Posted by Perintfalvi Rita
> „Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan! Mikor lesz már vége az üres beszédnek?” – A munkájukat elveszített emberek helyett a kormány templomfelújításra ad 25,79 milliárdot!!!
„25,79 milliárd forintot költene a kormány a Gazdaságvédelmi Alapból templomfelújításra – olvasható a szerdai Magyar Közlönyben. A program vezetője Semjén Zsolt egyházügyekért felelős miniszterelnök-helyettes. A kormány 2020 áprilisában hozta létre a Gazdaságvédelmi Alapot azzal a céllal, hogy a koronavírus-járvány miatti válsághelyzetet ellensúlyozza.” (Forrás: 444.hu)
Egészen arcátlannak érzem azt, hogy ebben a nagyon súlyos koronavírus okozta gazdasági válsághelyzetben a kormány a Gazdaságvédelmi Alapból nem a munkájukat elveszített embereket, a bedőlt vagy a tönk szélén álló vállalkozásokat segíti minden erejével, hanem a 22-es választások előkészítéseként további pénzeket juttat a propagandagépezete kinyújtott karjának, vagyis az egyházaknak. Nem egyházgyűlölő politikusként, hanem teológusként mondom: ez megengedhetetlen és rendkívül etikátlan egy ilyen helyzetben!
És az egyházaknak, ha lenne egy csöpp lelkiismeretük, akkor vagy nem fogadnák el ezt a pénzt, vagy arra fordítanák, hogy belőle ők maguk segítség meg azokat az embereket, akik elveszítették a munkájukat az elmúlt esztendőben. Rengeteg ember van, aki teljesen elszegényedett.
Azt gondolom, ha az egyház valóban Jézust követi, akkor nem önmagáért él, és nem önmagával foglalkozik. Ahogy Ferenc pápa mondta nagy szenvedéllyel: „Ah, mennyire szeretnék egy szegény egyházat, egy olyan egyházat, amely a szegényekért van!” Mitől lennének a magyar egyházak újra hitelesek? Ha végre megértenék, hogy letértek a küldetésük útjáról és a kicsinyek szolgálata helyett, a hatalom kiszolgálóivá váltak. Holott éppen ezzel veszítik el leginkább társadalmi hitelességüket!
Ahogy Óscar Romero érsek mondta, aki életét is feláldozta a szegények mellett való kiállása miatt és a klerikálfasiszta rezsimmel folytatott harca révén:
„Ha máris oly sok ember eltávolodott az egyháztól, az arra vezethető vissza, hogy az egyház maga távolodott el túlságosan az emberektől. De egy olyan egyház azonban, amely az emberek mindennapi tapasztalatait jól ismeri és érti, amely minden ember szenvedését, reményét és félelmét a saját testében érzi, az ilyen egyház valóban élő Krisztussá változik – és ezért az emberek várni és szeretni fogják. (…) Az egyház opciója a szegények mellett megmutatja a hit politikai dimenzióját. Mivel az egyház a valóságosan és nem csak fiktíven létező szegények mellett áll ki, mivel a ténylegesen kiszákmányoltakért és elnyomottakért száll síkra, ezért egy politikai térben mozog és ott válik igazán egyházzá. És ha – mint Jézus – a szegények felé fordul, akkor egyáltalán nincs is más választása.” (Beszéd: 1980. Február 2)
Mások szenvedését, mások szegénységét és nélkülözését komolyan kell vennünk keresztény emberként és keresztény egyházakként. Úgy gondolom, hogy most jött el igazán a szolidaritás ideje. Amikor az egyházak megmutathatják, hogy nem felejtették még teljesen el, mire tanította őket a Mester és hogy mi áll az evangéliumi tanítás szívében!
Ha ezt nem teszik, akkor rájuk is igaz, amit Gutiérrez teológus megfogalmazott: „Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan! Mikor lesz már vége az üres beszédnek?”