Tóth Ildikó
>Ez az üzlet sajnos már soha nem fog kinyitni.
Mari, aki évtizedek óta volt a környék cipésze, cippzárjavítója, ruhafelhajtója, örökre elaludt. Nem mehetek be hozzá csak úgy beszélgetni – voltak közös ismerőseink, nem a lakótelepről, voltak jó történetei, véleménye, humora, emlékei – valaha a Rádióban dolgozott – vettem nála apró spanyol cipőket Lujzának, és ha betértem a boltjába, tudtam, hogy legalább fél órát ott leszek.
Elment Mari, elvitte a vírus, az ittlakók jó szívvel, mécsesekkel emlékeznek rá, a szomszédos miniközért tulajdonosai végigrakták kis cserepes virágokkal a küszöböt.
Sokasodnak a veszteségeink.
