Posted by Kálmán C. György
>Ha a miniszterelnök olvasta volna Bohumil Hrabal remekét, a Táncórák idősebbeknek és haladóknak címűt, kicsit óvatosabban bánna az “európai reneszánsz” kifejezéssel – ott ugyanis minden előfordulásában a nemi gerjedelem (esetleg aktus) fedőneveként szerepel. Nehéz úgy dobálózni ezzel a kifejezéssel, hogy ne bujkáljon némi mosoly a szánk szögletén.
Íme néhány szemelvény:
“…és a kisasszonyok ott heverésztek a pokrócokon fürdőruhásan, mint valami napimádó egyesület tagjai, hatan voltak, és a hátukon feküdtek, karjukkal a feltupírozott fejecskéjük alatt, és direkt a felhőkbe néztek, hogy testecskéjüket a férfiszemek szabad prédájára adják, s én, mivel olyan érzékeny lelkületű voltam, akár Mozart, és mint az európai reneszánsz tisztelője csak pislogtam, mint egy krokodil…”
“…no de ő aztán tudta ápolni az európai reneszánszot azzal a Schratt Katalinnal…”
“…Krakkóban egy lengyel orvosnő rám parancsolt, hogy vetkőzzek le, és aztán rám feküdt, és hallgatta a szívemet, hideg füle volt, és azt mondja, miért olyan nyugtalan az úr? erre elkezdtem neki beszélni az európai reneszánszról, arról, hogy hogyan reszket besózott békaként egy igazi férfi, ha egy szép nőt lát, ettől őrül bele sok író a művészetbe…”
“…jól el kellene döngetni őket a főtéren, mégpedig tartósan, hogy újra sétálhassunk a szép hölgyekkel az erdőkben, és áldozhassunk ott az európai reneszánsznak…”
“…mert a lánya meg a vőlegény is kiabált, csak később húzták le róla a kanapét, s vették ki Dubovský aranyműves nyakából azt a rugót, amely azért fúródott bele, mert le akarta rántani a leplet az európai reneszánszról…”
(Ford. Hosszú Ferenc.)