséges piaci termékké, akiknek ez a bibliai történet teszi húsvéttá a húsvétot. Ezzel szemben mi azt gondoljuk, hogy a húsvét nem attól húsvét, hogy valaki elhiszi, hogy van feltámadás és újjászületés, vagy nem hiszi el. Nem húsvéti ünneprontásnak szánjuk, de hasonlóképpen: nem az a jó keresztény, aki a kirakatba, a vásári rivalda fényébe kipakolt kereszténységével kérkedik, alkalomadtán a Tízparancsolattal öblöget, és azt követeli álnok pofával, hogy ne arra figyeljünk, amit mond, hanem arra, amit cselekszik, miközben minden erejével azon ügyködik, hogy soha ne lehessen számonkérni se a szavait, se a cselekedeteit. A jó keresztény nem az, aki húsvétkor saját magát ünnepli a keresztfán, miközben bűnös módon kiforgatja az országot a vagyonából, de ráadásul azokat veti meg és köpködi ünnepileg, akiknek a húsvétból nem ez a meglehetősen véres feltámadás-történet, hanem az ennél sokkal jobb időkben is oly fontos emberség, vagy csak egyszerűen a piros tojás és a hagyományos sonka a fontos.
1914-ben A fekete húsvét című versében írta Ady: „Milyen jó volna máskor élni, / Máskor s tán máshol: […] Utat készít itt most a fátum / S letépi Húsvét minden zöld diszét.” Hívő és nem hívő, vallásos és nem vallásos embereket most sajnálatos módon ez az életérzés köti össze leginkább a húsvéti szimbólumok és a politikai értelemben kettészakított ország lövészárkai fölé hajolva: jó volna máskor élni. Pedig nem 1914-et írunk, hanem 2021-et, nem világháború tört ki éppen, de kicsit mégis. Hívő és nem hívő emberek tömegei azt élik át éppen, hogy a mindenféle következmények nélkül maradt felelőtlen és hazug politikai ígéretekkel szemben most sem ajánlott találkozniuk a szeretteikkel, akikkel már időtlen idők óta egyébként sem találkozhattak, mert mindig csak még egy kicsit kellett kibírni, ameddig már minden jó lesz. És nem lett jobb, ellenben rosszabb lett, és egyre többen vannak azok, akik már egyáltalán nem találkozhatnak a szeretteikkel. Egyszerűen azért, mert minden ellenkező biblikus, csodával határos történettel és következmény nélkül maradt politikai ígérettel szemben az élet alulmarad a halállal szemben.
Rongy, züllöttség, bomlás és boru – ezt is Ady írta ugyanott, és mi tagadás, soha nem voltunk még olyan mélyen, ahonnan ne lehetett volna még mélyebbre zülleni. Ebben a lefelé tartó spirálban, ebben a végtelenített morális züllésben élünk nagyon régóta. Ezért igen, lehet, hogy jó volna máskor élni, de nem máskor élünk, hanem most. Mi különösebben nem hiszünk ebben a véres, horrorisztikus feltámadás-történetben, de hiszünk abban, hogy vannak pillanatok, amikor érdemes csendben maradni. Ez most egy olyan pillanat. Kedd reggelig csendben maradunk. Egyrészt tiszteletből a húsvét iránt, amely bármilyen fekete és bármilyen abnormális a legtöbbünk számára – akár hiszünk, akár nem hiszünk, vagyis akármilyen módon éljük is meg a húsvétot – egy vissza nem térő lehetőség arra, hogy néhány napig kiszakadjunk ebből a rongyos, züllött, bomlott, borús jelenből. Amelyben sokezer ember húsba vágó tragédiája fölött torát üli a harsány és gátlástalan politikai sárdobálás, amiből semmilyen módon nem lehet kimaradni, mert mindenkire fröccsen belőle. Másrészt, de egyáltalán nem utolsó sorban tiszteletből azok iránt, akiknek most egyáltalán nem lesz húsvétjuk, hanem minden erejükkel azon lesznek, amin eddig is voltak: hogy életeket mentsenek ott, ahol a hivatástudatuk, a szakmai és emberi kiválóságuk nélkül már kő kövön nem lenne, hiába ordibálnak át a fejük fölött minden emberségükből, sosem volt keresztény hitükből kivetkőzött, hatalommániás elvetemültek.
https://kolozsvaros.com/ vezércikkének részlete
Olvasóinknak: Az újnépszabadság az ünnepek alatt is megjelenik